Vannak olyan képességeink, amelyek a tudomány számára megmagyarázhatatlanok!
Az ember képességeinek nagy részét jól ismerjük, fizikai álló- és tűrőképességünk, kiemelkedő sportteljesítményeink vagy szellemi produkcióink valóban elkápráztatóak lehetnek. Mindezekre azonban a tudomány magyarázatokat tud adni, a fizika, a biológia és a pszichológia területéről szemlélve az embert, képességeiből szinte bármi megérthető. „Szinte”, ugyanis olyan potenciális képességek is élnek bennünk, amelyek a tudományos értelmezés számára gyakorlatilag érinthetetlenek. Ezek, pedig nem mások, mint tudatunk azon pszi képességei, amelyek felborítva a fizikáról, térről és időről alkotott fogalmainkat az emberi lét határtalan lehetőségeit mutatják felénk.
Egy ember koncentrál, majd előtte egy tárgy – pusztán a tudati elvárása hatására – mozogni, majd lebegni kezd. A koncentráció elmélyülésével újabb csoda történik, emberünk méterekre emelkedik fel a földről, aztán, mintha csak úszna a levegőben, lassan körbe-körbe repül. A jelenet elsőre a Harry Potter regények vagy a „Csillagok háborúja” című film szereplőihez illőnek tűnhet, pedig mindez a valóságban is lezajlott, például az ezernyolcszázas évek közepén tevékenykedő amerikai parafenomén, Daniel Douglas Home esetében.
Home, minden idők egyik legkiemelkedőbb képességű – tudományos igénnyel vizsgált – pszi mestere, ennél többre is képes volt. Tárgyakat nem csak lebegtetni tudott, de például egy tangóharmonikán érintés nélkül játszott zeneszámokat, szervezete ellenállt a tűznek és az izzó parázsnak, testét, pedig akár tíz-húsz centivel is meg tudta nyújtani. Home ezek mellett a telepátiában is jeleskedett, sőt médiumként is megállta a helyét. Különös képességeivel azonban nem volt egyedül, a XX. század tudományának szigorú laborkísérletei újabb és újabb csodálatos jelenségek valóságosságát igazolták.
Hogy ezekből csak pár ismertebbet említsünk, a hetvenes-nyolcvanas években kerültek a köztudatba Uri Geller, magyar származású izraeli parafenomén különös képességei, aki elsősorban telepatikus és kanálhajlító „mutatványairól” híresült el, ugyanebben az időszakban vizsgálták a francia Girard-ot, aki Gellerhez hasonlóan szintén a paranormális fémhajlítás mestere volt, illetve a szovjet háziasszonyt, Nyina Kulaginát, aki nemcsak tárgyakat tudott mozgatni, de élő szövetekre és szervekre is mérhető hatást tudott gyakorolni.
A listát hosszan folytathatnánk, akár általánosságban is. Amikor Uri Geller a BBC tévéműsorában felszólította a nézőket, hogy próbálják ki vele a kanál- vagyis a fémhajlítás pszi csodáját, Angliaszerte számtalan háztartásban hasonló sikereket értek el; – elsősorban a gyerekek. Ugyanígy bukkantak fel a kínai paranormális kísérletekben is a tehetséges alanyok – megint csak főként a fiatalság köreiből – és ha már itt tartunk, meg kell jegyezni, hogy az egyik legmarkánsabb parajelenség, a Poltergeist tevékenység (tárgymozgások, lebegések, spontán tüzek stb.) alanyai is elsősorban a pubertáskorúak közül kerülnek ki.
Mit jelenthet mindez? Talán azt, hogy ezek a megnyilvánulások általános de szunnyadó képességek mindenkiben? Vagy azt, hogy egy olyan csodával állunk szembe, ami a gyerekkor elmúltával jobbára megfakul? Ezt is, azt is. A pszi képességek ugyanis mindnyájunk tudatának természetes részei, csak általában rejtve maradnak előttünk, illetve az említett formákban ritkán bontakoznak ki. Legfőbb akadályuk a racionális előítélet – nevezhetjük ezt nyugodtan legátlásnak is – ez, pedig a játékos, hinni tudó gyermeki lelkivilágban közismerten kevésbé jelent akadályt. Tudni kell azt is, hogy bár kiemelkedő képességű embereket az élet minden területén találhatunk, a pszi potenciálisan mindenkiben létező erőt jelent.
Már a parapszichológiai kutatások kezdetén felfigyeltek arra, hogy sok alapvető pszi képesség – hosszabb kísérletsorozatokkal – gyakorlatilag mindenkinél kimutatható. A mai tudományos eredmények szerint ilyen például az érzékszerveken túli észlelés (ESP: telepátia, táv- és jövőérzékelés) és a véletlenek befolyásolását jelentő mikroPK, ami a minket érintő eldöntetlen kimenetelű események tudati elvárásokkal való irányítására vonatkozik. Tudatunk tehát egy jóval nyitottabb rendszer annál, mint amit a jelenlegi természettudományos tart róla, ez, pedig nem pusztán pszichológiai kuriózumot jelent, hanem azt, hogy az emberi képességek – egy magasabb szinten – elméletileg határtalanok. Nyilvánvaló, hogy egy erős állítás erős bizonyítékokat kíván, nézzük meg hát ehhez a cikk következő részében alaposabban, mit is érthetünk az eddig felvetettek alatt.
Paulinyi Tamás író, pszi-kutató www.szintezis.info.hu
Ezt már láttad?
Ajánlott tartalmak
