Jakab evangéliuma nem tartozik az egyház által kanonizált evangéliumok közé, vagyis apokrif evangélium. Ebben a II. században született Örömhírben találhatjuk meg Jézus Krisztus édesanyjának, Joakim és Anna leányának, Máriának történetét egészen a foganta
Joakim nagyon gazdag ember volt, vagyona nagy részét azonban szétosztotta a nép között, másik részét pedig az Úrnak ajánlotta föl bűnei bocsánatára. De egy napon valaki azt mondta neki, nincs joga az Úrnak adományt kínálni, mert Izrael tizenkét törzsében ő az egyetlen, akinek nem született gyermeke. Joakim erre nagyon elszomorodott, de eszébe jutott Ábrahám, akinek szintén csak nagyon öreg korában adott az Úr gyermeket, méghozzá Izsákot, és reménykedni kezdett, hogy talán őt is megsegíti az Isten. Joákim negyven napon át böjtölt a pusztában és imádkozott. Azt mondta: sem ételt, sem italt nem vesz magához addig, míg reá nem tekint az Úr.
Az áldás
Joákim felesége, Anna pedig, aki nem tudta, hová lett a férje, siránkozni kezdett. Részben azért, mert azt hitte, megözvegyült, részben pedig azért, mert terméketlen. Este lement a kertbe, és egy babérfa alá ült le imádkozni. Kérte az Istent, hogy Ábrahám feleségéhez, Sárához hasonlóan az ő méhét is áldja meg, hadd szülessen gyermeke. Ekkor az Úr angyala megállt előtte, és így szólt: „Anna! Anna! Az Úr meghallgatta könyörgéseidet, fogansz majd és szülni fogsz (Lk 2,9), és beszélni fognak majd magvadról az egész földkerekségen. (Lk 1,13) Mire Anna azt felelte, hogy ha ő szülni fog, legyen az akár fiú, akár leány, felajánlja gyermekét az Úrnak, hogy őt szolgálja egész életében. Ugyanekkor Joakimhoz is leszállt az Úr angyala, és így szólt hozzá: ,,Joakim, Joakim! Az Úr, az Isten meghallgatta könyörgésedet (Lk 1,13), most hagyd el ezt a helyet! Íme, asszonyod, Anna foganni fog méhében””” (Lk 1,31). Akkor Joakim haza indult Annához. Amint Anna meglátta őt, elébe futott és a nyakába borult.
Mária születése
Kilenc hónap elteltével Anna egészséges leányt szült. A Mária nevet kapta. Amikor a kislány egy esztendős lett, Joakim nagy lakomát rendezett, meghívta rá a papokat, az írástudókat, a vének tanácsát és Izrael egész népét. Joakim odavitte leányát a papokhoz, és azok megáldották őt. Amikor Mária hároméves lett, Joakim felvitte őt az Úr templomába, hogy ígéretüket, miszerint Máriát az Úr szolgálatába állítják, teljesítsék. A pap megcsókolta és áldást mondott a kislányra, majd az áldozati oltár harmadik lépcsőjére ültette. Mária ujjongva táncolt, mintha mindig is oda vágyott volna.
József és a galamb
Amikor Mária tizenkét esztendős lett, a papok tanácskozni kezdtek, mit tegyenek a serdülő lánnyal, hogy ne szennyezze be az Úr szentélyét. Abban maradtak, hogy imádkozni fognak, és amit az Úr kinyilatkoztat nekik, azt fogják tenni. Kisvártatva megjelent az Úr angyala, és azt mondta Zakariásnak, a papnak: Hívd ide az összes özvegyembert, mindegyik fogjon meg egy ágat, és akinél az Úr jelet ad, az vegye magához Máriát. Így is lett, összesereglett a sok özvegyember, köztük József, az ács. József, amikor megkapta az ágat, egy galamb szállt le a fáról, és megült József fején. Ekkor a pap azt mondta Józsefnek, jelt adott az Úr, neki kell megőriznie az Úrnak szentelt szüzet. József kissé ódzkodott ettől, azt mondta, fiai vannak, ő pedig már öreg, nevetség tárgyává lesz, ha hazaviszi ezt a szűz lányt. De a pap meggyőzte őt, hogy nem ellenkezhet Isten akaratával szemben. József tehát magához vette Máriát, hogy őrizze őt.
