Számos régi magyar regényben – és a korról készült filmekben is – olvashatjuk, láthatjuk, amint az orvos fürdőbe küldi az ideges, beteges hölgyeket. Mondván, a kikapcsolódás, a gyógyforrás, a levegőváltozás jót tesz majd neki.
Emlékszem, én a legrosszabb korszakban: az ötvenes években olvastam ezeket a könyveket és akkori kényszer-proletárként, az uralkodó ideológiától nem mentesen azon füstölögtem magamban: ?Fene jó dolguk lehetett akkoriban a nőknek. Pihenni fürdővárosokba meg tengerpartra jártak, de érdekes nyavalyáik lehettek..!” És óhatatlanul eszembe jutott, hogy vajon a szegény parasztasszonyokat és iparosok feleségeit ugyebár senki sem küldte nagyvilági fürdőhelyekre, mégis éltek és húzták az igát. Aztán megváltoztak az idők és bennük mi is – tempora mutantur – és mit hallunk mostanában? Hogy a fürdőket ismét ajánlják az orvosok a frusztrált, beteg, vagy különféle betegségek után lábadozó hölgyeknek. No persze, nem nálunk, itt még nem. Furcsa is lenne arról ábrándozni, hogy a magyar egészségügy valaha is odáig fejlődik: a társadalombiztosítás költségére küldik a rászorulókat a francia Azúr-partra, vagy Baden-Badenbe, netán Tunéziába?
Holisztika és tengerillat
A tizenkilencedik és huszadik század fordulóján jött divatba a holisztika, mint gyógymód, amelyről azóta kiderült, hogy nem csupán divat. Hazsnéálható gyógymód. Nyelvileg és fogalmilag voltaképpen pontosan azt takarja, amit a magyar nyelv oly ügyesen alkotott meg az egészség szóval. Vagyis a holisztika nem egy beteg szervet akar gyógyítani – mint azt jobbára még ma is teszi az elfogadott orvostudomány – hanem az emberrel mint egésszel foglalkozik. Ennek megfelelően bármi baja is támad valakinek, a holisztikus orvosok őt komplex kezelésben részesítik, alapos teréápiának vetve alá nemcsak testét, de lelkét is. Márpedig ilyenkor az sem mindegy, hogy a gyógyításra hol kerül sor? Valaha régen csak a gyógyvízek miatt küldték a hölgyeket-urakat a fürdőhelyekre. Később rájöttek, nemcsak a kádas fürdés vagy a gyógyviz kortyolgatása javítja a testi-lelki bajokat, hanem és különösen a tenger látványa, illata, közelsége. Mert való igaz: aki otthon hagyja gondjait és egy egészen más környezetben tölthet el pár hetet, az biztosan érzi, éreznie kell ennek hatását. A tengerparti üdülőhelyeken már az is gyógyhatású, hogy a beteg naponta sokat sétálhat a végtelen, fenséges víztömeg mellett, érezheti annak jódos illatát, tekintete kifuthat a végtelen térbe – mindenkiben kellemes és felemelő, vagyis az egészség, a jobbulás felé mutató gondolatokat ébreszt. Ma ebből is nagyipar, de hasznos ipar lett. Amikor a kedveszegett és a folyamatos hajtásba belefáradt üzletemberek és üzletasszonyok megérkeznek a hagyományos, ?tengertelen” fürdőhelyekre, Vichybe vagy Baden-Badenbe, roppant sokoldalú személyzet és kezelések várják őket. Akik a francia Azúr-partra, Fréjus-be (nem messze van Saint-Tropez), vagy az atlanti parton fekvő festői Saint-Malo-ba érkeznek, esetleg Tunézia hat tengerterápiás városa egyikét keresik fel, kellemes meglepetésekben részesülhetnek. Ezek ugyanis egyben szépségfarmok és lelki gyógyító központok is. A legtöbb helyen vízzel gyógyítanak, de masszázsokat is alkalmaznak, tornaeszközökön gyakoroltatják a hölgyeket, ugyanakkor nemcsak a megfelelő, személyre szóló diétát alkalmazzák, de megtanítják az ilyen ételek készítését is. A kozmetikai jellegű kezelések mellett elmetornákat is rendeznek. No és a hölgyeknek sokat kell sétálniok a szabad (tengeri) levegőn. Itt nem történhet olyasmi, hogy az orvosnak ne jutna elegendő ideje a beszélgetésre a beteggel. Hiszen a holisztika a lelket is gyógyítja, annak sebeit is igyekszik beforrasztani, pótolni a hiányosságokat. A hölgyek eltűntetik a narancsbőrt, ápolják testüket, frizurájukat, lelküket. Nemcsak a tengerben fürödnek, sőt elsősorban nem is ott. Az erre szakosodott intézetek gyógyvízzel teli medencéket tartanak fenn, de olyan is akad, ahol a gyógymedencékben széndioxiddal dúsított erdei forrásvíz pezseg.
Leszoktatás, rászoktatás
Thalasso-terápiát (görögül thalassza tengert jelentett) vagy balneoterápiát meglepően széles körben alkalmaznak Nyugat-Európában. Attól kezdve, hogy az ideges, fáradt, rosszkedvű hölgyeket a fent említett kezelésekben részesítik, bizony jöhetnek oda nők szülés utáni gondokkal is. És itt nem elsősorban fizikai bajokra gondolunk. Ritkán említett dolog, hogy a szülés, a vele járó fájdalom és sokk az anyák egy bizonyos – kicsi, de nem elhanyagolható – százalékánál alig múló lelki traumát okoz. A bretagne-i La Baule-ban, de méginkább a már említett Fréjus-ban külön programok készültek az ilyen hölgyeknek, ahol terhesség és szülés után visszanyerhetik fizikai és lelki egyensúlyukat. Nemcsak speciális táplálékot készítenek a nőknek, de iszapkúrákat is alkalmaznak, például tengeri algákból. A rászorulók leszokhatnak a dohányzásról, avagy szakemberek figyelő tekintete előtt végezhetnek remek fogyókúrát. Hozzáértók tanítják meg őket, hogyan küzdjék le a stressz-hatásokat a mindennapi életben, hogyan másszanak ki a bajból egy-egy hosszabb betegség vagy családi tragédia után. A testet erős vízsugárral masszirozzák, de megnézik azt is, nincs-e csontritkulása, mellrákja, és száz egyéb módon gondoskodnak egészségükről. Mindennek van itt specialistája, így a hölgyek válogathatnak, hogy most az izületek gyógyító szakember tanácsait hallgassák, vagy inkább a vízgyógyászra hallgassanak, netán a masszőr szolgálatait vegyék igénybe..? A tenger-terápiai intézetek személyzete gondoskodik a hölgyvendégek szórakoztatásáról is. Mindenütt akad néhány ősi várkastély vagy romok, színház és gyermekjátszótér, hangulatos éttermek, játékkaszinók, folklór-bemutatók? No és ott a tenger! Órákig lehet sétálni és nézni ezt a megismételhetetlen csodát, a végtelennek tetsző víztömeget, amely mindenkiben gondolatokat ébreszt. És amelytől még a beteg is visszanyeri életkedvét, ha belefeledkezik csodaszép, folyton változó színeibe és hangulataiba.