Csanoju vagy csado, azaz japán teaszertartás. A pontosan kimért mozdulatok, a csészék, a szalvéták elhelyezése évszázadok óta begyakorolt, előírt módon történik. Japánban a tea az első helyen áll az italok sorában.
Eredete a 6. századra nyúlik vissza. Bodhidharma 520-ban vezette be a teaivást a meditáció idejére Kínában azért, hogy a résztvevők figyelme ne lankadjon. A 700-as években komoly kínai hatás érvényesült Japánban, és a buddhizmus átvételével a tea is megérkezett a szigetországba. Eleinte csak az uralkodó és a szerzetesek itták, pár száz év múlva egész Japánban elterjedt. Valamikor az 1200-as évek környékén egy japán pap hazatért Kínából, és behozta az első teacserjemagokat. Aztán egy fazekas utazott tanulmányútra ugyanoda, hogy ő is el tudja készíteni a ceremóniához szükséges kerámia- illetve porcelánedényeket. A 16. századra kialakult a japán szertartás maihoz hasonló rendje. Végső formájának megteremtése Rikyju teamester nevéhez fűződik, aki egyszerű, gyakran népi motívumokkal díszített edényeket használt, és az egész szertartást művészei tökélyre emelte.
A teakert
A meghívottak a szertartásra egy órával korábban érkeznek, és először egy szobában várakoznak. Csészényi forró vizet kapnak, hogy megízlelhessék a tea alapanyagát. Ha elfogyasztották, kimennek az örökzöldekkel, bokrokkal, páfrányokkal díszített kertbe, s a padokra ülnek. Amint elhelyezkedtek, a házigazda kilép a teaházból, és a kertben lévő kőmedencébe vizet tölt. Vendégei felállnak, csendben meghajolnak. A gazda visszamegy a házba, a többiek kezet, szájat mosnak a medence vízében, majd követik vendéglátójukat.
A teaház
Lehet egy picinyke szoba, vagy hatalmas, elegáns pavilon is. Berendezése azonban mindenütt azonos: faoszlopok, emelt padló, eltolható fából készült falak, bambuszplafon, papírral borított ablakpanelok, alacsony tolóajtó, hogy a vendégnek meg kelljen hajolnia. A teaszobából nyíló ablaktalan alkóvban helyezik el azt a tekercsképet – általában egy buddhista pap kalligráfiáját -, amit a szertartás előtt a vendégek megcsodálnak, majd letelepszenek a teafőző edénnyel és a parázstartóval szemben. Így várják, hogy bejöjjön a házigazda, akit üdvözölnek.
Az előkészületek
A szertatás első lépése, hogy szénserpenyőben felizzítják a szenet, hogy majd ezen forralják fel a teavizet. A házigazda eközben édességeket szolgál fel. Tojás alakúra formált édes babpürét, friss vagy szárított gyümölcsöket. Elfogyasztásuk után a vendégek ismét kimennek a kertbe, hogy meghívójuk előkészíthesse a szobát a ceremóniára. Leveszi a falról és kiviszi a tekercsképet a szobából, kisöpri a helyiséget, és virágokat – kaméliát, klemátiszt, harangvirágot – helyez el az alkóvban. Miután behozta a teázáshoz szükséges edényeket és eszközöket, gongütéssel jelzi: a résztvevők bejöhetnek. Újabb kéz- és szájöblítés után mindenki visszatér.
Ceremónia I.
Maga a ceremónia még az előkészületeknél is körülményesebb. A gazda belép a teásedénnyel, tetején a teaszalvétával. Behozza a bambuszból készült csaszent is, amely nagyjából borotvaecsethez hasonlít, és a víz, illetve a tea habosra keverésére szolgál. Minden eszközt pontosan meghatározott szögben elhelyez maga előtt. Amikor elkészült, a résztevők bólintanak, és évszázados mozdulatokkal kezdődhet a szertartás. A házigazda eközben többször kiöblíti és kitörli az edényeket. A kész teát végül leteszi a tatamira, ahonnan a fővendég veszi el először. Megízleli, biztosítja vendéglátóját, hogy az ital kiváló, majd három kortyra megissza a tea negyedrészét. Nedves kendővel megtörli az edény szélét, és átadja a következő vendégnek, aki szintén fogyaszt belőle. Míg az edény körbejár, a házigazdától megkérdezik, milyen teát használt, és érdeklődnek az édességek elkészítésének módjáról. Az utolsó vendég alaposan kitörli az edényt, majd mindenki megszemléli azt. Végül az első vendég adja vissza a házigazdának, aki elöblíti a többi eszközt is, majd mindet átadja a meghívottaknak megtekintésre. Ezután kiviszik az eszközöket és az edényeket a szobából. A szertartás következő lépéseként cukor és liszt keverékéből különböző alakúra préselt édességeket fogyasztanak.
Ceremónia II.
A házigazda újabb teásedényeket hoz be, és mindenkinek külön-külön készít egy adagot. Miután az utolsó vendég is ivott, megint megnézik az eszközöket, majd befejeződik a szertartás. A résztvevők köszöntet mondanak a teáért. A házigazda az ajtóban búcsúztatja őket. A meghívottak másnap újra megköszönik a vendéglátást.
Ezt már láttad?
Ajánlott tartalmak
