Talán nincs kétségbeejtőbb pillanat egy nő életében, mint amikor kiderül: mellrákja van. Pedig ma már jelentősen nagyobb a gyógyulás esélye, mint korábban, és a mell eltávolítása sem szükségszerű.
Klára családja 1992. június 25-én készen állt a másnapi induláshoz, kezdődhetett a jól megszervezett, megérdemelt nyári szabadság. A sors különös fintora, hogy a harmincsnégy éves Z. Klára épp e nagy nap reggelén fedezte fel a mellében azt a csomócskát. „Csak semmi pánik”- gondolta magában az asszony, és kihúzta magát a tükör előtt. A melle feszes volt még most is, tizenkét évvel a szülés után. „Lehet, hogy csak képzelődöm, hiszen ez a kicsi csomó nem fáj… Lehet, hogy nem daganat ez, csupán beütöttem, és megduzzadt egy megduzzadt tejmirigy…”- így morfondírozott öltözködés közben, és elhatározta, hogy se a férjének se a kislányának nem szól a felfedezéséről, nehogy megzavarja a régen eltervezett görögországi nyaralást. Igaz, ő maga a szabadság két hete alatt alig aludt, még az altató sem használt. A keze újra és újra a csomóra tévedt. Még mindig ott volt. Már nem szerette vadonatúj bikinijét, nem tudott gondtalanul nevetni a férje kedves tréfáin, és hiába itta a finom görög bort, hiába ringatta hullámaival a tenger, a félelme egy pillanatra sem múlt el. S ha a párja esténként rákérdezett: Mi a baj? – kínzó fejfájásra hivatkozott. Hazaérkezés után első útja az orvoshoz vezetett. Ettől kezdve minden menetrendszerűen zajlott: mammográfia, néhány napos, idegőrlő, de reményt is adó várakozás. És végül a lesújtó bizonyosság, a diagnózis: rosszindulatú sejtburjánzás. És nemsokkal rá elérkezett a műtét napja.
Kíméletes műtét
„A daganat még nagyon kicsi, megkíséreljük a mellet megtartani” – mondta az orvosa a beavatkozás megkezdése előtt. Ez volt az utolsó mondat, amire az altatás előtti pillanatban még emlékezett. Amikor pedig a szobájában újra felébredt és átkötött felsőtesttel feküdt a kórházi ágyon, nem merte megkérdezni: „tessék mondani, mekkora részt távolítottak el a mellemből.” Az első kötéscserénél még ahhoz sem volt lelkiereje, hogy a gyógyuló sebét megnézze. Csak napokkal később jött meg a bátorsága, és ijedten pillantott a tükörbe. Operált mellét horpadás csúfította, és bizony jóval kisebb volt, mint a másik. A varrat pedig minden volt, csak szép nem, de a melle megmaradt, és a mellbimbója is a helyén. Huszonöt évvel ezelőtt ilyen „kímélő műtét” még elképzelhetetlen lett volna. Korábban az orvosok úgy gondolták, hogy az egyetlen életmentő megoldás, ha a rákot a mell amputálásával távolítják el. Minden asszony szörnyű rémálma lett az amerikai sebész, Halsted professzor által bevezetett mastectomia, vagyis az emlőeltávolítás. Ezzel a módszerrel az egész mellet eltávolították, s vele együtt a nagy és kis mellizmokat, illetve a hónaljban lévő nyirokcsomókat is. A műtött területen óriási heg keletkezett, amely átlósan húzódott a kebel alatti szegycsonttól egészen a hónaljig. A nagy mellizmok csonkolása miatt az egész felsőtest behorpadt, és a beteg asszony rémesen megalázva érezte magát. A huszadik század vége felé – a mellrák élettani kutatási eredményeinek köszönhetően – fordulat állt be a kezelésben. Az öt- és tízéves túlélési adatok vizsgálatával bebizonyosodott, hogy a csonkításos operáció semmivel sem ígér biztosabb sikert, mint a kíméletes sebészi beavatkozás. A zömmel férfiakból álló sebésztársadalom is elismerte végre, hogy a mellnek nagy jelentősége van a nő önértékelésében. Manapság a mellrákban szenvedő asszonyoknak a legtöbb esetben már nem kell félniük a teljes amputációtól. A mellmegtartó operáció általánosan elfogadott, úgynevezett standardkezelés lett nagyon sok klinikán.
