Életünket belső rend hatja át, ezt a rendet pedig a kozmikus, más néven univerzális törvények határozzák meg, melyeknek saját ritmusuk van. Mindennek megvan a maga ideje, a különféle jellegű szakaszok úgy váltakoznak életünkben, ahogy a nappal és az éjsza
A harag törvénye
A harag és a düh a gyenge érzelmi kontroll terméke. Hatásukra csökken az életerő, így a haragvó ember szinte vonzza magához a betegségeket. Azzal, hogy mérgelődünk, mások hibája miatt önmagunkat büntetjük, tudatunk negatív rezgésével önmagunkat gyengítjük. Aki bosszankodik, nem fogadja el az életet úgy, ahogy van. Amúgy is teljesen mindegy, min bosszankodunk, hiszen azon a mi bosszúságunk semmit nem változtat. Aki nem tudja túltenni magát a sértéseken, az nem elég bölcs, és az önbizalma is kevés. Hiszen a sértés csupán azt mutatja, hogy a sértegető diszharmóniában él. Függetlenül attól, hogy ki milyen képet alkot rólam, hogyan szidalmaz, vagy éppen túlzottan dicsér, én az vagyok, aki vagyok. Ezen pedig senki nem tud változtatni rajtam kívül. A mérgelődéstől a következőképpen tudunk megszabadulni: - Minden embert olyannak fogadunk el, amilyen, ráhagyjuk, hogy megváltozik-e, és ha igen, mikor. - Megszabadítjuk magunkat minden elvárástól, és hagyjuk, hogy az élet olyan legyen, amilyen. Amíg ugyanis elvárásaink vannak, kényszerűen újra meg újra csalódni fogunk. - Felismerjük, hogy a világon senki és semmi nem bosszanthat minket, kizárólag saját magunk.
Az imagináció törvénye
Minden képszerű elgondolásunk arra törekszik, hogy megvalósuljon. A kívánt végeredményt képszerűen, teljes részletességében dolgozzuk ki, színesen, és minél pontosabban. A képeket aztán újra és újra emeljük a tudatunkba, és ott minél tovább őrizzük meg. Minél tisztább és élesebb a kép, annál könnyebben gyűlik fel benne a megvalósulást szolgáló energia. Minél tovább és minél gyakrabban jelenítjük meg szellemi képernyőnkön a képet, annál hosszabb ideig áramlik az energia. Fontos az is, hogy a kívánt végeredménnyel azonosuljunk: hogyan fogunk érezni, hogyan viselkedünk, ha az általunk elképzeltek megvalósulnak. Amint készen van a kép, és elegendő energiával töltöttük fel, akkor még „magunkévá kell tenni”. Azonosulunk vele, érezzük, látjuk. Csak azt tudjuk fogadni, aminek az eljövetelét már látjuk lelki szemeinkkel. Mindenekelőtt pedig hálát érzünk azért, hogy elképzeléseink beteljesülnek. Ezután mindent elengedünk, hogy a kép manifesztálódhasson.
A hit törvénye
Fontos tudni, hogy nem az történik, amit akarunk, hanem az, amiben hiszünk. A tudás tényeket állapít meg, a hit tényeket teremt. A hit „belső tudás” amely nem külső bizonyítékokon nyugszik, hanem az igazság és a valóság belső felismerése. A hit azt is jelenti, hogy amire hitemmel igent mondtam, arról tudom, hogy meg is valósul. Akinek nincs hite, az is hisz, csak éppen annak ellenkezőjében, mint amit el kíván érni. A legmélyebb hit is hatástalan marad azonban, ha vágyaink beteljesülését kitoljuk a jövőbe, ha a jelenben tudatunkkal a hiányosságokra összpontosítunk. Csak akkor válik szabaddá az út az erő számára, ha a megvalósítás gondolata most tölt el.
Az áldás törvénye
Megáldani annyit jelent, hogy egy személy vagy egy helyzet számára Isten kegyelmét kérni, számára jót kívánni. Amit tiszta szívünkből megáldunk, az áldott lesz, és áldásként száll vissza ránk. Ha megáldunk egy „ellenséget”, egy barátot nyerünk vele. Az áldást kérhetjük szóban, gondolatban, vagy akár érzés formájában. A legfontosabb, hogy tiszta szívből kívánjuk.
Az ok és okozat törvénye
Minden történés az ok és okozat törvényén alapul. Amit mi véletlennek nevezünk, az nem más, mint valamely rejtett, ismeretlen ok kifejeződése. Soha semmi nem történik ok nélkül. Csak addig beszélünk véletlenről és szerencséről, amíg fel nem ismerjük az összefüggéseket. Ám életünk minden pillanatában lehetőségünk van arra, hogy az ok-okozati láncot megszakítsuk, és így egy következményt megváltoztassunk, vagy új okot teremtsünk.
A boldogság törvénye
Semmi nem teszi az embert igazán boldoggá, amit kívülről megszerezhet. A boldogságot csak magunkban találhatjuk meg, ha feltétel nélkül igent mondunk az életre, és elfogadjuk olyannak, amilyen. Ez nem jelenti azt, hogy olyannak is kell maradnia, hiszen minden pillanatban lehetőségünk van arra, hogy életünket megváltoztassuk. Ne tegyük boldogságunkat valamely cél elérésétől függővé! Boldognak lenni azt jelenti, hogy önmagunkkal és az élettel harmóniában vagyunk. Így fűzzük egyik beteljesült pillanatot a másikhoz.
A köszönet törvénye
A hála és a köszönet minden nehézségen átsegít. Adjunk hálát teljes szívünkből valamiért, ami még nincs, úgy, mintha már megvolna – és meg fogjuk kapni! A hála és a köszönet aktivizálja a hitet, amely hegyeket mozgat meg. Mennyi minden van az életünkben, ami tökéletesen rendben van, és figyelemre sem méltatjuk, mert mindig csak arra a kevésre figyelünk, ami éppen nincs egészen rendben. Pedig lehet, hogy épp ebben a pillanatban változik, és már csak egy kis idő kell hozzá, hogy tökéletes legyen. Vagy talán nem is lenne jó, ha bekövetkezne, és a sors megóv a következményektől.