Sok leírás maradt a Sámánok felemelkedéséről, lebegéséről, valamint hirtelen eltűnésükről, megjelenésükről is.
Dübörögnek a dobok. Az indián szertartáson tüzek lobognak. Harcosok táncolnak fáradhatatlan transzban, az indián Sámán egy zsákba varrva, összekötözve, halkan énekel. A dobok ritmusa gyorsul, a Sámán teste ringani kezd, majd erősödő rángásokkal fel-fel ugrik a zsákban. Éneke kurjantásokká válik, és egy hihetetlen ugrással beugrik egy mellette álló többméteres sátor tetején, ahol pontosan egy szűk, hegyes karókkal övezett kör közepébe zuhan. A sátorban minden elsötétedik, a Sámán – még mindig a zsákba varrva – érthetetlen hangon kántál a szellemeknek.
Aztán fellobbannak a fények és a Sámán, – mindenki szeme láttára – a sátor teteje alatt, megszabadultan lebeg. Aztán még nagyobb csoda történik. A Sámán egy közeli fáról ereszkedik le, pedig nem mászott fel rá, – senki nem tudja hogyan került oda.
Aki olvasta a Sánta Őz című könyvet, annak az idézet ismerős. Hihetünk benne és hihetünk a csalásban, vagy a szóbeszéd megbízhatatlanságában is, nehéz azt tanácsolni ilyenkor, hogy, aki nem hiszi, járjon utána. Azt javaslom mégis, hogy gondolatban merészkedjünk most be ebbe a titokzatos tudatvilágba. Bár ezt az esetet ugyan nem filmezhették, de másokat filmeztek és megfigyeltek napjainkban is. A Sámánok, a gyógyító-varázsló törzsi, szent emberek még napjainkban is élnek, többnyire Ázsiában és a déli kontinenseken. A róluk készült dokumentumok alapján pedig úgy tűnik, időnként valóban csodákra képesek.
A tűztáncoknál, – ahol a transzban lévő varázsló az izzó parázson mezítláb táncol –, többször megfigyelték azt, hogy nemcsak a talp nem ég meg, de a ruha vagy például a bokán lévő szalmakoszorú sem perzselődik. Sok leírás maradt a Sámánok felemelkedéséről, lebegéséről, valamint hirtelen eltűnésükről, megjelenésükről is. Természetes, hogy mindezeket a jelenségeket sokan lehetetlennek tartják, hiszen létük teljes fizikai képtelenségnek tűnik. De valóban az?
Ha meglepő is, de nem az. Bizonyos, még megmagyarázhatatlan jelenségeket ugyanis a tudomány – a megfigyeltség szintjén – már tényként kezel. Hogy a legdrámaibb fizikai törvénysértést idézzük elsőnek, itt van például a Rekurrens Spontán Pszichokinézis vagy közismertebb nevén a Poltergeist tevékenység.
Ez a pszi jelenség a környezet tárgyainak látható ok nélküli, ám igencsak látható mozgását, bútorok csúszkálását, repkedését jelenti, de ugyanekkor kiüthetnek kisebb-nagyobb tüzek a helyszínen vagy tárgyak tűnhetnek el és jelenhetnek meg, akár lezárt terekben is.
Ilyen eseteket napjainkban is megfigyelnek, ami – például európai szinten – sokszor technikai felvevőeszközök, mérnökök, pszichológusok vagy akár rendőrök jelenlétében történő hitelesítést jelent. Ha pedig a newtoni alma csak egyetlenegyszer bizonyíthatóan felfelé esik, akkor soha többé nem mondhatjuk azt, hogy az alma mindig lefelé esik. A fizikai megfigyelések világát ezek a jelenségek valójában nem sértik, – inkább csak bizonyos tudósok lelki biztonságát – hanem kiegészítik, ennek megfelelően teljesebbé teszik. A lehetséges magyarázatban láthatóan nagy szerep jut majd a pszichológiának, melynek illetékes kutatási ágát jelenleg még parapszichológia néven ismerjük.
Figyeljük meg azt, hogy az idézett Poltergeist tevékenységnek mindig van egy emberi főszereplője, az úgynevezett fókusz személy. Köré csoportosulnak ezek a paranormál események, noha ennek többnyire nincs tudatában. A fókusz személy legtöbbször súlyos lelki problémákkal küszködő serdülő, akinek talán elfojtott indulatai törnek ki ilyen alkalmakkor a pszi effektusok öntudatlan felhasználásával. Ezeknek a Poltergeist megnyilvánulásoknak ugyanis alapvető jellemzője a kiszámíthatatlanság és az irányíthatatlanság.
Nem ez jellemző azonban a varázslók, Sámánok csodáira. Esetükben a pszi jelenségek pontos, rituális koreográfia szerint zajlanak, tehát irányítottan és kiszámíthatóan. A teljesebb értéshez egy kissé meg kell ismernünk ezeknek a szertartásoknak, rítusoknak a szubjektív lélektani hátterét is. Ezeknek az embereknek ugyanis egészen más meggyőződésük van a látható és láthatatlan valóságról, mi több, velünk ellentétben a láthatatlan valóságot elég mélyen meg is tapasztalják. A címben idézett Utazások a Sámánok Lován, valódi utazások, a hihetetlen tudati képességek világában. A Sámán Lovának egyébként a Sámándobot nevezik, amit – sok esetben – az alábbiakban részletezett beszédes szimbólumok díszítenek.
A dob bőrének rajzai a világot három részre osztják, az egyik a földi, a másik kettő a szellemi létezés világa. A Sámán feladata a világok között a kapcsolatot megteremteni, középső világ eseményeit a láthatatlan erőkkel segíteni. Az alsó és felső világ a holtak, a szellemek, az Istenek világa is, ide lép át transzállapotban a varázsló, itt gyökereznek szent képességei. A Sámán hiszi és valóságként fogadja el ezt a világot, ismeri az ide nyíló kapukat, az átlépés módszereit. De honnan is nyílnak ezek a kapuk és hogyan működnek ezek a módszerek? A kapuk a tudat szintjei között zárulnak és nyílnak, úgy tűnik hitünktől, lelki és szellemi állapotunktól függően. Az álmok világát valószínűleg nem kell bemutatni, viszont a meditáció, a transz és a pszi képességek markáns működtetéséhez szükséges megváltozott tudatállapotokat már kevesen ismerik. Ezekről szól többek között az írás második része.
Paulinyi Tamás író, pszi kutató www.szintezis.info.hu