Korai felismerés
Azt azonban semmiképpen sem szabad elhallgatni: a mellet csak akkor lehet kíméletesen operálni, ha a bajt időben felismerik, és a daganat még nem fejlődött ki teljesen, a csomó pedig két centiméternél kisebb átmérőjű. (Noha egyes klinikákon már a három centiméteres tumort is mellmegtartó operációval távolítják el.) További feltétel, hogy csupán egyetlen tumor legyen, és az nem lehet közvetlenül a mellbimbó mögött, az emlő középső részén. A mellmegtartó műtétnél a csomó kimetszésén kívül eltávolítják a körülötte lévő egészséges szövet jelentős részét is. Ezenkívül kioperálják a hónalj irányába vezető nyirokcsomó-láncolatot. Tehát elvész a mell egynyolcada, egynegyede. Az így keletkezett bemélyedéseket a meglévő, egészséges zsírszövetekkel egyenlíti ki az orvos. Mintegy kettő-négy héttel a műtét után megkezdődik az utókezelés: sugárterápia, ami öt-hat hétig tart, esetenként gyógyszeres kezeléssel kiegészítve.
Helyreállítás
Napjainkban már annak az asszonynak sem kell belenyugodnia az állapotába, akinek mégis le kellett venni a teljes mellét (ezt az operációt manapság „mérsékelten radikális mastectomiának” nevezik). A mell helyreállításának olyan módszerei fejlődtek ki az elmúlt években, amelyek segítségével meg lehet birkózni a rákkal és a betegség testi-lelki következményeivel. A mérsékelt emlőeltávolításkor megtartják a mellizmokat, sőt gyakran a bőrt is, ellenben a mellbimbót csak igen ritkán. A kebel újraépítése a mellmirigy kivétele után azonnal megkezdődhet, sajnos, a teljes helyreállítás csak évek múlva lehetséges. Sok orvos állítja, hogy a mellpótlással jobb megvárni a szövetek teljes gyógyulását. A megoperált nők harminc százakéka – a kedvező pszichológiai hatás ellenére – nem hajlandó elvégeztetni semmilyen pótló beavatkozást, mert fél a szövődményektől.
Hosszú megfigyelés
A mellrák kezelése és gyógyítása terén állandó fejlődés tapasztalható. A kezelés egyre pontosabb és kevébé súlyos, ám önmagában a daganat eltávolítása nem jelenti a teljes gyógyulást. A betegség kialakulásához vezető tényezőkkel is kell foglalkozni. Mintegy öt éven keresztül végzik a legkülönbözőbb vizsgálatokat, és ha a szakember felfedez valamilyen árulkodó jelet, további kivizsgálásra küldi a pácienst. Azokat a szerveket, amelyeket az áttét leggyakrabban érint – a csontot, a tüdőt, a májat – jobban megvizsgálják. Természetesen orvos dönt a gyógyszerek alkalmazásáról is. Létezik jó néhány természetes módszer is, amely jelentősen csökkentheti a szokásos kezelési módok kockázatát, mellékhatásait, ráadásul a kiújulás és az áttétképződés esélyét is. A beteg állapotának megfelelően alkalmazzák a táplálkozásterápiát, a vitaminokat vagy a gyógynövény alapanyagú (például fagyöngy) készítményeket.
A jól bevált szűrés
Manapság három asszonyból kettőnek jó esélye van, hogy tíz, sőt több évvel túlélje az időben felfedezett mellrákot. A mell daganatának, elváltozásának felismerésére alkalmas az évenként ajánlott nőgyógyászati rákszűrés. Szakmai előírás, hogy minden nőgyógyászati vizsgálatnak magában kell foglalnia az emlővizsgálatot. Ha nincs panasz, az orvos akkor is megtapintja az emlőt és kikérdezi a pácienst, érez-e valamilyen rendellenességet. Ha eltérést talál, mellröntgent ( mammográfia) vagy ultrahangvizsgálatot kér az elváltozás eredetének, jellegének tisztázására.
