Az előző rész gondolatai ezekkel a sorokkal értek véget: Amikor az ujjba egy szálka megy, akkor jönnek más ujjak, azaz jön a sors, hogy segítsen. Fog egy tűt és elkezdi kipiszkálni a betolakodót. Az ujjnak ez fáj, nem akarja az egészet. Nem tudja, ha ezen
Hogy ez mind érte van. Ha az ujj mindig csak elrángatja magát a tű elől, vagy ha a kéz elrángatja az ujjat a fájdalom elől, akkor hiába a sors jó szándéka. Legjobb szándéka ellenére csak fájdalmat okoz, de gyógyulást sajnos nem tud. A fentieket hallgatva jó érzés töltött el. Megerősített abban, hogy hagyni kell az eseményeket megtörténni, és bízni a sorsban. Ne mi mondjuk meg, hogy mi a jó nekünk, mire van szükségünk. Van, aki ezt nálunk sokkal jobban tudja. Itt vagyunk ezen a bolygón, hát szemlélődjünk, gyönyörködjünk ebben a világban! Vegyük észre szépségét! Ha felszállhatnánk egy űrrepülővel, és a Holdon tehetnénk egy sétát, milyen fantasztikus utazás lenne! Az átélt élményt valószínűleg alig tudnánk szavakba önteni. Talán nem is lehetséges. Tényleg csodálatos lenne. Ha belegondolunk, a Föld százezerszer, milliószor vagy még inkább százezer-milliószor csodálatosabb, és gazdagabb, mint a kietlen Hold-felszín. Napjaink mégsem csodálatban és gyönyörűségben telnek. Azonosultunk valamivel, ami nem mi vagyunk. Amihez valójában semmi közünk. Azonosultunk a világnézetünkkel és az én-képünkkel. Azonosultunk az anyaggal. Tudatosítsd magadban, hogy szkafander van rajtad és te benne vagy! Azért jöttél, hogy szemlélődj! Te vagy a kiáradó szeretet, a boldogság, a béke és a mosoly. Ebből épülsz fel. Csodálattal szemléld ezt a világot, ahova felfedezőútra érkeztél! Nézd ezt a bolygót! A rajta levő növényeket, állatokat és persze lélektársaidat, akik szkafanderükkel és a hozzá hasonló rezgésből felépült anyagi világgal azonosultak. Figyeld őket űrruhád szenzorain keresztül nagy-nagy szeretettel! Élvezz mindent, mert érted van! Egy vagy felettes éneddel és isteni éneddel, és ezen keresztül a Mindenség része vagy. Amikor azt látod, hogy szkafandered felfújódott és túlsúlyos lett, vedd észre, hogy baj van. Nem a szokásos társadalmi én-képpel és önmegvalósítással kapcsolatos problémákra gondolok, hanem, hogy mindentől elvonja a figyelmed. Idővel még súlyosabb, egészségedet, életteredet beszűkítő következmények várhatók. Még inkább leköti majd figyelmed és megakadályozza, hogy megéld önmagad. A szkafandert meg kell javítani! Mivel szerves alkotóelemekből épül fel, ezért a természettel való harmóniát kell visszaállítanod. Ami húsz millió év alatt alakult ki, az kétezer év alatt, vagy még inkább néhány emberöltő alatt nem fog tudni megváltozni. Kémiai anyagokból és szervetlen alkotórészekből, adalékokból lehetetlen élő anyagot és szellemi energiát létrehozni. Elsősorban a szellemi fejlődés szempontjából lényeges az egészséges táplálkozás és az egészséges testsúly. Ennek megvalósításában segít a HaM (Holisztika a Mazdaznannal) fogyókúrás program. Erről részletesen a Holisztikus Fogyókúra Magazin hírleveléből értesülhetsz. Amikor a fenti gondolatokat sugallta felettes énem, a fürdőkád meleg vizében feküdtem ellazultan egy kiadós kocogás után. Gondolatban körbenéztem. Egy fürdőszobában vagyok, melyen nincs ablak, csak szellőző az utca felé. A fürdőszoba a folyosóra nyílik, a folyosón van egy ajtó, mely a lépcsőházba vezet. A lépcsőház egy többszintes kőházban van. Tulajdonképpen bejöttem egy lyukba, egy kis mesterséges barlangba. Furcsa, de csodálatos érzéssel töltött el, hogy itt lehetek, és ezt szemlélhetem. Figyeltem az érzetet, ahogy a testem elmerül a kellemesen meleg vízben. Ahogy kezem elmerül, megfogja a vizet, majd kiemelkedve ujjaim között leperegnek a vízcseppek. Tapasztalok és szemlélődök. Mennyire tökéletes és mennyire szép! Az ember ritkán látja a világot ilyennek, pedig folyton ezt nézi.
