Amikor valaki beteg lesz, felteszi magának a kérdést: Miért lettem beteg? Miért pont én? És miért pont most? Bert Hellinger módszerével feltárhatóak a hosszan tartó betegségek mélyebb, személyes vagy családi okai. A tünetek, betegségek gyakran a lélek seg
Számtalan érdekes példán keresztül ismerjük meg a különböző betegségek mögött meghúzódó okokat. Az esettanulmányokon keresztül megfoghatóbbá, érthetőbbé válik a terápia. Sokféle esetről számol be a szerző, ezzel is érzékeltetve, hogy bár egy tőről fakadhat a betegség, mégis nagyon különböző okok rejtőzhetnek a háttérben. Külön részt kaptak azok a megtörtént esetek, amelyek olyan házaspárokról szólnak, akik azért produkáltak különféle tüneteket, mert átvették társuk problémáit – így akartak tudattalanul segíteni neki. Olyanokról is olvashatunk, akik nem vettek részt terápián, csak olvastak róla, s már ez is elegendő volt ahhoz, hogy megszűnjenek az életüket hosszú ideje megkeserítő tünetek, ugyanis rájöttek a probléma okára. Ebből kiindulva sok embernek talán már a könyv elolvasása is megoldást jelent, mert a szerző gyakori betegségeket vesz nagyító alá. A könyv segítségével az érintettek nyitottabbá és megértőbbé válnak a test és lélek összjátéka felé.
Tüdőasztma és allergia
Az asztma és az allergia hátterében sokszor az apához vagy az anyához való kötődés kialakulásának megszakadása áll. A szülőktől való korai elválasztás – például hosszantartó kórházi kezelések miatt – a kötődés megszakadásához vezet. A csecsemő „dühös”, mert úgy érzi, a szülei „cserbenhagyták”. Ez a düh a kórház elhagyása után sem múlik el. Az érintettek gyakran még felnőtt korukban is haragszanak a szüleikre, különösen az édesanyjukra, és a párkapcsolatban is gyakran nehézséget jelent a számukra a közelség elfogadása. A lelki közeledés hatására a régi sebek minduntalan felszakadnak, és ebből adódóan az illető menekül bármilyen kötődéstől. Még ha valaki élete első éveit rokonoknál tölti is, ez akkor is a szülőkhöz való kötődés sérülését eredményezi, ami szorongást vált ki.
El nem fogadott apa
Olykor más okai is lehetnek annak, hogy valamelyik szülőt nehezen fogadjuk el. Egy alkalommal Bert Hellinger egy asztmás férfi hátterét kutatta fel. Azt mondta neki, hogy az anyja iránti hűsége idézte elő (ez esetben) az asztmát, és hogy az asztma sokszor a kötődés megszakadásából ered. A szóban forgó családfelállításon a férfi az anyja iránti hűség okán nem merte apaként elfogadni az apját.
Asztmás feleség és bűntudat
Az asztma egészen más, bizonyára nem tipikus kiváltó okát tapasztaltam egy Jonathan nevű férfi feleségének esetében: Marianne több mint tíz éve szenvedett asztmában. Az állapota feltűnően romlott, ezért még a munkáját is fel kellett adnia. Jonathan már beletörődött, hogy örökké hallania kell felesége köhögését és hörgését. Ez annál is inkább fájdalmasan érintette, mivel gyermekként szemtanúja volt, hogy szeretett öccse belefulladt egy emésztőgödörbe. Egész életében kínozta az önvád, amiért nem tudott segíteni neki. Azért is bűnösnek érezte magát, mert ő életben maradt, a testvére pedig meghalt. Jonathan ugyanazt a tehetetlen dühöt érezte a felesége betegsége miatt, mint annak idején öccse halálakor. Felesége minden egyes fuldoklásra emlékeztető köhögése érzékenyen érintette, és fájdalommal töltötte el. Egy családfelállítás alkalmával Jonathan több mint hatvan év után békét kötött a testvérével. A családfelállítást követő hónapokban, amikor Jonathan egyedül vett részt a csoportban, felesége teljesen felgyógyult. Jonathan egy levélben megírta nekem, hogy mind a ketten újra és újra elálmélkodnak ezen a csodálatos gyógyuláson. Mint írta, számukra is világossá vált, hogy az asszony már a házasságuk elején megpróbálta átvenni tőle ezt a nehéz terhet, így alakult ki nála fokozatosan az asztma.
