A magyar mondák mitikus állatai

A csodaszarvas

Feltételezhető, hogy a honfoglaló magyarok magukkal hozták a keleti típusú csodaszarvas mondát, mely később a keresztény Hubertus mondakörrel keveredett. A csodaszarvas sok eurázsiai népnél, és egyes észak-amerikai indián törzseknél is régóta a csillagos ég jelképe.

Kézai Simon Gesta Hungarorumában maradt fent az a monda, mely szerint a Hunor és Magor nevű testvérpárt – akiktől a monda szerint a hunok és a magyarok származnak – új, letelepedésre alkalmas területre vezette a szarvas. A regösénekekben szereplő csodaszarvas mindig hím állat. Vas megyében, Bucsun, a századfordulón feljegyzett változat szerint ezer szarva van, szarva hegyén ezer égő gyertya, két veséjén két arany kereszt. A Dozmaton feljegyzett változat szerint homlokán van a fölkelő fényes nap, oldalán a hold, jobb veséjén az égi csillagok. Más dunántúli változatok szerint ezer ága-boga van, rajta ezer misegyertya.

A fehér ló

Az ősi magyar nép a fehér lovat szent állatnak tekintette. A fehér ló mondája a honfoglalás környékén született legendák egyike, amely évszázadokon át szájhagyomány útján maradt fenn, míg lejegyezték a Képes Krónikában: Árpád vezér és nemesei hallottak Pannónia gazdagságáról, hogy a legjobb folyó a Duna, és jobb föld a világon sehol nincs, ezért elküldtek egy hírszerzőt, Kusidot, hogy a vidéket szemlélje meg. Amikor Kusid megérkezett a Dunához, azt látta, hogy a táj kellemes, a föld termékeny. Mindez tetszett neki. Ezután elment a tartomány fejedelméhez, Szvatoplukhoz. Amikor Szvatopluk a magyarok szándékát meghallotta, örvendezett, mert azt hitte, hogy parasztok, akik azért jöttek, hogy az ő földjét megműveljék. Kusid a Duna vizéből kulacsát megtöltötte, a fekete földből rögöket vett fel, és visszatért az övéihez. Azok felismerték, hogy a föld igen jó, a víz pedig édes. Ezután Kusidot visszaküldték a fejedelemhez egy nagy fehér paripával, aranyozott nyereggel. Amikor Szvatopluk fejedelem az ajándékot meglátta, még jobban megörült. Ekkor Kusid azt kérte tőle, hogy földet, füvet, és vizet adjon cserébe. A fejedelem pedig mosolyogva így szólt: – Legyen nekik ezért az ajándékért annyi, amennyit akarnak. Kusid ezzel a hírrel övéihez visszatért. Árpád vezér ezalatt a hét vezérrel bejött Pannóniába, de nem mint vendég, hanem mint a föld jogos örököse és birtokosa. Amikor a fejedelem ezt meghallotta, gyorsan sereget gyűjtött, és a magyarok elé vonult. A csatában Szvatopluk seregei vereséget szenvedtek, a magyarok egészen a Dunáig üldözték a fejedelmet. Ott ijedtében a folyóba ugratott, és vízbe fulladt.

A griff

A magyar népművészetben is megjelenik a griff. A Fehérlófia mesetípus számos változata közül néhányban megjelenik a griff, amely oltalmazza a hőst. Ez a madár igen nagy, ragadozó madár és oroszlán keveréke, hegytetőn vagy óriás fa tetején fészkel, a sárkány ellensége, akitől a hős a griff fiókáit megvédi, ezért elnyeri a griff háláját. A griffmadár a magyar mondavilágban egy nagy, csodás, oltalmazó lény. Kézai Simon így ír a griffről: „Ama pusztaság hegyeiben (Szittyaország) kristály található, és a griffek fészkelnek ott, és ott költik ki fiókáikat a madarak, melyeket magyarul kerecsennek hívnak”.

A daru

A daru a magyarság ősi vándormadara, amely szintén kapcsolatban állt ősi hitvilágunkkal. Daru-szobrot ma is találunk Belső-Ázsia énekmondóinak és gyógyító embereinek a háza előtt, de szerepel a Tiszaeszlár-Bashalomban talált X. századi ezüst karperecen is. A koronázási palást szegélyén pártás daruk vannak egy tulipán két oldalán. Ilyen formában találjuk meg IV. Béla címerében is. Párosával, őrmadárként szerepel a XIII. és XIV. századi magyar pénzeken, Károly Róbert dínárján.

A turul

Ősi magyar jelkép a turulmadár, vagyis a kerecsensólyom, mely a nemzet létét jelképezi. Eredetmondánk legfőbb alakja, mely honfoglaló őseink hitvilágában jelenik meg először, és végigkíséri a magyar történelmet. Az Álmos és Árpád címerpajzsán fellelhető sasszerű madár, a szárnyait kiterjesztő turul mindig is a haza védelmét szimbolizálta, ezért választották országszerte a világháborúban elesettek emlékműveinek jelképévé, díszítőelemévé. A Szent István kardját markoló turulmadár szimbolizálta a II. világháborúban harcoló magyar honvédek elkötelezettségét az ország védelmére. Kézai Simon szerint már Attilától a koronás fejű turul volt a magyarság hadi jelvénye. Egyes elképzelések szerint a mondai turul a kerecsensólyommal azonosítható. Teljes bizonyossággal nem dönthető el, hogy a turul valójában sas vagy sólyom; a mítoszok értelmezése alapján egyesek szerint sasról van szó, a nyelvi bizonyítékok viszont a sólyom jelentés mellett szólnak. A legendák kétszer is említik a turult. Anonymusnál olvashatjuk Álmos fejedelem születésével kapcsolatban: „A Magóg király nemzetségéből való Ugek feleségül vette Emesét, akitől Álmos nevű fia született. Azon csodás eset miatt nevezték el Álmosnak, mert anyjának álmában isteni látomás jelent meg héja-forma madár képében, és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt. Úgy tetszett neki, hogy méhéből forrás fakad, és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem a saját földjükön sokasodnak el.” Így született meg az Árpád-ház.                                       A turulnak a honfoglalás legendájában is kiemelt szerep jutott. Eszerint a turult követve jutottak el a magyarok a Kárpát-medencébe. A magyarok fejedelme levédiai tartózkodásuk idején azt álmodta, hogy hatalmas sasok támadták meg az állataikat. Az emberek megkísérelték elűzni a sasokat, de nem sikerült. Ekkor megjelent egy turul, és a magasból támadva megölte az egyik sast, a többi pedig elmenekült.

A magyarok Levédiából elindultak Attila földjére, melyet örökül hagyott rájuk, de az utat nem ismerték. Ekkor ismét megjelent a turulmadár, s a fejedelem fölé szállva lekiáltott neki, hogy kövessék őt, míg el nem tűnik a szemük elől. A magyarok fel is kerekedtek, és követték a turult. Ahol a madár eltűnt a szemük elől, ott tábort ütöttek, majd amikor ismét előtűnt a madár, újra útnak indultak. Így jutottak el Pannóniába, Attila egykori földjére. Itt aztán a madár végleg eltűnt szemük elől, ezért itt maradtak. Ennek a mondának a valóságos alapja az, hogy a magyarok anélkül, hogy tudták volna, valóban addig a helyig vonultak Európában nyugat felé, ahol a kerecsensólyom – a turul – fészkel. Fotók: wikipedia