Kozma Szilárd erdélyi asztrológus és író, a Magyar Írószövetség tagja, az Erdélyi Hamvas Béla Baráti Társaság alapító tagja és jelenlegi elnöke. Sajátos megközelítésmódja eltér a szokványos asztrológiai szemlélettől. Kiemelt hangsúlyt fektet a horoszkópba
– Hol élsz és dolgozol? Mikor és hogyan kerültél kapcsolatba a metafizikával? Milyen út vezetett odáig, hogy főfoglalkozású asztrológus lettél? – Csíkszeredában, tehát a Székelyföldön élek három kiskorú lányommal, és többnyire az otthonomban dolgozom. Bár az első verses kötetemben is (Szabadnap, Kriterion kiadó 1981) találhatóak olyan versek, amelyek utalnak a metafizikai gondolkozási készségre, a számomra testre szabott és egyértelműen vállalandó tudatos eszmeiséget a Hamvas Béla életművével való találkozástól (1986) számítom. Ami az asztrológiát illeti, az érdekes az, hogy – amint az az Erdélyi értelmiségi gondolkozásra, még ma is jellemző – én is lenéztem és elutasítottam, olyannyira, hogy Hamvas Scentia Sacrájában máig aláhúzatlan az a rész, amely az Asztrológiáról szól. Olyan erős volt ez a tipikusan Erdélyi értelmiségi ostobaságom, hogy az elején sehogy nem tudtam elképzelni, hogy egy ilyen nagy formátumú személyiség hogy a csudába „dőlhet be ilyen primitív tévképzeteknek”. Mivel viszont a metafizikai világ- és létszemléletének többi részét a magaménak éreztem, azonnal elmentem egy román nyelvű előadássorozatra, amit Metafizika címen tartott hetente városunkban egy bukaresti csoport. És tessék: itt is asztrológiáztak! Szerencsémre maradtam, annak ellenére, hogy az elején fárasztott. Aztán a Skorpió betegséghajlamainak szellemi-lelki okairól tartott előadást egy komoly fiatalember, akinek gőze nem lehetett arról, hogy bennem azok a betegségek már egytől egyig léteztek (végbélhurut, aranyér, prosztata- és húgyúti problémák, korábbi ütés nyomán visszamaradt here-fájdalom), és hogy azokat a jellemző lelki „disznóságokat”, mikor önkéntelenül, mikor tudatosan, elkövetem. Meg voltam tehát fogva. Előadás után az utam egy ismerős lányhoz vezetett, mert emlékeztem, hogy a könyvespolcán áll a Baktay Ervin: Csillagfejtés Könyve. Ahogy beengedett a lakásba, egyenesen a könyvespolchoz mentem, kinyitottam a Baktay-t a Skorpiónál, és ahogy az ott leírtakat olvastam, majdnem elakadt a lélegzetem. Mintha a beleimet fogta volna meg egy láthatatlan kéz, és annál fogva kezdett volna el rángatni. Így dőlt le tehát az utolsó akadály is a teljes metafizikai információ befogadása előtt, így ért véget a szkepticizmusom. A bukarestieknél azonnal megrendeltem a horoszkópomat. De a bajok csak ezután kezdődtek. Volt egy olyan elem abban a horoszkópban, amit Lilithnek neveztek, és aminek a Mérlegben való elhelyezkedése kapcsán az volt leírva, hogy hajlamos vagyok a pedofíliára. Persze, meg akartam verni az illető asztrológust, de szerencsére négy hétig mindig más előadó jött Csíkszeredába, és addig nemcsak az összes, akkoriban fellelhető és gyorsan megszerezhető, ide vonatkozó asztrológiai könyv megfelelő részeit elolvastam, hanem a mélytudattalan szellemvilágomból is felbukkantak azok az emlékképzetek és hangulatok, amelyek arra utaltak, hogy a rejtett hajlamokat illetően az asztrológusnak mégiscsak igaza lehet. Később rájöttem arra is, hogy ezek a karmikus determinációk a 30 éves koráig fizikai értelemben szűzen maradt édesanyámnak milyen elfojtásaiból eredtek. Úgy lett hát belőlem karmikus – kauzális asztrológus, hogy be akartam bizonyítani: az első horoszkópomban leírtak mennyire nem felelnek meg a valóságnak! – Mi az alapvető különbség az általad művelt asztrológia, és a szokványos, hagyományos asztrológusi megközelítés között? – Az, hogy én minden horoszkóp értelmezésénél a horoszkópházak által megtestesített konkrét gyakorlati életfeladatok megnevezése – értelmezése mellett az illető személy sorsképletéből kiolvasható sajátos spirituális rendeltetéséből indulok ki, és e sajátosan egyéni fejlődési feladatkör szemszögéből értelmezem az egész képletet. Ez a személyes rendeltetési logika, de az általános emberi lét is, sőt, az