Gábriel és az örömhír
Nem sokkal ezután Mária épp vízért ment a folyóra, amikor egy hang szólott hozzá: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled, áldott vagy te az asszonyok között”””. Mária körülnézett, hogy honnan is jöhetett a hang, de mivel nem látott senkit, hazament. De ekkor megjelent előtte az Úr angyala, Gábriel, és így szólt hozzá: Ne félj, Mária, kegyelmet találtál az Úr előtt, és igéjéből foganni fogsz. Mária igen meglepődött, és így szólt: Ha én az Istentől fogok megfoganni, úgy szülök-e, mint a többi asszony? Nem úgy, felelte az angyal, és hozzátette: „Aki tőled születik, szent, az Isten fiának fogják mondani. A Jézus nevet add majd neki, mert ő szabadítja meg a népét a bűneitől.” Mária nem sokkal ezután elment, hogy meglátogassa rokonát, Erzsébetet. Amikor Erzsébet meglátta őt, felujjongott, és így szólt: Az én Uramnak anyja jött el hozzám. Pedig Mária egy szóval sem említette akkor, mit mondott neki az angyal. Erzsébet viszont, aki épp ekkor a későbbi keresztelő Szent Jánost hordta a szíve alatt, megtudta előre a hírt, mert a magzat „felujjongott” benne. Mária három hónapig Erzsébetnél maradt.
József kétségei
Mária tizenhat éves volt, és napról napra növekedett méhében a gyermek. Nagyon megijedt, mit fognak majd gondolni róla, ezért hazament József házába, hogy elrejtőzzön a kíváncsi szemek elől. Az építkezésről hazatérő József, amikor meglátta Máriát, sírva fakadt, és a földre vetette magát. Azon tépelődött, vajon ki tette vele ezt a szörnyűséget, hogy a rá bízott szüzet meggyalázta. Félt, hogy megveri az Isten, amiért nem vigyázott eléggé Máriára. Ezután kérdőre vonta Máriát, hogy vallja be, mi történt vele. Mária sírva fakadt, és esküdözött, hogy tiszta, és hogy nem érintette férfi. József tépelődött, de fogalma sem volt, mit tegyen, kinek higgyen. Így érte őt az éjszaka. És akkor álmában megjelent előtte az Úr angyala, és azt mondta, ne féljen Mária miatt, mert ami benne van, az a Szentlélektől való. Fiút fog szülni, a Jézus nevet adja neki, mert ő fogja megszabadítani népét a bűneitől. József ekkor felébredt, hálát adott Istennek, és továbbra is vigyázott Máriára.
Az áruló
Egy nap látogató érkezett a házukba, az írástudó Annás. Amikor meglátta a kigömbölyödött Máriát, azonnal elrohant a főpaphoz, és elmondta, hogy József beszennyezte a szüzet, aki rá lett bízva. Józsefet és Máriát elvezették, hogy ítélkezzenek felettük. Mária így szólt a főpaphoz: ,,Ahogyan él az Úr, az én Istenem, úgy vagyok én tiszta ő előtte, és férfit nem ismerek.” Ekkor a főpap úgy döntött, megitatja őket az úgynevezett átokhozó vízzel, ami, ha bűnösök, megöli őket, ha viszont ártatlanok, nem árt nekik. Így is tett. Először József itta meg a vizet, azután Mária is, de nem ártott egyiküknek sem. Bebizonyosodott tehát, hogy ártatlanok, és szabadon elmehettek. Mária és József hazamentek, és együtt várták a nemsokára megérkező kis Jézust. Ajánlott irodalom: Diós István: A szentek élete Forrás: www.katolikus.hu