Újulj meg a színterápia segítségével!

Sokat hallottam a színterápiáról. Ki ezt mondott, ki azt. Egy mondatot elcsíptem a rádióból, kettőt a tévéből, de semmivel sem lettem okosabb, mint amikor először hallottam a sokat sejtető gyógymódról: SZÍNTERÁPIA.  A téma azonban mindig visszaköszönt rám, szinte rám erőszakolva magát. Egyik reggel munkába menet színterápiás kristálylámpát reklámoztak egy plakáton. Aurafotózásról beszélgettek mellettem a közértben, de sorra kerültem, a lényegről lemaradtam. Úgy éreztem, a színekkel foglalkoznom kell. Felhívtam a téma szakértőjét, Hegedűs Eta egészségtanító-színterapeutát, hogy a dolog végére járhassak. A találkozó napján úgy éreztem, nem mindegy, milyen színű ruhát húzok. Mint a lelki gondokkal küszködő beteg, aki épp a pszichiáterével találkozik, és szeretne gyógyulni, de egyben fél is a gyógyulástól. A piros harsány. A sárga ma rikító. A lila tetszik, de az a pulóverem meleg, és ma nagyon enyhe az idő. A fekete jó, de ma nem. Tanácstalanul dobáltam kifelé a szekrényből a ruháimat, míg végül egy szürke szoknya és egy halványzöld felső mellett döntöttem. Szolid, mégis szép összeállítást találtam, gondoltam magamban, meglátjuk, mit szól majd a szakember. Izgatottan érkeztem a megbeszélt helyszínre. Hegedűs Eta mosolyogva várt. Érezhető nyugalom, harmónia és az a fajta kellemes légkör vette körül, ami csak a legjobb gyógyítókra jellemző. Napsárga rostos üdítővel kínált, majd beszélgetni kezdtünk. – Honnan ered a színterápia? -A Kínai orvoslásban évezredek óta jelen van az öt elelemhez tartozó 5 szín. Az indiai orvoslásban a 7 energiaközponthoz (csakrákhoz) 7 színt rendeltek hozzá. Mióta világ a világ, a színterápia létezik, csak az ember nem tudatosan használja. Az ember tudattalanul is alkalmazza a színek jótékony hatását, hiszen színekkel veszi körül magát az otthonában, a munkahelyén, színesek a ruhái vagy az élelmiszerei, amit elfogyaszt. – Magyarországon mióta használják? – Tudomásom szerint a „”80-as évek végén, a „”90-es évek elején jelent meg hazánkban a színgyógyászat, amely a spirituális gyógyítás alapja. Csak az lehet bioenergetikus, spirituális- vagy kézrátételes gyógyító, aki tisztában van a színek gyógyító erejével és hatásával, és alkalmazni is tudja. – Hogyan kezdett el színterápiával foglalkozni? – Nagyon sok kollégámhoz hasonlóan talpmasszázzsal kezdtem. Utána jöttek azok az iskolák, ahol radiesztéziát, reikit és gyógynövényismeretet tanultam. Az ember megtapasztal dolgokat, és a hiányból jön rá arra, hogy még tanulnia kell. Megtapasztalásra van szükség ahhoz, hogy saját tudásra tegyen szert. Ezek az iskolák egymásra épülnek, mindennek megvan a maga helye a gyógyításban. A holografikus szemléletű gyógyításban az ok-okozat törvényszerűségét vizsgálja az ember, és a tudatot, a lelket az első helyre teszi. Ennek lényege: minden mindennel összefügg, a legkisebb rész is tartalmazza az egészet. Az ember egész , nem pedig részek összessége. – Milyen eredményeket lehet felmutatni a hitetleneknek? – A hitetlennek nem kell felmutatni semmit, a hitetlen járja a maga útját. Nem baj, ha valaki a hagyományos dolgokban hisz, és aszerint él mindaddig, amíg meg nem kérdőjelezi. Mindent egyfajta valóságkép szerint cselekszünk, mivel így ismerjük, ezt mondták, tehát így is van. De mi van, ha nem így van? Rengeteg dolgot meg kell kérdőjeleznünk. Egyet azonban mindenkinek tudnia kellene: minden ember minden dolgot magának teremt. Mindenki más csak társszerzője az eseménynek. Képzelje el, mekkora szabadságot ad, hogy tudom: én ,,alkottam,, a betegségemet, a rossz  párkapcsolatomat, vagy azt, hogy rossz a munkahelyem. Ha tudom, hogy