Július 19. csütörtök. Már jó ideje foglalkozom spirituális kérdésekkel, de arról nem tudtam, hogy egy lélek egyszerre több testben is élhet. Izgalmasnak tartottam ezt az új információt, és elkezdtem kutatni források után. Aki pedig keres, az talál.
Dr. Michael Newton például az alábbiakat írja már említett könyvében: „Az elmúlt életekkel foglalkozó kollégáim többsége hallott már időben egymást átfedő életekről, amikor valaki egyszerre két helyen élt a Földön. Alkalmanként három vagy még több párhuzamos élet is előfordul. Sokan nehezen hiszik el, hogy a lélek a szellemvilágban képes szétválni, majd a Földön kettő vagy esetleg még annál is több testhez csatlakozni. Ez ugyanis ellentétes a megszokott elképzeléssel, miszerint az ember lelke egy és oszthatatlan. Ám ha elfogadjuk az állítást, miszerint a lelkünk egy hatalmas, a lelkek fölött álló energia, illetve erő szülötte, amely önmagát felosztva vagy kiterjesztve hoz minket létre, akkor ugyan miért ne lenne lehetséges, hogy ezen intelligens lélekenergia gyermekei is képesek kettéválni, majd újraegyesülni?” (Dr. Michael Newton: Lelkünk útja I., Agykontroll Kft.) Ma rászántam magam, hogy visszanézzem annak a fórumnak a bejegyzéseit, ahol megismerkedtünk. Bár sajnos az oldal átalakulása miatt az akkori üzenetváltások elvesztek, de így is találtam egy megkapó hozzászólást januárból. Az előzmény az volt, hogy Gyuszkó cikkíró-pályázatot nyert, én pedig eldicsekedtem ezzel a fórumon, hozzátéve, hogy Gyuszkó is szeret írni, akárcsak én, hisz rokonlelkek vagyunk. Erre ő az alábbi választ írta: „2007-01-10 11:49:47 Valóban, én is úgy gondolom, hogy rokonlelkek vagyunk. Ezért is szeretlek olyan nagyon. Kis képzavarral élve, amiért ennyire hasonlítunk, azért szeretlek. Mintha magamat szeretném. 😀 No, de nem ilyen egyszerű ez a kérdés. Nem csak ezért szeretlek, és nem ez a szeretetem mozgatórugója. 🙂 „
Július 20. péntek. Ma a Megvalósítás nevű angyalokkal gyógyító jóskártyát húztam ki: „Reményteli vágyaid beteljesülő félben vannak. Lehet, hogy más módon teljesülnek, mint vártad, de a lényeget illetően – béke, biztonság és boldogság – mégis az valósul meg, amit kértél. Kérd az angyalaidat, hogy segítsenek hinni megvalósító képességedben. Ezzel a hittel Isten és te mindenre képesek vagytok.” Laphúzás előtt Gyuszkóval „beszélgettem”: megkértem, hogy amint lehet, térjen vissza hozzám a lelke egy másik testben, és ami ezzel kapcsolatban rajtam múlik, abban segítsen nekem. A válasz számomra azt üzeni, hogy ha hiszek benne, megtörténhet. Sok forrás szerint fontos változások zajlanak bolygónkon, ami felerősíti a saját valóságunk megteremtésének képességét, és fel is gyorsítja ezt a folyamatot. Vártam a mai napot, mert estére beszéltem meg találkozót Győzővel. Ő egy nagy tudású, magas spirituális szinten álló tisztánlátó. Nem tanácsadásból él, én is egy közös ismerősön keresztül jutottam el hozzá két évvel ezelőtt, amikor hullámvölgyben voltam. Egy fájdalmas szakítás után szerettem volna megtudni, mit kell ebből megtanulnom, illetve az is nagyon érdekelt, hogy lesz-e valaha gyermekem, és ha igen, mikor. Győző 2005 júliusában azt mondta, hogy igen, ez is szerepel a feladataim között, de csak nagyjából öt év múlva, és akkor egy kisfiút lát. A gyermek hírének örültem, de az időt nagyon távolinak éreztem, főleg, hogy már akkor sem voltam húsz éves. Azt is mondta Győző, hogy párom is lesz ehhez, körülbelül két év múlva találkozom vele. Addig még mindkettőnknek tapasztalatokat kell szereznünk, hogy megfelelő legyen a rezgésszintünk. Amikor egy évvel ezelőtt megismertem Gyuszkót, azt gondoltam, ő az említett férfi. Mivel pedig a jövő képlékeny, az időtartamok lerövidülhetnek és meg is hosszabbodhatnak attól függően, milyen gyorsan fejlődünk. Úgy voltam vele, ha ő egy évvel korábban érkezett, talán a babára sem kell olyan sokat várni. Most azonban úgy tűnik, mégis igaz lehet az akkori előrejelzés? Ezek szerint életünk főbb fordulópontjai meglehetősen rögzítettek?
