Mindenkinek volt már olyan élménye, megérzése, ami rejtélyesnek tűnhetett. Most választ kaphatunk a felmerülő kérdéseinkre, és kiderül, mi rejlik a háttérben!
Valószínűleg mindnyájunkkal előfordult már, hogy az utcán sétálva teljesen véletlenül eszünkbe jutott egy rég nem látott ismerősünk, aki pár perc múlva ott állt az orrunk előtt. Ahogy nyilván az is, hogy megcsörrent a telefonunk, és kiderült, hogy pont az a barátunk hívott minket, akivel beszélni akartunk. Vajon hogy működik a telepátia, a belső hang vagy a déjà vu? Lássunk néhány titokzatosnak tűnő jelenséget!
Mi az a lelki rokonság?
Két ember életében először találkozik, mégis az az érzésük, hogy már ősidők óta ismerik egymást… hogyan lehetséges ez? Nos, a reinkarnáció tana szerint az embernek több élete van, ebből adódóan gyakran bukkan ismerős lelkekre. Persze, létezik ennél „tudományosabb” magyarázat is. A Lipcsei Egyetemen végzett pszichológiai kísérletek megmutatták, hogy rendkívül erős vonzalom azok között is kialakulhat, akik egymás közelében laknak, és rendelkeznek hasonló tulajdonságokkal, amelyek összekötik őket. Ilyen lehet például a születési dátumukban előforduló számok azonossága, az egyforma keresztnév vagy a párjuk közös hobbija.
A lélektani megközelítés szerint azt érezzük lelki rokonnak, aki sok szempontból olyan, mint mi, és jellemzően ilyen társra is vágyunk. Ha megtaláljuk, a kapcsolat általában csodásan indul, ám egy idő után unalmassá válik. Az ideális lelki társ az, akivel közösen alkotunk egy egészet, tehát egy nem túl férfias férfinak például tökéletes társa lehet egy határozott nő.
Fél perc alatt kiderül?
Mindenki tudja, hogy az első benyomás valóban döntő. Az agykutatók szerint az érzelmi válaszok háromszor olyan gyorsan fogalmazódnak meg bennünk, mint az elménkkel meghozott döntések, így valójában az első fél percben eldől, hogy valakit kedvelünk és kompetensnek tartunk-e. Ezalatt éppen csak megpillantjuk az illetőt, illetve köszönünk és bemutatkozunk neki, több információ nem fér bele… Mégis ezek az első gesztusok határozzák meg, hogy az illetővel kölcsönösen szimpatikusnak tartjuk-e egymást, és megbízunk-e egymásban!
Azt gondolhatnánk, hogy az első találkozáskor a nyíltság, a becsületesség vagy az összeszedettség számít igazán. A tudományos kutatások szerint azonban az elsődleges nem ez, hanem a személyes vonzerő! Kellemes megjelenése alapján automatikusan feltételezzük a másikról az olyan jó tulajdonságok meglétét, mint tehetség, becsületesség vagy intelligencia.
Létezik gondolatátvitel?
Tudományosan eddig nem sikerült bizonyítani, hogy az emberek át tudnák ültetni a gondolataikat mások fejébe. Ennek ellenére szinte mindenkivel előfordult már, hogy éppen akkor hívta a barátnője telefonon, amikor rá gondolt. Ez azonban a tudomány jelenlegi állása szerint valószínűleg puszta véletlen volt. Igaz, amerikai kutatók azt már kiderítették, hogy az állítólag telepatikus képességekkel rendelkezők bal agyféltekéje fokozottabban működik. Ez egyrészt gazdag fantáziára és nagyfokú kreativitásra, másrészt a kritikus-logikus gondolkodás gyengeségére utal.
Hogyan keletkezik a déjà vu?
Háromból ketten biztosan ismerik azt a jelenséget, amikor valakinek az a szilárd meggyőződése, hogy egy bizonyos helyzetet egyszer már átélt. A francia kifejezés jelentése: „már látott”. De vajon mi állhat a jelenség hátterében? Nos, az agykutatók rájöttek a rejtély nyitjára! Valójában ún. emlékezetirritációról van szó: egy pillanatra megszűnik a rövid és a hosszú távú memória összehangoltsága. A régmúlt emlékei, illetve a jelenleg átélt események, érzések központja ugyanis annyira közel van egymáshoz, hogy egy illat, de akár egyetlen szó is összemoshatja a múltat a jelennel, majd ezt a szituációt az agyunk tévesen kiterjeszti az egész helyzetre.
Honnan jön a belső hang?
Lényeges döntéseinket többnyire alapos megfontolás után és a tényekre alapozva hozzuk meg. Néha mégis előfordul, hogy másképp, irracionálisan cselekszünk. Ebben nagy szerepet játszik a tudatalattink. A tetteket irányító belső hang vagy intuíció a tapasztalatainkból és a hozzá kapcsolódó érzelmeinkből tevődik össze. A megérzés az ember számára ugyanolyan fontos, mint az állatoknak az ösztön. Az utóbbiaknak nincs választási lehetőségük, követniük kell az ösztöneiket, az ember azonban eldöntheti, hogy az eszére vagy a megérzéseire, esetleg a kettő kombinációjára hagyatkozik-e egy adott helyzetben.
Ezt már láttad?
Ajánlott tartalmak
