A Napunknak is otthont adó Tejútrendszer idősebb, mint eddig gondolták. A kutatók Chilében a világ legnagyobb távcsőrendszerével vizsgálták két csillag berillium-tartalmát, e könnyű elem előfordulása ugyanis kozmikus órának tekinthető.
A két csillag egy ún. gömbhalmaz tagja, a gömbhalmazok a Tejútrendszer korongja körüli térrészben helyezkednek el, és néhány százezer, főleg idősebb csillagból állnak. Közöttük találjuk a Tejútrendszer jelenlegi legidősebb csillagait, ám ezek sem a legősibbek, mivel kis részben olyan nehezebb elemeket tartalmaznak, amelyeket egy legelső, ma már nem létező csillaggeneráció tagjai szórtak szét az űrben. Minél több idő telt el a legelső generáció szupernóvái és a gömbhalmazok csillagainak kialakulása között, annál több berilliumot kell tartalmaznia az utóbbi égitesteknek (a berillium ugyanis folyamatosan feldúsul az átmeneti időszakban a csillagközi anyagban).
A Tejútrendszer első csillagai
A berilliumtartalom alapján a legidősebb csillagok korához – 13,4 milliárd (plusz-mínusz 800 millió) év – még 200 millió évet adtak hozzá. A Tejútrendszer első csillagainak kora e szerint 13,6 milliárd (plusz-mínusz 800 millió) év. Az új eredmény azért is érdekes, mert az Univerzum korára vonatkozó legújabb becslés 13,7 milliárd év. Ez azt jelenti, hogy a Tejútrendszer legelső csillagai már röviddel az Ősrobbanás után megszülettek, Galaxisunk tehát az „alapító” tagok közé tartozhat az Univerzumban.
Gyémántbányák a távoli világűrben
A legújabb amerikai kutatások szerint a Tejútrendszer szénben gazdag területein egyes bolygók több kilométer vastag gyémántrétegeket rejtenek. A gyémántrétegű bolygók a csillagok körüli ősbolygókból alakultak ki, ha oxigénhiányos légterükben kellő mennyiségű szén volt. Bár a földi élet szénre épül, a Föld főként szilikátokból jött létre. A szén- és a szilikátalapú bolygók közötti különbség fő tényezője az ősbolygók kémiájában rejlik. A szén és az oxigén arányának megváltozása alapvető eltéréseket eredményez. A magas oxigénszint olyan szilikátalapú bolygókat hozott létre, mint a Föld, a Vénusz vagy a Mars. A magas szénszint szénalapú bolygókat eredményezett. A grafitalapú bolygók oxigénben szegény, szén-monoxidban gazdag légkörben alakulnak ki. A Földhöz hasonlóan a szénalapú bolygók is vasmaggal rendelkeznek, de a magot körülvevő rétegek gyakran eltérő felépítésűek. A belső mag körül vastag szilikát-, titán- és szénrétegek lehetnek. A nagy nyomástól a grafitréteg tetején gyémánt kristályosodhat ki, melynek vastagsága a több kilométert is elérheti. A csillagászok állítása szerint a Tejútrendszer egyre gazdagabbá válik szénben. Ezáltal nő annak lehetősége, hogy a jövőben újabb szénalapú bolygók jöjjenek létre, s ezekben újabb meg újabb gyémántrétegek keletkezzenek.
Ezt már láttad?
Ajánlott tartalmak
