Gaál Viktor: Varázserdő (Szepes Mária ajánlásával)

Mindennapjaid Városa alatt már vár rád az Erdő. A szépség, a varázslat – a titkok és veszélyek erdeje. Az Erdő, amelyről évszázadokig megfeledkeztünk. Erdő és Város rendje azonban felborult. És ezúttal immár puszta létezésünk a tét. Alá kell szállnunk újra. Ne hozz magaddal semmit. Térképeid és fegyvereid hátráltatnak csak. Egyedül az ösztöneidben bízhatsz. Odalenn három szabály van: – Sose hazudj! – Sose maradj hét napnál tovább ugyanott! – És soha, de soha ne köss alkut a Sárkánnyal! Gyere. A Varázserdő már vár… A tehetséges, fiatal író, Gaál Viktor misztikus regénye igazi csemege a mélyebb igazságokra éhes olvasóknak. A spirituális irodalom nemrég eltávozott nagyasszonyának, Szepes Máriának ajánlása garancia arra, hogy igazi értéket tarthatunk a kezünkben: „Vannak könyvek, amelyek mintha nem e világban születtek volna. Könyvek, amelyek különleges erővel hatnak olvasójukra, és magunk sem értjük okát. Mintha tudatunk képtelen lenne befogni őket, lelkünket azonban rögvest megérinti. A 'Varázserdő' pontosan ilyen regény. A fiatal író felkeresett, felolvasott művéből. 'Varázserdő', súgta meg a címét bizalmasan, majd nagy levegőt véve belekezdett. Különös, magával ragadó hullámzása volt a szövegnek, melyet csak tovább erősített a hang és a személyiség. Néhány lap után máris gyönyörű csodavilágot épített fel körém. Kézen fogott, magával ragadott. A vidék, ahová elvezetett, számomra régtől ismerős – mégis új helyekre bukkantam. Megkértem, adja kezembe a kezét. Sejtésem beigazolódott: áradt, sütött belőle az energia, és tiszta volt, ragyogóan élénk. Azon lelkek első hírnöke ő, akik mostanában kezdtek visszatérni bolygónkra. Nem hiszek a véletlenekben. Találkozásunk okkal történt, előre elterveztetett, így és most kellett bekövetkeznie. Azt mondom csak, ideje volt. Már jó ideje itt volt az anyag, a megfelelő közvetítőre várva ahhoz, hogy megszülethessen végre. Hamarost beköszönt a Vízöntő kora. Ez az új kor új szemléletrendszert követel magának, a 'Varázserdő' pedig pontosan ezt hozza nekünk. Túl sokáig éltünk a Város materialista világába zárva. Érzékeink eltompultak, megkoptak. Sokak már teljes emberségüket elvesztették, önmaguk szobraivá váltak. Saját emberségünk elvesztését kockáztatjuk. A huszadik század során számtalan művész kereste a kiutat a modern világ labirintusának poklából. Csak ritkán jártak sikerrel. Gaál Viktor azon kevesek egyike, akiknek sikerült. Ahelyett, hogy a múltba mélyedt vagy a végtelent fürkészte volna, a belső világ felé fordult. Mitológiát pszichológiával elegyítve egy sötét tündérmesét szült, amelyből gyerek és felnőtt egyaránt meríthet. Szeretettel, Szepes Mária Budapest, 2007. február 1.” Kedvcsinálónak, íme, egy részlet a regényből: „Először az avarra figyelsz fel a lábad alatt. Vastag, puhán süppedős, olyan mély, hogy a földet nem is látod alatta. Az elmúlás fanyar illata terjeng mindenütt, nem tudni, hol ér véget a humusz és hol kezdődik a rothadó levéltakaró, valahol a bokád és a térded között, attól függően, mennyi terhet cipelsz magadon. Körülötted ősöreg faóriások magasodnak, kérgük rücskös, időtől barázdált. Lombkoronájuk lassan suhog és recseg a méltóságteljes északi szélben. A távolságon kívül mást elsőre nemigen hallani. A Város hangjai csak tompán szűrődnek le ide. A lejáratok környékén a fények gyatrák és szürkék, de mire leérsz, már hozzászokik a szemed. Hozzászokik, érdeklődve vizsgálódni kezdesz – és teljesen természetes, hogy néhány perc múlva kíváncsian nézel fel a magasba. Ekkor pillantod meg magad fölött a Várost. Az egész, évezredes építmény mintha az erdő felett lebegne, a felhőkarcolók, katedrálisok és tömbházak, de még a bevásárlóközpontok, múzeumok és hidak is, szépen egymásutánban – csak éppen látszólag nem tartja őket semmi. A Város alatt pedig kaotikus összevisszaságban csavarodnak a csatornák és metróvonalak, mintha valamiféle vízen úszó növény alálógó gyökérzetét látnád. A Város mára szinte végeláthatatlanná nőtt, a szélein túl autósztrádák, azok mellett gyorséttermek és benzinkutak füzérei. A Nap ritkán süt ki e gigászi beton- és fémmonstrum mögül; egy-egy órára csak, hajnal után és alkonyat előtt. Legelőször nyomasztó érzés kerít hatalmába. Felnézel a Varázserdőből, és látod, ahogy a Város az égboltra telepedik. Aztán a miérteken kezdesz el gondolkodni. Felesleges.”

Gaál Viktor: Varázserdő Kiadó: TEKAPO Oldalszám: 227 Ára: 2490 Ft