Karácsony ünnepéhez számos olyan szimbólum kapcsolódik, amelyek jelentéséről ma már sokan keveset tudnak. Az ünnepnek két forrása ismert: az ősi népek a téli napfordulót köszöntötték ekkor, de később a kereszténység számára is fontos lett ez az időszak.
December 24-én a Megváltót dicsérik a mai napig. A karácsony este tartott éjféli misén Jézus születését ünneplik a hívek. Bár a Messiás eljövetelérő korábban is megemlékeztek, az éjfélkor tartott misét I. Gergely pápa vezette be a 6. század végén. A hagyomány szerint a családok csak ezután ülnek az ünnepi asztalhoz.
Ételek és hagyományok
A karácsonyi asztalon mindig helye van az almának, a diónak, a máknak és a halnak. Az alma gömbölyded formájával és egészséges piros színével a termékenység szimbóluma. Számos területen szokás, hogy a szenteste kútba merített három almából egyet az állatoknak és egyet a termőföldnek adnak a jó termésért. A harmadikat annyi gerezdre vágják, ahány főből a család áll. Ez jelképezi az összetartozást és az egészséget a következő évre.
Szerencsehozó maradékok
Az ünnepi asztalnál már a teríték elkészítésére is nagy figyelmet kell fordítani. A piros terítő a hiedelmek szerint a boldogságot biztosítja. Régi szokás szerint azonban a szépen terített asztalt a vacsora befejeztével sem szabad leszedni. A maradékoknak másnap reggelig kell ott maradniuk, hogy a jó manók, a szentek, és angyalok, akik éjjel a házban járnak jót falatozhassanak. Hálából jó szerencsét hoznak a ház népére. A háziasszonyok az elszórt morzsákat sem dobták. ki. Összegyűjtötték, majd az állatoknak adták újévkor, vagy a füstjével járták körbe a házat, hogy védjék azt az ártó szellemektől.
Ezt már láttad?
Ajánlott tartalmak