Normális élet a műtét után
Óriási jelentősége van annak, hogyan viselkedik a mellrákban szenvedő partnere, családja, barátai és ismerősei, de ennél is fontosabb, hogy maga a beteg mennyire türelmes. Legtovább azok a nők élnek, akik képesek a betegséggel szembeni elkeseredett dühüket elfojtani, félelmüket legyőzni, ahelyett, hogy depressziós hangulatuknak teljesen átadnák magukat. Velük szemben rosszabb kilátásaik vannak azoknak az asszonyoknak, akik a sorsukba beletörődnek, és feladják a reményt. Különösen fontos, hogy a betegek beszélgessenek a sorstársaikkal. Enyhíti a veszteség miatti fájdalom és keserűség érzését, ha kibeszélik az elvesztett mell miatti bánatukat. Nagyon hasznos a csoportos foglalkozás, még ha együtt szomorkodnak és sírnak is, mert közösen új önértékelés, önbecsülés alakulhat ki. A mellrák megrázó és egyedi élmény annak, aki átéli. Amikor túl van rajta, meg kell próbálnia felejteni, hogy újra rátalálhasson az élet örömeire.
Korszerű helyreállítási módszerek
* Implantáció: Az orvos a beteg szövet eltávolítása után párna alakú szilikonbetétet (implantátumot) helyez a mellizomzat alá. Jó tudni, hogy a szilikonbetét nem teljesen veszélytelen. Sok asszony kellemetlen mellékhatásokat tapasztal. A leggyakoribb, hogy a hegesedés nem sikerül tökéletesen, emellett előfordulhat, hogy a művi úton behelyezett anyag túlzottan megszilárdul és a beteg a mellét kőkeménynek érzi. Az a veszély is fennállhat, hogy a szilikon részecskéi a test más részeibe is bekerülnek, ez autoimmun reakciót válthat ki, vagyis működésbe lép a szervezet védekező reflexe. * Protézis: A beteg először szövettágítót kap. Ez egyfajta protézis, szeleppel ellátva. Ezen a szelepen keresztül hetenként-kéthetenként konyhasóoldatot juttatnak a tágító tasakjába. A páciens melle négy-nyolc hét alatt az eredeti nagyságúra nő. Ekkor a szövettágítót kicserélik a végleges, legtöbbször szilikongéllel töltött műanyag betétre. * Szövetátültetés: A mell helyreállítására a saját testszövetek is alkalmasak. Az orvos fel tudja használni a hát, az alsó hasi és gyomortáji részek zsír- és izomszöveteit, vagy akár az ülep megfelelő részét is. Természetesen minden esetben ügyelve arra, hogy a legfinomabb nyirok- és érrészecskék épek maradjanak. Így azokat az új helyre ültetve működőképesen csatlakoztathatják. Az új mellbimbót leginkább a szeméremtáji bőrből formázzák. A beavatkozást mikroszkóp alatt végzik. A mikrosebészet nagy tudást és tapasztalatot, továbbá többórás elmélyült tevékenységet kíván az orvostól. Előnye: minden olyan káros mellékhatás elkerülhető, ami a szilikonnál fennáll. Hátránya: az átültetett szövet elhalhat, ha az új helyen nincs véráram-csatlakozás. És természetesen erős, nagy heg maradhat ott, ahonnan kimetszették a szövetet, amit tapasztalt plasztikai sebésznek kell majd helyrehoznia.
