Karácsonykor a legtöbb országban minden pirosba és zöldbe öltözik. A zöld az élet folytonosságát és az örök életbe vetett keresztény hitet jelképezi, a piros pedig Jézus vérének szimbóluma.
A legenda szerint Krisztus koronája tövises ágakból készült, és Jézus vére a faág fehér bogyóit is pirosra festette. Az örökzöld koszorú, amelyet a főbejárati ajtóra erősítenek karácsony előtt, az Egyesült Államokban vált igazán népszerűvé. Az adventi koszorúnak ezt a változatát skandináv telepesek vitték magukkal az Új Világba. Eredete a karácsony sok más szimbólumához hasonlóan a pogány időkbe nyúlik vissza. Észak-Európa népei december közepén a termés betakarításának végét ünnepelték. Mindig nagy lakomát csaptak és házaikat zöld növényekkel dekorálták. Azért akasztottak fagyöngyöt és zöld gallyat az ajtajuk fölé, hogy kiengeszteljék az erdők szellemeit. Téli napfordulós ünnepeikre örökzöld díszeket készítettek a kelta és a teuton törzsek is. Papjaik szerint a fagyöngy szent és ezért amulettként adták az emberek kezébe. Egy középkori hiedelem szerint pedig a fagyöngy elűzi a boszorkányokat. A fagyöngy tehát különleges helyet foglal el a koszorúfonásra használatos örökzöldek (magyal, Krisztus-tövis, vadborostyán stb.) között. A katolikus egyház nem is nagyon szerette, mert a pogányok egyik kedvence volt. Ezért a templomok helyett inkább az otthonok adventi dísze lett. Az ajtóra akasztott adventi koszorú ma már szinte bármiből elkészíthető. Anyagának és díszítésének csak a képzelet szab határt. Nagyon szép koszorút fonhatunk például olajfa vékony ágaiból is. Tobozokkal, arany gombával, bogyós termésekkel, de akár mikulásvirággal is díszíthető. Vadborostyánnal körbetekerve, aranyozott levelekkel dekorálva kedves látványt nyújt. A koszorú előre elkészíthető, csak a borostyánt kell az ünnep napján rátekerni. Kedves szokás annyi csókot váltani az adventi koszorú alatt, ahány bogyója van a belefont gyöngynek. Csókolózás után egyes helyeken a bogyókat eltávolítják.
Adventi koszorú – saját kézzel
Adventi koszorút ma már készen is vehetünk, de sokkal nagyobb öröm, ha mi magunk készítjük el. Nem kell hozzá nagy kézügyesség, csak egy kis idő, némi türelem, no meg a kellékek: négy gyertya, mohakoszorú, tűlevelű ágak, szalag, néhány termés, száraz falevél meg drót a rögzítéshez. Így fogjunk hozzá: 1. Az örökzöld ágakból kisebb csokrokat készítünk (a gyakorlatlanabbak össze is köthetik). Ezeket sorban, egymást részben fedve, dróttal a mohakoszorúhoz tűzzük. 2. Elkészítjük a koszorút díszítő masnicsokrokat: körülbelül 1 méter szalagot a kinyújtott mutató- és hüvelykujjunk köré tekerünk fel, hozzáfogjuk a drótra szúrt, illetve kötözött terméseket (az aranyfestékkel befestett diót és lótusztermést) és egy kisebb darab (körülbelül 15 cm) karácsonyfagömbbel díszített szalaggal fogjuk össze őket. A masnit széthúzogatjuk, elrendezgetjük. 3. Hogy a gyertyák biztonságosan „üljenek” a koszorún, láng fölött hevített, 3-4 centiméteres drótokat (gyertyánként hármat) szúrunk az aljába. 4. Néhány perc alatt a drót körül megszilárdul a viasz, ezután lehet a gyertyákat a koszorúba beleállítani. Ebben az esetben 2-2 facsillagocskával díszített hójalevéllel együtt. Utoljára pedig a már kész díszcsokrokat a gyertya tövénél a koszorúba szúrjuk.
Ezt már láttad?
Ajánlott tartalmak
