A tenyérjóslás nem csak a jövend?mondás és személyiségelemzés egyik leg?sibb ismert formája, de megtanulni is sokkal könnyebb, mint gondolnánk. Nem kellenek hozzá kártyák, érmék vagy bolygótáblázatok, csupán egy tenyér.
A tenyér rajzolata az id?k kezdete óta leny?gözi az embereket. Évezredekkel ezel?tt felfedezték, hogy nincs két egyforma kéz. Ezért aztán már ?sid?k óta ujjlenyomatokat használtak aláírás gyanánt. Kínában számos példát találhatunk arra, hogy a fontos papírokat a császár a saját hüvelykujjának lenyomatával „szignálta”. A második világháború vége óta Londonban, a Kennedy-Galton Központban tudományos módszerekkel vizsgálják a tenyeret, hogy így határozzák meg az emberek bizonyos betegségekre való hajlamát. A közelmúltban magyarul is megjelent egy nagyon átfogó, az átlagember számára is érthet? könyv Richard Webster új-zélandi szerz? tollából – Tenyérjóslás egyszer?en címmel. Webster minden sallangtól megszabadította a tenyérjóslást, mert az volt a célja, hogy minél több ember megismerhesse általa önmagát. A tenyérelemzéshez még a tenyér vonalait sem kell feltétlenül megnézni. A kéz formája, hajlékonysága, színe, a b?r min?sége is sok információt hordoz. Hagyományosan azt tartják, hogy a passzív kézb?l a veleszületett képességek, a tehetség és a személyiségjegyek olvashatóak ki, az aktív kéz azt mutatja, hogy mit érhetünk el az életben. „Ahogy öregszünk, a kezünk is változik. Még a passzív kéz is, ami pedig lehetetlen volna, ha csak azokat a tulajdonságokat tükrözné, amelyeket születésünkkor kaptunk. Én inkább azt vallom – írja könyvében Webster -, hogy az aktív kéz azt jelzi, hogyan cselekszünk, a passzív kéz pedig azt, hogy mire gondolunk. A passzív kéz tehát a lehet?ségek térképe, és folyton változik aszerint, hogy tulajdonosa mit tervez, mit akar, vagy mire vágyik, ami homlokegyenest az ellenkez?je is lehet annak, amit valójában tesz a hétköznapok során. Így aztán a megfelel? tenyérelemzéshez mindkét kezet meg kell vizsgálni.” Az életvonal: a kéz élénél kezd?dik a mutatóujj és a hüvelykujj között. Félkört ír le a hüvelykujj körül, és a tenyér alján, a csukó közelében ér véget. Ez a vonal azonban nem az élet hosszát jelzi, hanem a tulajdonosa jólétér?l, egészségér?l és állóképességér?l nyújt információt. Megmutatja, mennyire szenvedélyesen ragaszkodik valaki az élethez. Az életvonal azt a vitalitást és az energiát mutatja, amivel a tulajdonosa az adott id?szakban rendelkezik, menynyire lelkes, szenvedélyes, így azzal is kapcsolatban van, hogy tulajdonosa mennyi örömöt lel az életben. Ami lényeges, az az életvonal által befogott terület. Ha a vonal nagy ívet rajzol a tenyérre, akkor a tulajdonosa nagyfokú állóképességet és energiát mondhat magáénak. (1. ábra) Az ilyen ember kalandvágyó, hajlandó kockáztatni és megragadja a kínálkozó lehet?séget. A hüvelykujjhoz közel haladó életvonal tulajdonosát fásultság, életuntság, az energia és a lelkesedés hiánya jellemzi. (2. ábra) Azt a kitüremked? párnát nevezzük Vénusz-dombnak, amit az életvonal közrefog. Ez azt jelzi, hogy tulajdonosa mennyire szenvedélyes. A domb kiemelkedik a tenyér síkjából. Minél magasabb a domb, az illet? annál érzelemtelibb. Ha szivacsos érzetet kelt, akkor a tulajdonosa vonzódik az érzéki örömökhöz, és ahányszor csak lehet, kényezteti magát. De van „fordított” Vénusz-domb is. Gazdáját nem érdekli a szex, és általában véve nem kedveli az ellenkez? nemet. Sok embernek van finom vonalhálózat, vagy akár csak néhány magányos vonal a Vénusz-dombján, amelyek a hüvelykujj tövét?l az életvonal felé sugároznak, és id?nként keresztezik is azt. (3. ábra) Ezek az aggodalomvonalak. Bizonyos embereknél egyáltalán nincs ilyen, míg másoknál több száz is akad. Többségük olyasmi miatt aggódik, ami meg sem történik, s akinek több száz aggodalomvonal hemzseg a tenyerén, gyakorlatilag folyamatosan szorong. Richard Webster szerint ebben is az ellentétek vonzzák egymást: az ilyen emberek olyanokkal házasodnak, akiknek alig van aggodalomvonaluk. Persze, hiszen egy házasságban elég egy aggódásfelel?s. „Minden ember kezét lepecsételi, hogy megismerje minden halandó, hogy az ? m?ve?” (Ótestamentum, Jób könyve) A tenyérjóslást a 19. századi Franciaországban vizsgálták el?ször tudományos szempontból. Adolphe Desbarrolles azzal az eltökélt szándékkal vágott a kiromantia elemzésébe, hogy megcáfolja. A kutatás azonban nem várt eredménnyel járt: meggy?z?dött az elemzés hitelességér?l, és egy monumentális m?ben foglalta össze tapasztalatait. 1900-ban egy amerikai szerz?, William Benham könyvében tudományos módszert ajánlott a tenyérvonalainak értelmezéséhez. Míg ez az összefoglaló elemzés meg nem jelent, az emberek azt hitték, hogy csak médiumok, természetfeletti képességgel rendelkez? egyének képesek a tenyérjóslásra. Ez a cikk az Astronet Horoszkóp nyári számában jelent meg. További érdekes olvasnivalót, horoszkópot, sztárokról szóló cikkeket a lapban találsz.
Ezt már láttad?
Ajánlott tartalmak