mindenért én felelek, akkor meg is merem változtatni. Minden betegség hiányt jelent. Hiányzik valami az életemből. – Mire hat a színterápia? – Nemcsak az ősi leírások, de ma már fényképek is bizonyítják, hogy az embert energiaburok, az életenergia mezője veszi körül, amit aurának hívnak. Az ember egyidejűleg négy dimenzióban létezik. Az első a fizikai lét síkja, a testünk. Az aura, mint dimenzió a második szint. Az embert körülvevő 7-színtű aurája a személyiség szintje. Az aura ennél több rétegű, de ismétlődik, ezért mi erről a 7 szintről beszélünk. Az aura a személyiségünk szintje, ezért ahogy változik a személyiségünk úgy változik az aura színe és teltsége is. A harmadik szint a hara-dimenzió, azaz a célunk, szándékunk szintje. Mi a szándékunk, mit akarunk elérni az életben. Mindez az akaratunktól függ. Ha pl. valakinek azt mondom, hogy szeretlek, de közben azt gondolom, hogy dehogy szeretlek, akkor ez visszahat, és engem gyengít. Tehát nem mindegy, hogy mi a szándékom, és miért mondok valamit. A legbelső szint a Mag-Csillag szintünk, azaz a teremtő erőnk forrása. Minden ember teremtő lény, aki alkotni-teremteni szeretne. Kérdés, hogy milyen szándékkal. Mindent a magunk gyönyörűségére kell tennünk, még egy egyszerű ebédet is: megfőzzük és a többiekkel megosztjuk. Így érzi magát az ember igazán jól. Ha mindent önmagáért tesz, akkor tud felelőséget vállalni a teremtményéért.  – Mikor és hogyan alakul ki az auránk? – Születéskor egy amorf, alaktalan energiaburokba születik bele minden egyes gyermek. Ekkor a lélek elfoglalja a helyét a testben, illetve még ki-be jár, és majd csak 21 éves korban foglalja el végleg a helyét. Addig visszavágyódik a szellemvilágba. Álmunkban fantasztikus helyeken járunk. Éjjelente kilép a lelkünk a testünkből, és távoli helyekre utazik, régi ismerősökkel találkozik. Ha a lélek nem tud beleszületni ebbe az energiaburokba, akkor halva születik.    – Ez nem veszélyes? Az utazás alatt nem sérülhet meg a lelkünk? – De igen. Mindez függ attól, hogy kinek milyen a fizikai és a pszichés állapota, mennyire tiszták, világosak a gondolatai, károsítja-e magát drogokkal vagy itallal, kerül-e olyan helyzetbe, amit önkívületi állapotnak nevezünk. Az önkívületi állapot kedvez arra, hogy esetleg entitásokkal találkozzon a lélek, amelyből a későbbiekben komoly pszichés zavarai lehetnek. A pszichiátriai osztályon kezelt betegek nagy része ilyen vagy ehhez hasonló problémákkal küzdhet. – Miért nincs kedve visszamenni a léleknek a testbe? – Nincs kedve elfoglalni ezt a testet. Nem minden „munkának” örülünk. Elvágyódunk. Amikor a lélek születik és elfoglalja a testét ebben az amorf energiaburokban, minden, amit megtapasztal a pici baba (hogy hogyan gondoskodnak róla, támogatják, segítik, etetik-itatják), tehát minden, ami történik vele, érzéseket kelt benne. Ő pedig – színek formájában – elraktározza ezeket az érzéseket. Az első ilyen elraktározott réteg a piros szín lesz, amely az első csakrának, a gyökércsakrának a színe. Ezzel kötődünk a Földhöz, ez mutatja meg, hogy milyen életélményeink vannak, mi történt velünk az első időkben. Ettől függ az is, hogy a későbbiekben a pirossal milyen viszonyban leszünk. – Hogyan alakul ki az aura többi rétege és a többi szín? – Ahogy a gyermeknek nyiladozik az elméje, figyelni kezd, benyomásokat gyűjt, érzéseket formál önmagáról, a mamáról, a papáról, a többiekről. Ezeket is színek formájában tárolja el az aurájában, a csakrája pedig elkezd aktivizálódni. Már minden csakrája megvan, ám ezek még nyitottak, mondhatni szűrő nélkül működnek. Éppen ezért nagyon veszélyes lehet, hogy mit mondunk 7 éves kor alatt a