Felötlött bennem egy kérdés és meg is kérdeztem felettes énemtől: Könnyű ezt a világot csodálattal szemlélni, ha az ember kellemes környezetben lakik, körülveszi a családja, a barátok, van munkája, amely megfelelő megélhetést biztosít számára, remek egészségi állapotnak örvend testileg-lelkileg, céljai, hobbijai vannak, ami boldoggá teszi. Hogyan tud gyönyörködni az életben az, akitől egyszer csak ezt elveszi a sors? Akinek nélkülöznie kell, aki tönkre megy, teljesen elszegényedik?
„Az ember minél több mindent birtokol, annál szegényebb.”
A kisgyereknek vannak játékai, amelyek lekötik a figyelmét, és amelyekkel legszívesebben játszik. Gyakran még azt sem hallja meg ha szólsz hozzá, annyira elmélyül a játékban. Ha elveszik a játékát, feláll, körülnéz, hogy mi az, amivel elfoglalhatná magát. Így viselkedik a felnőtt ember is. Ha hisz a sorsban, és nem zuhan befele forduló önsajnálatba, hanem lehetőséget kap a felfedezésre, hogy rájöjjön: a világ a végtelenül sok gyönyörűségét mind neki kínálja. Mi történik ellenkező esetben? Azon az öt játékon kívül – azaz azon az öt, nagyon fontos dolgon kívül -, amit birtokol, másra nem jut ideje. Ezekkel folyamatosan foglalkozni kell, mert különben tönkre megy, elveszíti őket. Leköti energiáit, figyelmét, idejét és pénzét. A félelmei és a vágyai lekorlátozzák. Azért, hogy birtokolt dolgait megóvja, falat emel köréjük. Miközben dolgozik értük és küzd az elvesztésük ellen, újabbak megszerzéséért harcol. Miért teszi ezt? Azért, mert boldogságának a létrejöttét mindig valaminek a megszerzéséhez, valaminek a birtoklásához köti. Ez egy nagy csapda. Ha megszabadul béklyóitól, a világon mindenből kaphat egy keveset. Csipegethet, mint a terülj-terülj asztalkámnál. A sok kis apró falattal is jól lehet lakni. És mennyivel változatosabban! Minél kevesebb dolog korlátoz, annál több dolgot elfogadhatsz, kipróbálhatsz, megtapasztalhatsz anélkül, hogy félned kéne bárminek az elvesztésétől. Miközben a válaszon elmélkedtem, hirtelen megértettem mesterem szavainak igazi mélységét, amelyet gyakran mondogatott: „Az a baj, hogy nem hiszitek el, hogy a világon minden a tiétek, minden nektek van teremtve. Görcsölsz egy porszívóért, egy autóért? Itt a kulcs. Tele a raktár. Mind a tiéd. Csak még nem tudsz róla. Nem hiszed el.” Még egy utolsó gondolat. Ma sétálgattam a Duna parton. Gyakran vagyok a jelenben és sokszor igyekszem tudatosan megélni a pillanat varázsát. Ez most valahogy mégis más volt. Sokkal mélyebb, sokkal leírhatatlanabb. Hihetetlen, de tényleg a belső mosoly, kiáradó boldogság és üresség állapotát éltem meg egyszerre. Ezt a teljesség állapotát nem igazán tudom leírni, mert akárhogy fogalmazom, mindig más jön ki belőle, mint amit szeretnék, hogy megérts. Sétáltam a Duna parton a kutyámmal. Elképzeltem, hogy asztronauta vagyok, és figyeltem ezt a csodálatos világot. Az érzést, ahogy lépdeltem a fűcsomókon? Az egész világot körülöttem? És ahogy én ebben a világban vagyok?
Próbáld ki, hogy részesülhess e leírhatatlan csodából!
További információ: Holisztikus Fogyókúra Magazin
Feliratkozás a Holisztikus Fogyókúra Magazin Hírlevelére >>>