A nővérek engedélye
Olykor csak az egyik szülő beleegyezésére van szükség, hogy a gyermek a mellőzött szülőt is teljes mértékben elfogadhassa, azonban előfordul néha, hogy a testvérek jóváhagyására is szükség van. Ezzel kapcsolatban szeretnék felidézni egy régmúlt családfelállítást. Elena, akinek gyermekkora óta életveszélyes asztmája volt, két nővérével együtt érkezett a családfelállító szemináriumra. Amikor Elena felállítása megtörtént, kiderült, hogy a gyermekek anyja lehetetlenné tette az apához való közeledést, különösen a legfiatalabb lány számára – a testvérek sokat rivalizáltak és féltékenykedtek egymásra. Az anyán látszott, hogy teljesen elvesztette a tájékozódó képességét, végül eltávolodott a családjától és egy régebbi partnere mellé állt. Onnan szólította meg Elenát: – Örülök, hogy odamégy apádhoz. Az Elenát megjelenítő nő boldogan omlott édesapja karjába, és sírva hajtotta a fejét a mellére. Ezen a ponton megtalálta a helyét és mélyeket lélegezve, boldogan ölelte az apját. Aztán felpillantott a nővéreire, akik még mindig a székükön ültek, és nézték a történteket. Ők is mosolyogtak, és örültek legfiatalabb testvérük boldogságának. Az asztmás Elena azt mondta nekik: – Gyermekkoromban végig azt hittem, hogy haragudtok, amikor odamegyek apuhoz. Most a két nővér is a helyére került a családfelállításban. Meggyőzően biztosították a fiatalabbat: – Nagyon örülünk annak, hogy odamész apuhoz! Az újbóli szeretetteljes megerősítés után Elena ismét apja felé fordult, és most még mélyebben, még szabadabban lélegzett az oldalán. Végül őszinte köszönetét fejezte ki anyjának, apjának és nővéreinek.
Gyermekként egy évre túladtak rajta
Magda tizenöt éve szenvedett az asztmájától. Főleg reggelenként, felkelés után érezte magát rosszul. Arra a kérdésre, hogy gyermekkorában élt-e külön az édesanyjától, elmondta, hogy négyéves korában egy évig a nagyszülőknél lakott. A családi körülmények szükségszerűvé tették az elválást. Mivel a nagyszülők nagyon messze laktak, ezért Magda egy évig nem látta a szüleit. Miközben erről beszélt, egy kicsit remegett a hangja. Amikor aztán egy év elteltével ismét hazakerült, már született egy kishúga: – Ez sokként ért. Végre a szüleimmel lehettem, mégis a kistestvérem játszotta a főszerepet! Leképeztük az anyát, aztán egy nőt, aki az asztmát képviselte, valamint Magdát, aki nyomban felvette saját szerepét. Magda, az asztmával a háta mögött, az anyjára nézett. Arca szomorú volt. A terapeuta így szólt hozzá: – Mondd az édesanyádnak: „Te és apu akkoriban nagyon hiányoztatok nekem.” Magda letérdelt az anyja elé, és a szemébe nézett. A terapeuta felszólította: – Képzeld el, hogy újra négyéves vagy! Most négyéves vagy! Magd keserves sírásra fakadt. Anyja elszomorodott, és megsimogatta a gyereket. – Itt vagyok! – mondta Magdának. A terapeuta azt az utasítást adta, hogy az anya szorítsa magához a gyereket. Sokáig ölelték egymást, és mindketten könnyeztek. Magda édesanyja mellére borulva újra és újra mélyen beszívta, majd kifújta a levegőt. Azt mondta még az anyjának: – Aztán hazajöttem, és itt volt a húgom! Megint zokogni kezdett, és az édesanyja ismét megvígasztalta és megsimogatta. Az asztmát megszemélyesítő nő már anya és lánya találkozásakor elszigetelődött, és kilépett a szerepéből. Később elmondta, hogy fölöslegesnek érezte magát, amikor Magdát magához szorította az édesanyja. A következő szemináriumi nap reggelén Magda boldogan újságolta, hogy ébredéskor semmilyen asztmára utaló panasza nem volt.
Thomas Schafer: Amikor a test jelez – Miért lettem beteg, és miért pont most? Édesvíz Kiadó Méret: 135 x 205 mm Terjedelem: 192 old Ár: 2680 Ft
Ezt már láttad?
Ajánlott tartalmak
