Dr. Edward Bach wales-i orvos az 1930-as években rájött, hogy bizonyos virágok energiarezgései gyógyító hatással vannak az emberi pszichére. Felismerte, hogy a lelki egyensúly felborulása áll a különböző betegségek kialakulásának hátterében.
A terápia eredetéről, hatásmechanizmusáról, az esszenciák rendszeréről dr. Léhner Zsuzsanna virágterápia-szakértőt kérdeztük: – Bach doktor kórházi orvosként dolgozott. Hogyan jutott el a felfedezéshez, amely az emberi psziché és egyes virágok energiájának kölcsönhatását mutatta? – Már kórházi orvosként rájött, hogy a betegeken nem személytelenül, tüneti kezeléssel kell segíteni. Szerinte csakis holisztikusan, az ember karakterét, érzelmeit figyelembe véve lehet gyógyítani. Hitvallása a következő volt: „Ne a betegséget kezeld, hanem az embert!” Nem a tünetek megszüntetésére kell törekedni, hanem az okokat kell feltárni, hiszen ha az okot nem szüntetjük meg, akkor a korábbi helyett majd másik tünetet hoz létre. Kísérletekbe fogott, melyek során rájött, hogy hasonlót a hasonlóval lehet gyógyítani – ekkor még nem ismerte a homeopátiát. Később tanulmányozta Hanemann nézeteit is, de rájött, hogy a homeopátia túl bonyolult. Ő az egyszerűség elvét vallotta, mert arra törekedett, hogy gyógymódja minél szélesebb körben alkalmazható legyen. Egy idő után otthagyta kórházi állását, és egyre többet tartózkodott a természetben. Sorban fedezte fel a 38 gyógyírt, amikor pedig az utolsót is megtalálta, tudta, érezte, hogy nincs több. Nem sokkal később, 50 évesen halt meg, pedig nem volt beteg. Egyik reggel egyszerűen nem ébredt fel – teljesítette a feladatát.