egyetemes létezés a Lilith gyűjtőnéven ismert őskáosz-keltő romboló-erőktől való megszabadulás elvének, vagyis az abszolút megváltás logikájának van alárendelve. De nem kell megijedni attól, hogy ez elvont eszmerendszerek spekulatív, önkényes alkalmazásához vezet. Sőt: olyan hétköznapi és egyszerű logika természetességéről és elfogadhatóságáról van szó, mint pl. az egyetemes erkölcsi alap, amiért a székely hagyomány azt tartja, hogy „Egy gyermek nem gyermek, két gyermek is alig gyermek, három gyermek, már kezd gyermek lenni”. A Teremtés törvénye és a teremtés ősereje ugyanis, amit az asztrológiában konkrétan (természeti szinten) a Hold képvisel, és spirituális (képzeleti) szinten a Neptunusz is megtestesít, nem ismeri az egy utód (egyke gyermek) képzetét, hanem csak az utódok, vagyis a többes számú gyermek képzetét. Lehetetlen tehát egy teljesen negatív Hold által megtestesített magzat- és gyermekellenes, illetve anyaságellenes karmikus programot feloldani úgy, hogy csak egyetlen gyermekben, és nem gyermekekben gondolkozunk. Hát ilyen, majdhogynem paraszti alapszintű logikai látásmódhoz vezet az egyetemes teremtés és a megváltás logikájának az asztrológiai aspektusokra való vonatkoztatása?.
– Elemzéseidben különös hangsúlyt fektetsz a Lilith és a Sárkányfarok, vagyis a Leszálló Holdcsomópont radix (születési képlet)-beli elhelyezkedésére. Mi ennek a magyarázata? Mit jelent és mit mutat meg egyáltalán a Lilith és a Sárkányfarok? – A beteljesítendő-felvállalandó, személyi rendeltetésünk karakterét meghatározó, negatív karmikus csomagunkat! Vagyis azt, hogy tulajdonképpen milyen jellegzetes életköri feladattal, illetve milyen önkéntelen és öntudatlan negatív (egység- és harmónia-ellenes) karmikus programokkal születtünk a világra. Az asztrológiai karmikus pontok megmutatják, hogy egy bizonyos személy miért hajlamos és milyen fajta délibábokat kergetni, akár egy életen át, amennyiben éppen meg nem hal idejekorán, mint pl. az én volt osztálytársaimnak majdnem a negyede (1953-ban születtem). Illetve, hogy miért és mitől szenvedünk – mondhatni – teljesen potyára, és miért betegszünk meg, ugyancsak teljesen feleslegesen? A fent említett ősi létlogika alapján ugyanis azoknak az „irtózatosan fontosnak” tűnő életcéloknak a hetven százaléka, amiket az ember kerget nyugdíjas koráig, és ha még bírja, tovább is, teljesen fölösleges, húsz százaléka pedig egyénileg téves. Ezek szerint a mai emberi tevékenységeknek és törekvéseknek, amelyeknek a megvalósulásáért sokszor az életünket is kockázatjuk és gyötörjük az egészségünket, mindössze a 10 százaléka értelmeződik helyesnek a lét és az élet alapfunkciója és célja szempontjából. Ugyanakkor viszont olyan elemi életfeladatokat és tevékenységeket, célokat, amelyek nem csak a mi személyes üdvösségünket – és ezáltal a „boldogulásunkat”, vagyis a harmóniánkat: egészségünket és boldogságunkat – szolgálnák, sok esetben makacsul elutasítjuk vagy ellenségesen elhárítjuk. Jobb esetben széles ívben kikerüljük őket, mivel kényelmetlennek, vagy egyenesen „lealacsonyítónak”, „nem eléggé spirituálisnak” érezzük. (pl. manapság a családanyai, családapai szerepköröket). Holott egyáltalán nem azok! A legtöbbünknek egyenesen lehetetlen ezen életkörök betöltése nélkül bármiféle spirituális értelemben vett fejlődés és beteljesülés. Teljesen téves tehát az a jellegzetesen nyugati életképzet, hogy azért születünk meg, hogy nagy önmegvalósításokat vigyünk végbe, hogy korábban a világ által még sosem látott és életműveket építgessünk, és ráadásul még állat- és növényfajokat irtsunk ki és tegyünk tönkre helyrehozhatatlanul. És mindezt csak azért, hogy a végén mindebbe belebetegedjünk, gyógyszer- és orvos-függőkként szenvedjünk, amíg a halál el nem visz. Az embernek, mint Isten földi megtestesülésének, egészen más életfeladatai lennének, és egészen másképp: természetesebben és utolsó napjaiig egészségben kellene, hogy éljen. Hogy a tényleges és folytonos belső boldogság állapotának a megszerzési lehetőségéről és kötelességéről ne is beszéljek!