Bánatot okoz, ha nem születik baba, de az is, ha betegen érkezik. A legtöbb baj forrása mégis az, ha elromlik a kapcsolat, ha nem tud egymásra hangolódni a szülő és a gyerek, vagy ha érzelmi zsarolással próbálják egymásra ráerőszakolni akaratukat.
Férfiak ritkán keresnek meg azzal a kérdéssel: vajon mikor lesz már gyermekük. Ez a kérdés leginkább a harmincas éveik felé közeledő nőket izgatja. Károly mégis újra és újra a gyerekre terelte a szót, amikor a képletét elemeztük. Első, felületes ránézésre abban találtam magyarázatot erre a nagy gyermek utáni vágyra, hogy Károly napjegye Rák, az aszcendense pedig a Halak jegyébe esett. Családcentrikus – mondjuk ilyenkor a sztereotip választ. Csakhogy az ő képletében a Mars nagyon gyenge pozíciót töltött be, a Vénusz és a Hold pedig igencsak feszült fényszöget alkotott a Plútóval és a Szaturnusszal. Károlynál tehát egészen más oka volt ennek az erős gyermek utáni vágynak. A kis jövevénytől várta saját karmája megváltását. Hitte, hogy ha apa lesz, végre igazi férfinak tekinti a felesége, és talán elszakadhat az anyjától is, aki még mindig uralkodott fölötte. Mi tagadás, Károly nem volt adoniszi alkat, de nem emiatt volt kisebbrendűségi érzése. Az ő önbizalmát a Skorpió/Szűz anyuka rombolta le folyamatosan. Pici korától óriásinak érezte azokat az elvárásokat, amiknek meg kellett volna felelnie, hogy édesanyja elismerését kivívhassa. Erős teljesítménycentrikus légkörben nőtt fel, ahol nemcsak a bicikli, a nyaralás vagy a karácsonyi ajándék volt feltételekhez szabva, hanem a puszi, a simogatás is. Pedig a mama biztosan jót akart. A maximumot akarta kihozni a fiából. Azt akarta, hogy ugyanolyan céltudatos, kemény legyen, mint ő, mert „ebben a farkastörvények uralta világban” csak így lehet valamire vinni. Mint kiderült, Ilonka, Károly édesanyja nagyon tudatosan készült a gyermekvállalásra, minden szakkönyvet megvett, minden tanácsadásra beiratkozott. Csakhogy ezeken az előadásokon az érzelmi dolgokról nem esett szó. Azt az előadók természetesnek vették. Ráadásul mire a kicsi Károly megszületett, az anyuka már egyedül volt. Mert néhány hónap házasság után rájött, hogy ő valójában egyedül sokkal jobban „meg tudja valósítani magát és terveit”, mint a „pipogya” férje mellett, akit pedig ő választott számos udvarlója közül. Károly apa nélkül nőtt fel, édesanyja ugyanis igyekezett úgy intézni, hogy a kötelező láthatások mindig rosszul süljenek el, és a férje egy idő után lemondjon a fiáról. Új családot alapított, az ott született gyerekeit kényeztette. Amikor a kis Károly cseperedett, és apja után érdeklődött, csak lekicsinylő, elmarasztaló véleményt hallhatott róla az anyjától. „Rossz ember volt, nem szeretett téged. Lemondott rólad. Nem kell egy ilyen vacak ember után sóvárognod!” De az is sokszor elhangzott: „Csak nehogy olyan legyél, mint az az élhetetlen apád!” És ha valamit nem az anyja kívánsága szerint tett, rögtön azt kapta: „Ezt biztosan az apádtól örökölted?”Az otthoni elvárások elől az iskolába menekült. Jó tanuló volt, vonzódott a humán tárgyakhoz, imádta a verseket, rengeteget olvasott, festegetett, szobrászkodott, de leginkább faragott. Rajongott a fáért. Úgy tervezte, bútorrestaurátor lesz. Ám az anyja másképp döntött: „Műszaki egyetemre mész!” Nem akart ellenkezni. De hogy ne szakadjon el nagyon a vágyaitól, építésznek jelentkezett. Az első szerelem itt ébredt a szívében, egyik évfolyamtársa iránt. Boldog volt, mert a kislány végre őt szerette, kedves volt, nem támasztott vele szemben túlzott követeléseket, úgy fogadta el Károlyt, amilyen volt. Kicsit félénknek, kicsit visszahúzódónak. Viszont Ilona asszony már az első találkozás után fejcsóválva csukta be az ajtót a kislány mögött. – Hogy te milyen szerencsétlen lányt tudtál kifogni! És szép lassan elmarta a háztól a lányt. Aztán a következőket is. Negyedik próbálkozása Zsuzsa volt. Akkoriban a képletében a bolygók házasságkötésre is utaltak, és Zsuzsa be is teljesítette ezt a bolygóállást. Ugyanis ő bizony ugyanolyan kőkemény volt, mint Ilona, és szembeszállt leendő anyósával. Úgy harcolt Károlyért, akár egy anyatigris. A két nő életre-halálra összeveszett, Károly pedig nagyon élvezte, hogy ez a lány ennyire őt akarja. Boldogan állt az oltár elé a Skorpió/Bak típusú lánnyal, akinek a Holdja a Szűzben állt. Aztán a mézeshetek alatt már megtapasztalhatta, hogy mostantól az anyja helyett Zsuzsa fogja irányítani az életét. Mivel már hozzászokott, hogy neki semmiben nem lehet szava, nem is nagyon próbált ellenállni. Mindent ráhagyott a feleségére, aki a diplomaosztás után addig hajtott, amíg Károlyt bejuttatta egy „menő tervezőirodába”. Elfogadta, hogy asszonya veszi neki az ingeket, nyakkendőket, még az öltönyt is, de úgy, hogy ő a közelben sincs. Ha próbált ellenkezni, hogy miért pont ezt, miért ilyet, szinte mindig ugyanazt a választ kapta: „Majd ha felvet a pénz, olyat veszel, amilyet akarsz. Most ez volt a legolcsóbb és legjobb!” De nemcsak a hétköznapokat szőtte be asszonya racionalitása, hanem az érzelmi életüket is. Szex csak akkor volt, amikor „erre alkalmas az idő”, vagyis amikor Zsuzsa biztos, hogy nem eshet teherbe. Mert gyógyszert nem akart szedni, és az egyéb védekezést sem akarta elfogadni. Hiába kívánta meg Károly szombat délután, ha „veszélyes nap” volt, rideg elutasítás volt a válasz. Később aztán fordult a kocka. Amikor Zsuzsa a harmincöt felé közeledett, már azokat a napokat számolta ki „ideális együttlétnek”, amikor fogamzóképes. Hajnalonként hőmérőzött, statisztikát vezetett a menstruációk idejéről, és amikor úgy gondolta, hogy most biztosan teherbe eshet, szólt a férjének: „Na, most mutasd meg, milyen férfi vagy!” Károly azonban ettől a kötelezővé váló aktustól nagyon lelombozódott. Volt, hogy teljesen csődöt mondott. – Lesz nekem egyáltalán gyerekem? – kérdezte keserűen, amikor találkoztunk. – Lehetne! Legalábbis a képlete szerint. De a bolygók csak lehetőséget kínálnak. Amivel vagy tudunk élni, vagy nem. Nem szabad ennyire görcsösen akarni a gyermeket. És akkor jönni fog. Talán nem is a feleségétől fog megszületni. Ezen a válaszon kicsit elképedt. Megesküdött, hogy a feleségén kívül más nővel még nem volt dolga. És ahogy a mostani potenciális állapotát ismeri, talán már soha nem is lesz.