A növények lélegeznek. A Nap felé fordítják fejüket. Szenvednek a szomjúságtól, a sérülésektől. Tudjuk, hogy éreznek, mégsem veszünk tudomást róluk. Beletapossuk a csikkeket a fÛbe, szögeket verünk az élÕ fába, és nem halljuk fájdalmas kiált
Nincsen kaktusz tüske nélkül?
De bizony van! Az kaliforniai Luther Burbank, világszerte elismert kertész, közel húsz éves kutatásának eredményeképpen megdöbbentő információkhoz jutott – többek között – a kaktuszok fejlődésével kapcsolatban. A megszállott növénynemesítő minden nap beszélgetett növényeivel: „Ne féljetek tőlem, nem akarlak bántani titeket. Ne növesszetek védelmező tüskéket, én majd mindentől megvédlek benneteket”. És láss csodát: a kaktuszok soha nem látott ütemben fejlődtek, növekedtek, és végül levetették tüskéiket! Burbank nem döbbent meg a látottakon, elmondása szerint egyszerűen csak működött az a fajta telepatikus kommunikáció, amely növények és emberek között mindig is létezett. A növényeknek több, mint húsz érzékszervük van, ám olyan nagy mértékben különböznek a mieinktől, hogy nem ismerjük meg őket. Más kérdés: vajon a növények mennyire értik mondandónkat? A kutatások azt bizonyították, nagyon is, hiszen „felfogták”, hogy gondozójuk nagy becsben és tiszteletben tartja életüket és vigyáz rájuk, ezért elhullajtották összes(!) tüskéjüket. Burbank kaktuszai világhírű elismerést hoztak az érző szívű növénynemesítőnek.
A növények reakciói
Míg Burbank növényeivel társalgott, a világ túlsó oldalán, Calcuttában Jagadis Chandra Bose fizikaprofesszor növényei érzékenységét vizsgálta. Felfedezte, hogy bizonyos szempontból ugyanúgy viselkednek, mint az állatok, noha nem rendelkeznek idegrendszerrel, így nem tudnak egy-egy ingerre közvetlenül reagálni. Bose kikísérletezett egy olyan mérőműszert, amely egy tükrözött fény-nyaláb segítségével a legkisebb növényi mozgást is több ezerszeresére képes felnagyítani. A berendezés remekül működött, így hamarosan bizonyossá vált, hogy a növényeket az állatokhoz hasonlóan érzésteleníteni lehet. A kloroformba mártott, elkábított növények például semmilyen ütésre nem reagáltak. Később, a friss levegőn feléledve a legkisebb külső ingerre is válaszingerrel feleltek. Bose eredményei minden kétséget kizárva bizonyították, hogy a virágok, fák, bokrok, de még az utolsó fűszál is ugyanolyan érző lény, mint mi, emberek. Sajnos, akkoriban a társadalom nevetségesnek titulálta az efféle felfedezéseket, bogaras tudósok agyszüleményeinek tartották csupán a különös eredményeket. A negatív visszhang ellenére Bose könyvet adott ki kutatásairól, majd munkásságáért Indiában lovaggá ütötték. Nem sokkal később berendezéseit tökéletesítve a növényi szövetek növekedését már tízmilliószoros nagyításban tudta vizsgálni – ezzel bizonyítva, hogy az egyes tápanyagok milyen gyors reakciókat idéznek elő a vizsgált növények fejlődésében. Műszerei zavarbaejtő érzéseket váltottak ki még a tudós-társadalomból is, hiszen a monitoron megfigyelhető görbe segítségével végignézhették, hogyan hal meg egy virág, hogyan válik a gömbölyű spirál, egyenes, hófehér vonallá.
A növények zenei ízlése
Viccesnek tűnhet, de növényeink – mint minden külső impulzusra – a zenére is reagálnak. Egyik zene kedves „füleiknek”, a másiktól szinte elpusztulnak. Magyarázat egyelőre nincs. Nem tudni, melyik növényre hogy hatnak az egyes zenei irányzatok. Általánosságban elmondható, hogy nem szeretik a punk- vagy a heavy metál zenét, a klasszikusokat és a lágyabb dallamokat viszont annál inkább! ” A kísérletek során megfigyelték, hogy a magnó mellé helyezett növények a számukra kellemetlen hangok hatására furcsán kezdtek el nőni – mintha erős szélben állnának, és lehetőségeikhez mérten minél jobban megpróbáltak eltávolodni a hangszóróktól. Mások abnormális fejlődési rendellenességeket produkáltak.Meghökkentőnek tűnhet, de ugyanezek a növények Haydn muzsikájára elkezdtek a hangfalak felé közeledni és elképesztő burjánzásnak indultak.
Elgondolkodtató?
hogy mennyire nem vesszük észre a környezetünkben élő élőlényeket. Pedig lélegeznek, mozognak körülöttünk, talán olykor még szólnak is hozzánk. Suttogva kérik, adjunk inni nekik. Mossuk meg beporosodott leveleiket, mert fuldokolnak. Zárjuk be az ablakot, mert fáznak. Halkítsuk le egy picit a rádiót, vagy tegyük el őket a hangfalak elől. Jobban oda kellene figyelnünk rájuk, hiszen együtt és egymásból létezünk. Ők termelik a számunkra nélkülözhetetlen oxigént, Ők teszik frissé, illatossá kertjeinket, szalaggal átkötve miattuk mosolygunk születésnapjainkon, nyeldekeljük könnyeinket esküvőnkön és Ők búcsúztatnak el végső utunkon. Bánjunk hát velük szeretettel!
Ezt már láttad?
Ajánlott tartalmak