Ahogy Győző elmondta, Gyuszkó már távozott a földi sík közeléből a szellemvilágba, de mégis velem van, a rezgése belém épült. Mivel ismer engem minden síkon, ezután többet tud segíteni, mint ha itt maradt volna. Támogatni fog jó döntések meghozatalában, és az anyagi síkon jelentkező problémák megoldásában. Ezt egyébként azóta tapasztalom már, mert például minden hivatalban megértő és segítőkész ügyintézőkkel találkozom (még az Apeh-ban is), és a pénzügyi problémáim is rendeződtek átmenetileg: váratlan forrásokból érkeztek összegek, és ezek java része Gyuszkóhoz kötődik? (Pedig életbiztosítása nem volt.) Győző szerint azon túl, hogy teljesítette az életfeladatát, azért is kellett elmennie, mert olyan rezgésszám-emelkedést ért el, akkora lépcsőfokot lépett, amit nem tudott megélni ebben a testben, ezzel a genetikai állománnyal. Ehhez váltania kellett? Az, hogy fiatalon, hirtelen, szenvedés nélkül ment el, mutatja, hogy teljesítette a feladatát, és nem a földi síkhoz kötődő lélek volt. Az elengedéssel kapcsolatban Győző azt mondta, hogy a fizikai síkon kell őt elengednem, ami persze lassúbb folyamat, mint a történtek szellemi szintű elfogadása. Azért is kell csupán fizikai szinten elengedni majd – ha eljön az ideje, mert előtte persze át kell élni a katarzist -, mert csak a fizikai kapcsolat szűnt meg. A szellemtestünk a földi találkozásunk előtt is kapcsolatban volt, most is kapcsolatban van, és ezután is kapcsolatban marad? Hazafelé a rádióban a Send Me An Angel című szám szólt? Eszembe jutott, hogy tavaly szeptemberben találkoztam egy ismert auralátóval. Amikor bejelentkeztem hozzá, még facér voltam, és arra kerestem a választ, mit kell tennem azért, hogy bevonzzak egy jó kapcsolatot. Hónapokkal később kaptam időpontot, amikor már együtt voltunk Gyuszkóval, de azért elmentem. Az auralátó azt mondta, sok közöttünk a kapcsolódási pont, a hasonlóság, de ő úgy látja, ez a kapcsolat arra szolgál, hogy segítsen visszatérni a sorsom útjára, amelyről valamikor letértem. A „főúton” az ember több sikerrel, beteljesüléssel találkozik, a mellékutakon minden nehezebb, több a kudarc, a probléma. Szerinte, ha visszatérek az utamra, valószínűleg nem maradunk együtt, de ez persze nincs kőbe vésve. Nem nagyon tetszett, amit mondott, és nem is foglalkoztam vele különösebben mostanáig. Úgy tűnik, bármennyire is szerettünk volna családot alapítani és együtt megöregedni, a kapcsolatunk célja nem ez volt, hanem az, hogy egy ideig segítsük egymást: én őt abban, hogy feltegye élete „i” betűjére a pontot, ő pedig nekem abban, hogy a történtek feldolgozásából nyert új energia által rátaláljak a nekem kijelölt útra. Azt azonban még mindig nem látom világosan, hogy mi is lenne ez? De nyilván minden időben kiderül.
Folytatjuk! A blog korábbi részeit itt olvashatod >>>