Egyik barátommal siettünk a reptérre, bőröndöt húzott maga után. Előttem lépdelt a zebrán, hirtelen elejtette a csomagját. Gyorsan elkaptam, és sietősen utánaeredtem. Hirtelen a kanyarból előbukkant egy autó, maga körül pörgött…
Kész, itt a vége, meghalok” – gondoltam, és el is fogadtam rögtön teljes nyugalommal a halálomat. Ez kicsit meglepett, de nem volt idő ezen elgondolkodni, mert már a lelkem készült kilépni a testemből. Szerencsére azért tudom ezt az élményt leírni, mert csak álom volt, viszont olyan intenzív, hogy éreztem, ez nem zagyva agyszülemény, üzenetértéke van.
Az éjszaka kellős közepén pillanatok alatt elillant az álombéli nyugalmam, a pánik kezdett elhatalmasodni rajtam. Napokon keresztül hatása alatt álltam, hisz valóságként éltem át azt az érzést, amikor valaki meghal egy autóbalesetben, amikor érzi, hogy teljesen tehetetlen.
Nagyon rossz idegállapotba kerültem, minden autóban a halált láttam, és bizony be is vonzottam kisebb kritikus helyzeteket, például a busz, amelyen utaztam, majdnem elütött egy embert. Éreztem, ezt egyedül nem oldom meg, ezért felkerestem kedves ismerősömet, Dr. Fenes Ildikó parapszichológust, aki otthonába invitált.
Az udvaron egy összetört autó állt. „Hihetetlen egybeesés” – gondoltam. Ildikó széles mosollyal fogadott, így leesett a kő a szívemről, hogy nem történt nagy baj. – Ez is üzenet, a fiamnak. – mondta Ildikó. – Ha nem figyelünk oda az apróbb jelekre, akkor drasztikusabban szól közbe az élet, kényszerít minket, hogy változtassunk, éljünk tudatosan. Ebben segíthetnek az álmok, melyek fontos üzenetet hordoznak számunkra, értelmezve őket, elkerülhetjük, hogy a valós életben durvább figyelmeztetést kapjunk.
– Minden ember álmodik? – kérdezem Ilditől már a szobában, friss italt kortyolgatva.
– Általában igen, de ha sokáig nincs ilyen élményünk, vagy nem emlékszünk rá, akkor ott biztosan valami blokk van, és oldani kell. Mindenkinek saját álomszótára van. Amikor egy álom megjelenik az éltünkben, valóban üzenetet közvetíthet, tanácsot adhat, hogy mimt kell máshogyan tennünk a mindennapjainkan, hogy az a fejlődésüpnket szolgálja. Így köze van ahhoz, hogy a sorsunk útját járjuk, vagy éppen akadékoskodunk, a sorssal szembeszegülünk.
Minél jobban megértjük álmaink szimbolikáját, annál pontosabban tud üzenni a tudatalattink. Ha megnézzük a magyar közmondásokat, akkor világos lesz számunkra, hogy igazi bölcsességeket, útmutatókat tartalmaznak.
Például, ha valaki álmában eredménytelenül nyújtózik egy gyümölcs felé, amit nem bír elérni, akkor nem tud zöldágra vergődni. Fontos minden részlet: az, hogy milyen környezetben zajlik az álom, mi a nehézség benne, mit cselekszik közben, azt üzeni az álmodónak, hogy mit kell tennie. Lehet, hogy éppen hiába vágyik egy kapcsolatra, mert előbb önmagát kell rendbe tennie ahhoz, hogy megérjen rá.
Érdemes álomnaplót vezetni, hogy megtanuljuk saját szimbolikus rendszerünket. Az álom egyik leggyakoribb fajtája az ingerálom. Különösebb szimbolikus értelme nincs, például vizelési ingert szövünk bele az álmunkba, ilyenkor csak testünk érzéseit éljük meg, mint amikor éber állapotban vagyunk. Amire már oda kell figyelni, az a betegséget jelző álom: amikor olyan szervi eltérések vannak a testünkben, amiket nem vettünk észre, de a tudatalattink álom formájában megüzeni nekünk.
A hétköznapi kaotikus álmok megviselnek bennünket, ezek segítenek feldolgozni mindazt, amit nem értettnk meg a nap eseményei során, figyelmeztetnek arra, mi az, amivel még dolgunk van. Természetesen éber állapotban is megtehetjük, hogy lefekvés előtt, meditációs hangulatban sorra vesszük a nap eseményeit.