gyermekünknek, mert ő valóságként fogadja el. Csak később kérdőjelezi meg az elhangzottakat. Amikor a gyerek megismeri magát, és jó érzéssel tölti el a létezése, akkor aktív ez a szintje, és az aura második szintjén megjelenik a szivárvány összes színe. Minden szín látható. Élete során, ahogy fejlődik, ahogy az óvodás-, majd az iskoláskorba ér, egyre több sárga kerül az aurájába, mert a sárga segíti abban, hogy koncentrálni és tanulni tudjon. Így alakul ki az alsó három szint színe. A többi szint is jelen van, csak nem aktívan. – Milyen színeket hordjon az, aki beteg? – Az attól függ, mit szeretnénk gyógyítani. A rákbetegnek például sok zöldet kellene hordania és sokat tartózkodnia a szabadban. A krónikus gyulladásoknak jót tesz a piros, mert akuttá teszi, és ebben a fázisban a probléma gyógyítható. Gyulladásos bőrbetegségeknél azonban nem használjuk a piros színt. Nem mindegy, hogy ki milyen színt hord, hiszen adott szín hat rá abban a pillanatban, amikor felveszi. Megváltoznak az érzései anélkül, hogy tudná. Ki kell próbálni. A zöld gyarapodást is jelent, és azt, hogy fontos a testi-lelki egészségem, a változatosság, szeretem az otthonomat, a természetet. A lila a megismerhetetlenség felé visz: vannak dolgok, amelyek után kutatok, amelytől tartok, nem ismerem, de érdekel. Mi van az élet és a halál után? A lila méltóságot ad. Amikor valaki elkezdi a lilát kedvelni, akkor elkezd olyan dolgokkal foglalkozni, ami a szellemiséghez tartozik, és a szellemi létsíkon bolyong. Keresi, hogy ki is ő valójában.  – Miért betegszünk meg? – Az ember addig maradjon egy élethelyzetben, ameddig jól érzi magát benne. Ha az nem működik, legyen ereje továbbállni. Ez lehet munka, párkapcsolat, otthon vagy bármi más. Minden, ami jó gyógyít, és minden ami rossz, megbetegít. Az ember legtöbbször a betegségeket használja arra, hogy elérje a célját. Nagyon nehéz odaállni a másik elé, és azt mondani, hogy ne haragudj, de ez és ez nem jó nekem, erről nem mondok le, ez nem tetszik, ide nem megyek stb. Ha az ember nem áll ki magáért, és a dolog mégis bekövetkezik, gyermeki módon betegséggel reagál rá. – A világ tele van olyan dolgokkal, amit az ember nehezen visel el. – Ha egy társadalom spirituálisan nem fejlett, akkor megjelenik a kapzsiság, mások megalázása, az erőszak, a durvaság, minden olyan cselekedet, ami arról szól, hogy leigázlak, megalázlak, durván a sárba tiporlak, nem érdekel, boldogulni szeretnék, én akarom túlélni. Akiknek fontos a spirituális életük, azok megrémülnek ettől. Minél inkább engedem, hogy körülöttem elhatalmasodjon mindaz, ami nekem nem tetszik, annál mélyebbre süllyedek. Nehéz időszakot élünk. – Mindenkire nézve? – Igen. A többség nagyon nehéz helyzetben van. A Vízöntő korában vagyunk, aminek a kék és a lila a színe. A lila arról kellene hogy szóljon, hogy fontos az embernek a lelkisége, a lelke kerüljön előtérbe. Mindenkinek tudnia kellene, hogy egymásért vagyunk, és nem tudunk egymás nélkül élni. Nem TE vagy és ÉN vagyok, hanem MI vagyunk. A kékkel az ember nagyon fél a változástól. A szegénységtől való félelem mindenütt jelen van. Minél több ember fél a szegénységtől, annál inkább megvalósul a szegénység, csak azért, mert egy másik oldalon felhalmozás van. A világ olyan gazdag, hogy mindenkinek juthatna az anyagi javakból. A legtöbb ember azonban borzasztóan fél, hogy éhenhal, hogy bizonyos dolgokat nem tud elérni, és a hatalmat akarja, ezért összegyűjti azokat a javakat, ami a többieké is lehetne. – Mi a gyógyulás útja? – A változás. Ahhoz, hogy meggyógyuljunk, 7 állomáson kell keresztülmennünk. A hét állomás röviden: 1) Tagadás (Nem fogadja el, hogy baj van az ember, pl. nehéz szatyrokat cipel, fáj a karja, de mondogatja, hogy nem is fáj igazán.) 