Kockázati tényezők
Az utóbbi években vizsgálatokkal bizonyították, hogy milyen kockázati tényezőkkel kell számolni leginkább az emlőrák kialakulásánál. * Testsúly: Fiatalon az emlőrák inkább a sovány nőket veszélyezteti. A változó korban lévő nők körében azonban a túlsúly jelenti a nagyobb veszélyt. Klimaxban a petefészek működése megszűnik, és a zsírszövet lesz a női nemi hormon, az ösztrogén fő termelésének a helye. A vizsgálatok szerint minél idősebb korban marad el a havi vérzés, annál nagyobb az emlőrák rizikója. * Hormonpótlás: A menstruáció elmaradásával gyorsan kialakulhat a csontvesztés. A csontritkulást mérsékelni lehet hormonpótló kezeléssel, mert a petefészek hormontermelésének csökkenését helyettesíteni lehet természetes alapanyagú készítményekkel. Az elmúlt ötven év vívmánya a a hormonpótlás. Ha viszont öt évnél tovább alkalmazzák a hormonpótlást, nő az emlőrák veszélye, igaz, a rendszeres orvosi ellenőrzés időben kiszűrheti és megelőzheti a nagyobb bajt. Néhány tanulmány bizonyította az alkohol káros hatását is a hormonpótló kezelésben részesülő betegek körében. Az alkoholt fogyasztó nők vérében hosszabb ideig magas hormonszint volt kimutatható, ami fokozhatja a rák kialakulásának veszélyét. * Passzív dohányzás: Az eddigi kutatási eredmények nem igazolták egyértelműen a dohányzás és a mellrák összefüggését. Az egyesült államokbeli Bostonban szakemberek vizsgáltak háromszáz mellrákos és hétszáz egészséges nőt, és megállapították, hogy azonos a mellrák kockázata a dohányzó és a nemdohányzó nők csoportjában. Kiderült azonban, hogy a passzív dohányzás növeli a mellrák kockázatát. A dohányfüstnek kitett szervezetben megindult sejtelváltozás okozhat mellrákot. Azok körében, akik még gyermekkorukban, a mell kifejlődése előtt sokat tartózkodtak dohányfüstös környezetben, gyakoribb a mellrák kialakulása. Kisebb a megbetegedés kockázata, ha idősebb korban kénytelen valaki elviselni a dohányfüstöt.
Önvizsgálat
Fontos és hasznos az önvizsgálat. Erre a legideálisabb időpont a havi vérzés kezdetétől számított hatodik-hetedik nap. Tükör előtt nézze meg a keblét minden oldalról, először felemelt, majd leeresztett karral! Tapasztal valami elváltozást? * A vizsgálandó emlő melletti karját leeresztve tapogassa végig a keblét összezárt ujjakkal, enyhe nyomásokkal! Karcserével végezze el ugyanezt a másik mellen is! * Emelje fel a karját, és tapintsa végig a mellét! Karcserével kövesse ezt a másik mell vizsgálata.
Kinél nagy a mellrák kockázata?
* Akinek az édesanyja vagy testvérei mellrákban szenvedtek. Növeli a kockázatot, ha mindkét emlő mellrákos volt, és a megbetegedés a változó kor előtt történt. Az emlőrák körülbelül öt százaléka öröklődik. * A gyermektelen nőnél, vagy akinek egy-két gyereke van, és igen rövid ideig szoptatott. * Akinek korán volt az első vérzése vagy akinek idősebb korban szűnt meg a havi vérzése. * Akinek emlőmirigycisztája van, ami a mell leggyakoribb jóindulatú elváltozása. Ezt krónikus mastopathiának nevezik; ilyenkor ciszta alakul ki a mellben, fájdalmat okozva, különösen menstruáció előtt.
Kinél kicsi a mellrák kockázata?
* Akinek az első terhessége és a szülése huszonhat éves kor előtt volt. * Akinek a családjában senkinél nem fordult elő mellrák. * Akinél az átlagosnál később jelentkezett az első havi vérzés. * Aki a negyvenötödik életév előtt jutott a változás korába. * Aki a gyermekeit sokáig szoptatta.
További érdekes olvasnivalót, cikkeket, játékot, horoszkópot a Fanny Horoszkóp Magazinban találsz. Keresd az újságárusoknál!