Az Agykontroll, vagy a tudatos álmok színhelyei mintha már most is többet tudnának nyújtani a VR-nél…
… ami ezekben az utakban biztonságosabb – és sokaknak éppen azért kevésbé csábító – az az, hogy szintjeiknek megnyílása belső fejlődésünkhöz kötődik.
Egy ember teniszezik. Megfontolt, elegáns ívben nyúl ütőjével a közeledő labda alá. A labda a húrokról pendülve visszapattan, vagyis csak pattanna, ugyanis hirtelen gágogó vadlibává változik, majd fénylő villanás közepette egyszerűen semmivé válik.
Mi volt ez? Álom, trükk, varázslás? Valami, aminek látszólag nincs sok köze éber valóságunkhoz. Vagy mégis?
Az álomkutatás, a számítástechnika és a tudományos parapszichológia eredményeit szemlélve, a fenti kérdésekre adható válaszok nemcsak elgondolkodtatóan komolyak, de talán nem is túl távoli jövőnk legválságosabb problémáit feszegethetik.
Idézzük csak fel az előző írás szürreális világát a VR dimenzióiról. Hova is léptünk az imént? Mondhatni a tudatos álmok, vagy a paranormál csodák tapintható birodalmába, ahol már a varázspálcával rendelkező mágus szerepében érezhetjük magunkat. Kívánságunk szerint lépkedhetünk egy űrállomáson, vagy egy bolygó felszínén, de visszaléphetünk akár az ókori Egyiptom számítógépes kulisszái közé is. A VR számára nem probléma megnyitni és érinthetővé tenni előttünk egy atom szerkezetét, ugyanúgy, ahogy az élő sejtek mozgó, térbeli modelljeibe is belépést engedhet. Mindezek mellett a játéknak és a tanulásnak azt az eufórikus örömét is képes nyújtani, – lehetőségeivel gazdálkodva, inspirálva, jutalmazva és büntetve játékosát –, amit már a mai számítógépes játékok használói is jól ismernek.
A VR a tanulás, a játék, a kreatív művészi élmények sosem látott eszköze lehet. Mégis, a „lehet” bizonytalansága más lehetőségeket is rejteget. Ha ugyanezeket a televíziózás és a videózás gyakorlatában szemléljük, akkor abban elsősorban az elemi ösztönöket üzletileg igényesen manipuláló, ám igénytelenül kielégítő agresszió és általában a lélek nélküli erotika megjelenését látjuk. Az a világ, ami a VR-t létrehozta, az anyagi, és az anyagias felfogású emberiség világában gyökeredzik. A technika és a fogyasztás őrült kultuszában született gépi álomvilág veszélyes is lehet. Ha csak a TV készülékek elterjedtségét, és a TV nézés emberi kapcsolatromboló hatását tekintjük, akkor azt lehet mondani, hogy nemcsak a VR-ral, de a tűzzel is játszunk egy időben. Elveszthetjük valódi kapcsolatainkat az emberekkel, a természettel, cserébe helyette egy kétes értékű, vagy azzá tehető világot kapva.
Bár a korunkra jellemző spirituális ébredés a jelek szerint annak személyiségfejlesztő imaginációs technikáit egyre szélesebb körben ismerteti meg, azt látni kell, hogy a különféle szellemi utaknak is sokféle veszélye létezik. Az ember érzékeny szellemi- és lelki világa sokféle új formába önthető, a hatásokra sokféleképp reagál. Egyfajta belső éberséggel, – helyes döntésekkel – viszont, a relaxáció és a meditáció valóban a tudat határtalan horizontjait nyithatja meg előttünk. Az Agykontroll belső laboratóriuma, a tudatos álmok színhelyei, mintha már most is többet tudnának nyújtani a VR kínálatánál. Ami ezekben az utakban biztonságosabb – és sokaknak éppen azért kevésbé csábító – az az, hogy szintjeiknek megnyílása belső fejlődésünkhöz kötődik. Alkalmanként persze a transzcendens gyakorlatokból is épp úgy fel kell állni, mint mondjuk a televízió, avagy a számítógép elôl.
Kopogtatnak a virtuális világok ajtóinkon. Mielőtt bármit is beengednénk, előbb talán nézzük meg mi, vagy ki az. Ez azért is fontos, mert a jelenben már más ősidők óta létező kapuk küszöbjeihez is eljutott az emberiség. A belső világok járásának világunkban már tapasztaltabb mesterei, hagyományai vannak. Egy meditációs élmény a tudat, a szellem, valóban végtelen világába vezethet, kezdjük hát tudatunk megismerésével és így, a lélek kontrolljával lépjünk a technika által biztosított dimenziók világaiba.
Paulinyi Tamás, író, pszi kutató, www.szintezis.hu
Ezt már láttad?
Ajánlott tartalmak
