Az egyiptomi piramisok rejtélye mind a mai napig foglalkoztatja a tudósokat. A monumentális építmények létére ugyanis máig nincs egyértelmű magyarázat!
Hogyan építették meg ezeket, és főleg mi célból? Honnan szerezték a fejlett csillagászati, mérnöki tudást, ami a piramisok létrehozásához szükséges? Hogyan tudták a kezdetleges eszközeikkel a darabonként több tonnás kőtömböket száz kilométerre átszállítani, és ott a helyükre illeszteni őket?
Hat millió tonna
Kairó közelében emelkedik az ég felé a gízai síkságon a három Nagy Piramis, Kheopsz, Hafré és Menkauré síremléke. A legnagyobb közülük Kheopsz piramisa, amelynek építéséhez körülbelül 2,4 millió kőtömböt kellett kifaragni és a helyszínre szállítani. Csak hogy értsük, ez pontosan mit is jelent: valahogy át kellett kelniük a sivatagon az építőkövekkel, több száz kilométeres távolságból, úgy, hogy néhány tömb súlya eléri a 30-40 tonnát is…
Van olyan elképzelés, amely szerint egy darabon a Níluson úsztatták le a kőtömböket, majd farönkök segítségével juttatták el azokat az építkezés helyszínére. Ezzel persze még nincs megoldva annak a rejtélye, hogy hogyan emelték fel az egyre növekvő piramisra az újabb és újabb építőköveket.
A nagy piramis ugyanis 146 méter magas, így egyben a világ egyik legnagyobb magában álló építménye. 6,4 millió tonnát nyom, oldalai 230 méter hosszúak. Hérodotosz görög történetíró szerint az építkezésen százezer rabszolga dolgozott, bár a tudósok ezt ma már cáfolják, szerintük szabad emberek dolgoztak az építkezésen. A gúlát simára csiszolt, hófehér mészkőlapokkal burkolták be, a piramis csúcsát pedig valószínűleg ezüstötvözettel burkolták be. A burkolat mára csaknem teljesen eltűnt, de a piramist az elmúlt 4500 év sem tudta elpusztítani.
Kheopsz piramisában több kamra is található, az egyik kialakításához hatalmas, 25 és 80 tonna között mozgó gránittömböket használtak, amelyeket egy 800 km-re található kisvárosból, Asszuánból hordtak az építkezéshez.
A csillagokhoz igazítva
Az építmények fekvését mérnöki pontossággal határozták meg, amelyek fejlett csillagászati ismereteket feltételeznek. A Kheopsz-piramis oldalai az égtájakhoz igazodnak, attól való átlagos eltérésük mindössze 3 fokperc és 6 fokmásodperc (1 fokperc = 1 fok 60-ad része).
A Kheopsz-piramisban (és még sok kisebb társában is) aknák, járatok is vannak, amelyeket fontos bolygócsoportosulások – mint például az Orion- és a Szíriusz-csillagkép -, igazítottak.
Egyes piramisok belső falaira hieroglifákat véstek a „csillagkirályokról”, és a „csillagvilágokról”, ahova azok hazatértek. Mennyezetüket ötágú csillagokkal díszítették.
Mi célból építették?
Sok rejtély övezi ezt a kérdést is. Az egyiptológusok szerint a piramisok sírhelyek voltak, amelyeket azért emeltek, hogy örökre otthont biztosítsanak építtetőiknek, az istenként tisztelt fáraóknak. Ennek azonban ellentmond, hogy egyetlen uralkodó maradványait sem találták meg az állítólagos sírhelyeken. Az is lehetséges, hogy a fáraók saját, isteninek vélt erejüknek akartak emlékművet állítani a lenyűgöző méretű építményekkel.
Más elméletek szerint a piramisokat arra tervezték, hogy csillagászati megfigyelőhelyként szolgáljanak, akárcsak a Stonehenge és a többi, ember által készített óriási kőépítmény. Ezt a teóriát támasztja alá a sok csillagászati analógia is, amelyeket a kivitelezés során használtak, vagy amelyek a díszítésben köszönnek vissza. Alakjukból és arányaikból egyesek arra következtetnek, hogy a falakon belül mágikus erők uralkodnak.
Lélek-kijárat
A Kheopsz-piramisban több kamrát is kialakítottak, ezek egyikében találtak szarkofágot. Miután elkészültek a munkások egy helyiséggel, lezárták egy kőtömbbel, és a több akna egyikén hagyták el a piramist. Az aknák mérete és elhelyezkedése is különböző, van olyan, amely szellőzőjáratnak tűnik, ám kérdés, hogy ha sírhelynek szánták a piramist, mi szükség volt ezekre… Egyesek szerint ezek nem szellőzőjáratok, hanem amolyan „lélek-kijáratok” voltak, és azt segítették, hogy az elhunyt fáraó szelleme el tudja hagyni a sírhelyét.
Ezek is érdekelhetnek
Ajánlott tartalmak