De akár kérhetjük ezt álom formájában is, csak itt már nagyon tudatosnak kell lenni, mint ahogy éber állapotban is fontos, hogy tudatosan éljünk. Ahhoz, hogy kialakuljon a tudatos álmodás, érdemes 21 napon keresztül minden nap programozni, hogy ez a szokás beépüljön az életünkbe.
Az éber és az álom-állapot tulajdonképpen ugyanaz a valóság, csak a lelkünk üzen másképpen. Vannak olyan vágyálmaink és szorongásos álmaink, amelyek a feszültséget oldják. Ez nagyon nagy segítség, kevesebb elfojtást, elhárító mechanizmust kell megélnünk az életünkben, ha ezeket álmainkban feldolgozzuk.
A kompenzációs ámok helyes trükkök az életünkben, olyan elszenvedett dolgokért kárpótolnak bennünket, amelyek napközben kimaradtak az életünkből. Például egy szép tájat álmodunk meg, amikor sivár az élet. Lehet akár egy rossz élmény is, amit éber állapotban nem tudunk megélni. Például sérelem ér minket a főnökünktől, de le kell nyelnünk, álmunkban viszont jól felpofozzuk őt.
Amikor olyasvalami történik velünk éber állapotban, amit előre megálmodtunk, ez a jósálom. Hasonló érzés, mint amikor napközben ér minket a déja vu érzése. A jövőnk tulajdonképpen már létezik, de millió variációs lehetőség közül szabadon választhatunk, hogy melyik úton indulunk el, abban viszont hinnünk kell, és tennünk is kell a megvalósulásáért.
– És ha rosszul döntünk, olyan utat választva, ami nem visz előre minket?
– Amikor az ember kishitű és bedől annak, hogy „velünk csak így történhet”, akkor nem a legjobb megoldást választjuk. Tanulni jöttünk az életbe, tapasztalatokon, érzéseken keresztül tudjuk integrálni a lelkünkbe a szükséges élményanyagot. Nem feltétlenül kell fizikailag is megélnünk bizonyos dolgokat – például egy balesetet -, elég élményszinten, álomban, ha az olyan katarzist idéz elő az egyénben, hogy beépül énje egészébe.
A legjobb az, ha ilyenkor megbocsátunk magunknak és másoknak minden tettért, és akár pozitív, akár negatív élmény ér minket – álomban vagy az éber valóságban – alázattal eljutunk arra a pontra, hogy hálásak vagyunk, mert tanultunk belőle. Ekkor kerülünk a kegyelem állapotába, sorsunk útját járjuk. Megkönnyebbülten tartottam hazafelé, amikor csörgött a mobilom. Ildikó volt az: – Képzeld, most hívott egyik tanítványom, aki – lám, ez sem véletlen -, névrokonod, Faragó Márta. Beszámolt egy figyelmeztető álmáról, amelyet komolyan vett, és így sikerült elkerülnie a bajt.
Pár hete azt álmodta, hogy kigyullad a lakása, hatalmas tűzvész kerekedik. Rögtön hívta a villanyszerelőt, hogy ellenőriztesse a vezetékek állapotát. A mesterember nem észlelt hibát. Néhány nappal ezelőtt tanítványomat meglátogatta egy baráti társaság, akikkel együtt nyaralt Bali szigetén. Megint rossz érzése támadt álmával kapcsolatban: ugyanis eszébe jutott, hogy a nyaraláskor megálmodta annak a férfinak a képét, aki azon az éjjelen megpróbálta kirabolni őket a szállodai szobában.
Amikor Márta kinyitotta a szemét, a férfi valóban ott állt előtte és éppen keresett valamit a szekrényben. Nagy sikoltozás támadt, a rabló elmenekült, tehát szerencsésen végződött az eset. Ezt az emléket és a barátai látogatását intő jelnek érezte, ezért ismét kihívta a villanyszerelőt. Amikor a mesterember kibontotta a falat, már izzott a vezeték, kevésen múlt, hogy nem gyulladt ki valóban a ház. Az álom figyelmeztetett, csak az időbeni történéseket kellett pontosítani, és ebben a lányokkal való találkozás segített.
Éppen vonaton ültem, és jó hipochonderként azon morfondíroztam, hogy lehet, az én álmom is a valós halálomat vetítette elő? Ekkor a mögöttem ülő lányok rázendítettek a Desperado együttes egyik slágerére. A refrén megütötte a fülem: „Gyere és álmodd az álmokat újra, még nem kell, hogy vége legyen!” Véletlenek márpedig nincsenek – gondoltam, és mosolyogva folytattam utamat. Faragó Rita
Az Astronet ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és szerkesztőséggel kapcsolatos friss infókért!