2) Düh (Már szembenéztünk azzal, hogy tényleg fáj, és mérgesek vagyunk, miért pont most, miért velem történt, miért nem mással.) 3) Alkudozás (Csak most az egyszer gyógyuljak meg majd ezt és ezt teszem, vagy ezt és ezt nem teszem) 4) Depresszió (Ez egy tétova állapot, már tudja az ember, hogy tenni kellene valamit, de még nem tudja, merre induljon. Nem tud dönteni.) 5) Elfogadás (Az ember ezen a szinten eldönti, hogy orvoshoz vagy természetgyógyászhoz fordul.) 6) Újjászületés (Sikeres műtét vagy kezelés.) 7) Új élet (Az új élet teremtése a legfontosabb feladat, amelyben nincs helye a réginek.) Tudni kellene, hogyan teremtettük ezt a helyzetet, és ne teremtsem meg újra. Minden betegség az előző folytatása, ami azt jelenti, hogy nem oldottuk meg a problémát. Ha valaki az eredeti problémán nem tud változtatni, az csak tüneti kezelésben vesz részt. – Honnan lehet tudni, hogy a betegnek milyen színre van szüksége? – A betegség, a csakrák állapota és azok a blokádok, amelyek jelen vannak az auratestben megmutatják, hogy melyik az a szín, amellyel gyógyítani lehet. – Miből látszik a csakrák állapota? – Érezni, látni és mérni lehet. A legkülönbözőbb technikákkal lehet mérni, pl. ingával vagy különféle készülékekkel. Több terápiás készülék is alkalmas kezelésre.Ismeretes a színakupunktúra is.  Minden csakrának megvan a maga színe: 1. piros, 2. narancssárga, 3. sárga, 4. zöld, 5. kék, 6. indigó, 7. ibolya. A kezeléssel rá lehet venni a szervezetet arra, hogy beinduljon a tisztulási, gyógyulási folyamat. – Ön mit használ? – Szín és fényterápiás készüléket. Ez egy hegyi kristállyal kombinált szín és fényterápiás készülék. A kristály mögé különböző színeket lehet tenni, és ennek segítségével ezeket a színes frekvenciákat be lehet vinni oda, ahonnan hiányzik. Ezzel kezeljük a csakrákat, akupunktúrás pontokat, enegiahiányos területeket. amelyek a színek hatására elkezdenek jó irányba mozogni, és energiát cserélnek. A gyógyító terápia alatt azonban én a kezemet használom. – Hogy lehet kézrátétellel gyógyítani? – Az emberi aurát és a csakrákat emlékeztetni kell arra, hogy milyen frekvencia az, ami helyreállítja az egészséget, és ezt be kell tudni vinni. Ez a lélek gyógyítását jelenti. A lélek csak a testen keresztül, betegségeken keresztül tud üzenni arról, hogy valami nem jó neki. Előbb-utóbb minden beteg rájön, hogy nem úgy él, ahogy szeretne. Azok az  érzelmi blokádok, amelyeket valaki gyermekkorától kezdve eltakart, megélésre kerülnek. Nagyon nehéz tartani ezeknek a színeknek a frekvenciáját. Sokat kell ahhoz tanulni, hogy valaki zöld, piros, sárga vagy kék legyen (auráját tekintve), ameddig gyógyít. Ha valaki reikizik, és ráhangolódik az univerzális energiamezőre, valóban képes lesz arra, hogy kis időre, de olyan energiákat közvetítsen, amelyek aztán a testbe megérkeznek. Ezek nem tudatos, hanem ösztönös cselekedetek. A tudatos az, amikor tudom azt, hogy mire van szükség, és azt kell bevinni. Az ember nehezen tud színeket küldeni a betegnek, mivel a gondolat sárga. Hiába akarok pirosat küldeni, sárgát teremtek ha valamilyen színre gondolok. – Először mindig meg kell fejteni a betegség okát? – Igen. Ha valaki engem választ, akkor megkérdezem, mit szeretne: gyógyulni vagy csak tüneti kezelést vár. A tüneti kezelés átmeneti javulást ad, majd minden kezdődik elölről és ez nem egy új betegség, hanem a régi folytatása. Még akkor is, ha más a diadnózis. Tüneti kezéléshez nem vagyok partner. A gyógyulásban hiszek amihez bátorság kell. – De mindenki gyógyulni szeretne, nem? – Nem. Az nagy fájdalommal jár.