Éveken, évtizedeken keresztül pörögtek a kockák az amerikai Duke Egyetemen. A több ezer kísérlet tanulsága egyértelműen eldöntötte a kérdést: – a véletleneket a tudat képes befolyásolni.
A tudományos parapszichológia egyik legjelentősebb alakja, Joseph Banks Rhine arra volt kíváncsi, hogy a véletleneket befolyásolhatják-e pusztán a tudati elvárások. Az eredmények egyértelműek: a véletleneket a tudat befolyásolni képes. A kocka tehát el van vetve. A „véletlenekről” innentől tudományosan is másképp kell gondolkodjunk.
Mennyi az esélye?
Az idézett – egyébként az ezerkilencszázharmincas években indított –Rhine-féle kísérletekben még kockákat használtak, a véletlenek tudati befolyásolását, vagyis az úgynevezett mikropszichokinézist a mai időkben már korszerűbb számítógépes valódi véletlen szám-generátoros kísérletekkel vizsgálják. Bár a német származású amerikai kutató, Helmut Schmidt által kifejlesztett módszer vitathatatlanul gyorsabb és kényelmesebb, az eredmények tulajdonképpen a kockaforgatós kísérletekben tapasztaltakkal azonosak: tudati elvárásaink a várható véletlenhez képest egy fizikailag vonatkoztathatatlan, alacsony szintű, de mérhető hatást mutatnak.
Véletlenek pedig nincsenek!
De mitől is függ ez a különleges hatás, és miért lehet mindez fontos képesség az ember mindennapi életében? A véletlenek ismeretlen fizikai közvetítésű tudati befolyásolása – a többi tudományosan bizonyított pszi képességgel egyetemben – szemléletileg és gyakorlatilag is igen fontos ténynek számít. Ezek a jelenségek ugyanis a világról, vagyis a valóság fizikai folyamatairól alkotott képünket egyrészt a tudományos megismerés számára is kihívóan relatívvá teszik, másrészről lényegüknél fogva igencsak sok közük lehet az emberi élet különböző minőségeihez, az egészségi állapotoktól egészen a sorsesemények alakulásáig értendően.
Véletlenek pedig nincsenek! Ez az ezoterikus körökben már-már közhelynek számító kijelentés, csak annak megmosolyogni való, aki a fentebb említett különleges tudati effektusokról nem rendelkezik tényszerű ismeretekkel. A véletlenekre tudatunkkal nemcsak hatást tudunk gyakorolni, de a pszi által bizonyos „véletleneket” akarva-akaratlanul magunk is képesek vagyunk megkoreografálni. Mielőtt azonban mindezt egy életszerű példán keresztül vizsgálnánk meg, tekintsük át röviden, de módszeresen, hogy milyen – egyébként mindenkiben meglévő – pszi képességek szükségesek mindehhez.
Mindenki képes rá
A parapszichológia jó pár évtizede bizonyítottnak tekinti egyrészt az érzékszerveken túli észleléseket és a tudat anyagra gyakorolt hatását, noha fizikai mechanizmusukról mindmáig gyakorlatilag semmit sem tudunk. Tudjuk azonban azt, hogy a telepátia (gondolatátvitel) és a még meg nem történt események előérzetének (prekogníciónak) a képessége mindenkiben fellelhető, csakúgy, mint ahogy a már említett véletlenbefolyásolás (mikropszichokinézis) is valamilyen szinten mindenkiben működik. Azt is tudjuk, hogy ezeknek az észleleteknek a tudatosodását, illetve ezeknek a hatásoknak a kontrollálhatóságát nagyban megszabják az aktuális – többnyire öntudatlan – érzelmi-lelki folyamataink. A tudattalanban zajló passzív és aktív pszi folyamatok ugyanakkor vélhetően folyamatosan kifejtik valóságformáló hatásaikat, ezért érdemes ezeket – legalább egy gondolatkísérlet szintjén – közelebbről is megvizsgálni.
Valószínűség-számítás
A példa kedvéért vázoljunk fel egy olyan összetett és életszerűnek tekinthető véletleneseményt, amely egyrészt több sorsot több síkon meghatározhat. Tegyük fel akár azt, hogy egy nagy jelentőségű találmány megvalósulásához olyan emberi találkozás szükséges, ahol a történet egymás számára ismeretlen, de szükséges szereplőit például egy szerencsés kimenetű véletlen baleset hozza össze. Tegyük fel azt is, hogy ennek a – mondjuk közlekedési – balesetnek minden részről rengeteg, külön-külön is valószínűtlen véletlen összetevője van. Nem lenne vajon ezek után egyszerűbb egy „természetes” véletlenre gondolni? Elsőre úgy tűnik, igen. Ha azonban belegondolunk a korábbiakban felvázoltakra, teljesebb válaszokat kaphatunk, és hogy mik ezek, arról az írás következő részében olvashatunk.
Paulinyi Tamás író, pszi-kutató
www.szintezis.info.hu
Ezt már láttad?
Ajánlott tartalmak
