A szerző 2003-ban járta be a Santiago de Compostelába vezető zarándokút 700 kilométeres szakaszát. A rákészülés folyamatát és az út legmeghatározóbb élményeit öntötte szavakba, és a gyaloglás során készített fotói közül is jó néhányat megoszt az olvasóval
Miért is döntött úgy Baán Csaba, hogy elindul a több száz kilométeres zarándoklatra? Eleinte nem tudta észérvekkel megindokolni, csak érezte az Út hívó szavát. Később aztán így fogalmazta meg, mi is a Camino zarándokút igazi értelme: „Az emberiség egy új korszak küszöbére érkezett. Döntenie kell! Továbbra is a Teremtés aktív, fejlődésre képes szereplője marad, vagy eltűnik az élet végtelen körforgásából. (?) Mielőbb fel kell ismernünk, hogy rajtunk kívül senki és semmi sem oldhatja meg problémáinkat. (?) Változtassuk meg önmagunkat, hogy megváltoztathassuk a világunkat! Ahogy ezt egy szép, magyar közmondás is tartja: ‘Segíts magadon, az Isten is megsegít!” Induljunk el együtt egy olyan ösvényen, mely egy időben kanyarog, patakok, rétek, városok között, és ugyanakkor egyre beljebb vezet, lelked méltatlanul elfeledett, titkos szegleteibe. Ha te is így gondolod? Indulhatunk!” Ez az ösvény pedig, amely egyrészt Saint Jean Pied de Port-tól, illetve a szerző számára Pamplonától Santiago de Composteláig kanyarog, másrészt az úton gyalogló zarándok lelkében vezet egyre mélyebbre – a Camino. Mindenki, aki úgy dönt, hogy teljesíti a zarándoklatot, vagy annak egy szakaszát, közelebb kerül önmagához, és építő jellegű változásokon megy keresztül.