Napjainkban a kenderről mindenkinek a könnyűdrog, a kendermagról pedig a drog mellett kiállók egyesülete jut az eszébe. Magáról a növényről csak kevesen tudják az igazságot.
A rostját például már tízezer éve, a fazekassággal egy időben kezdték szövésre használni. Kínában 4700 éve ismerik és termesztik. Nyugat-Európában napjainkban újra reneszánszát éli a kendermag, még az olyan országokban is, ahol régebben egyáltalán nem ismerték. Mivel kétlaki virágja közül a nőivarú tetra-hidro-cannabiol (THC) molekulát tartalmaz, voltaképpen az egész növény tiltólistára került az Egyesült Államokban, és egyre több országban. Pedig maga a növény rendkívül sokoldalú, minden része felhasználható. A gyökere mélyre hatol, megköti és átszelőzteti a talajt, meggátolja az eróziót. Szára 15-20 százalék rost mellett 80-85 százalék fás anyagot tartalmaz, magas cellulóz tartalommal. Rostja felhasználható a csipkefinomságú szőttesektől a durva ponyváig, geotextiliág. Fás része, a pulpa (vagy csepű) kiváló papíralapanyag, bútorlap, építőipari szigetelő, kisállat- és lóalom. De a bioüzemanyag gyártására alkalmas növényi pépeknek is egyik legjobb forrása. Levélzetében négyszáz féle vegyületet mutattak ki, s ezek közül hatvannak a gyógyító hatása is ismert. 1850 és 1937 között az amerikai gyógyszerkönyvek százféle betegség elsődleges gyógyszereként említették. Füstöléssel és szájon át kis alkalmazható. Újabb kutatások alapján bebizonyosodott, hogy eredményesen alkalmazható az asztma, a zöldhályog, az anorexia, a daganatos betegségek, az epilepszia kezelésében, illetve a kemoterápia mellékhatásaként keletkező hányinger csökkentésére. Megtapasztalták kedvező hatását a Parkinson kór, sclerozis multiplex, izomsorvadás, migrénes fejfájás enyhítésénél is.