Bármi történik kívül, belül ettől még stabilak maradhatunk

A Szaturnusz nagy kérdése mindig kapcsolatos azzal, hogy az eddig teremtett anyagi dolgainkban benne van e a fény, a szeretet? A Skorpió viszont nem az anyagról, hanem éppen a felszín alatti, láthatatlan tartalmakról szól, belső, lelki, spirituális világról, az anyag átalakulása mellett a lélek biztosságáról, maradandóságáról.

A skorpió Szaturnusz idején tehát a változó anyag megtapasztalása jellemző és a spirituális tapasztalatok idejét éljük. Most szerzünk kézzel fogható, a saját bőrünkön érezhető tapasztalásokat a spirituális világ működéséről. Ugyanakkor mi magunk is egyfajta spirituális vizsgán megyünk át. Ez az elengedés és emberség vizsgája.

Örök törvény, hogy amit birtokolni akarunk, az elpusztít. Az anyag világa folyamatosan változó, áramló, átalakuló világ. Ami örök, az a lélek mag-a. Most, az utóbbi időben azok, akik túlságosan ragaszkodtak, birtokolni akartak, megélhettek akár földrengésszerű helyzeteket is, mintha a talajt húzták volna ki alóluk, mintha a biztosat veszítették volna el. Legyen az egy biztosnak hitt állás, egy szerelem, egy kapcsolat, egy családtag, pénzügyi helyzet, vagy bármely anyagból épült, megfogható teremtmény. Ám, ha a látszat mögé nézünk-érzünk, akkor ráláthatunk ennek ellenkezőjére. Éppen a saját akarásom, birtokvágyam az, ami a vesztemet okozza. Ami az enyém, az velem marad. (Ha anyagi, testi dolog, akkor nyilván nem örökre – ez a szerződés is egy időre szól.)

Itt az idő elgondolkodni: vajon el tudok engedni? Mennyire vagyok érett? Ez megmutatkozik abban, hogy tudok-e megértéssel, sőt, örömmel fordulni más boldogsága, gazdagsága, sikeressége felé! Ha tudom azt, hogy ami az enyém, azt az égiek is felém irányítják, amivel nincs dolgom (vagy már nincs), azt a helyére teszik, az embertársaimmal pedig ha nem is egy test, de egy lélek vagyok – akkor csak örömöm lehet a megéléseimben és abban, hogy a másiknak is valami sikerül. Hiszen minden folyamat egy másikat indít be. Ha a társaim a helyükre kerülnek, az rám is hatással van és én is közelebb kerülök a céljaimhoz.

Bármekkora is a változás az anyagban, egyet biztosan megtanulhatunk most: a lélek örök életű és bármi történik kívül, belül ettől még stabilak maradhatunk. Ami pedig változni akar, az sorsszerű, és ha akarással húzom vissza, az rámutat arra, mennyire nem bízom az égi akaratban, a sors szerető gondviselésében, ami pedig a legjobbat akarja nekem! Vajon engedem..?