Az értelmező szótár tömör szócikke alapján boldog az, akit a sorsával, körülményeivel való megelégedés érzése teljesen áthat. A boldogság tehát olyan érzelmi állapot, amikor valaki elégedett. Ilyen egyszerű lenne?
Alighanem a legnagyobb baj az, hogy az emberek többsége valami nagyon nagyot vár, olyan ideálisnak képzeli az életet, amilyennek a szerelmes-könnyes regények lapjain olvasható.
Ők várják a csodát, és közben elmennek a saját boldogságuk mellett (és jó, ha közben nem teszik boldogtalanná a környezetükben élőket örökös panaszáradatukkal).
Napjainkban már szinte mindenki konyít valamit az asztrológiához, és innen-onnan hallott-olvasott féligazságok alapján könnyen felmenti magát tettei következménye alól, vagy egyszerűen a bolygókra fogja sikertelenségét. Pedig a bolygók csak a lehetőségeket jelzik. A születési képletből és a napi bolygóállásból kiderül, hogy mikor jobb visszavonulni, mikor kell kezdeményezni, kitárulkozni. De hogy ki miként él ezzel a lehetőséggel, az csak az egyéntől függ.
Nem a bolygók okozzák a bajt vagy a boldogságot, hanem maga az ember. István Bak-szülött, és a képletében a Szaturnusz is a Bak jegybe esik. A nyolcvanadik éve felé közeledve nemrég azért fordult asztrológushoz, hogy megtudja: lesz-e valaha boldog ebben az életben. S amikor megtudta, hogy százszor is volt rá esélye, keserűen legyintett: akkor a bolygók is csak kijátszották, mert ő bizony sosem volt boldog. A Szaturnusz valóban keményebb sorsot jelzett, mint a kortársainak, de ugyanez a Szaturnusz tartós sikert és szerencsét is kínált. Kérdeztem: nem volt vezető pozícióban? Nem kapta meg azt az állást, amire vágyott? A képletében ugyanis azt láttam, hogy sokra vitte, rangban is, anyagiakban is.
– Az nekem jár? Megszenvedtem érte? Más sokkal többet ért el sokkal kevesebb befektetéssel?” – volt a válasza. Ekkor megértettem: ő az, aki a szaturnuszi hatást nem erőpróbaként, hanem sorscsapásként élte meg. Az „idők uralkodója” számára nem a tartós szerencsét adta, hanem az örök elégedetlenséget.
– Ha csak tíz évvel lennék fiatalabb? Most már tudom, mit kellett volna tennem, hogy boldog legyek? – mondogatja.
De alighanem ugyanezt mondta tíz éve, húsz éve, ötven éve is. Mindig a múltat akarta átformázni, ahelyett, hogy a jelennek és a jövőnek élt volna. S most hiába van szép lakása, bankbetétje, hiába halmozta föl maga körül a földi javakat, nem tud velük mit kezdeni. Mert az emberekkel képtelen volt szót érteni. Háromszor nősült, mindegyik asszonya megajándékozta egy-egy gyerekkel, de aztán szinte elszöktek mellőle.
Mert István körül örökké megfagyott a levegő. Még a gyerektartásról is lemondtak, csak visszaszerezhessék a szabadságukat. Istvánnak ugyanis igen magasak voltak az elvárásai. Még most is csak elvárásai vannak. És egyre magasabbak. Mindenkivel szemben. Aki nem tud megfelelni, arra haragszik.
Az önzés meggátolja az ajtónyitást
Kierkegaard, a neves filozófus arra figyelmeztet, hogy a boldogsághoz vezető ajtó kifelé nyílik. Az önző és hiú ember nem lehet boldog, mert az önzés meggátolja az „ajtónyitást”. Senki ne várja tehát, hogy boldoggá tegyék, hanem igyekezzen, hogy másoknak boldogságot szerezzen.
Anna negyvennyolc éves. Ő is Bak jegyű, a képletében a Szaturnusz szinte majdnem ugyanoda esik, mint István esetében, és Anna mégis boldognak mondja magát. Pedig megjárta a poklok poklát, a kislánya betegen született, a párja belebetegedett a „kudarcba”, hogy épp neki beteg a gyermeke, és inkább elszökött a felelősség elől, új családot alapított. Azzal nyugtatta magát: Anna a hibás a történtekért. Neki csak egészséges gyerekei lehetnek, és ezt majd be is bizonyítja új asszonyánál.
Anna viszont azt akarta bebizonyítani, hogy a kislány meg fog gyógyulni, csak akarni kell. Két szívműtét, sok-sok izgalom után neki lett igaza. A kis Anna gyönyörű nővé serdült, idén végez a jogi egyetemen. Anna is sikeres üzletasszony. A munka hozta meg számára az új szerelmet, azt a férfit, aki mellett kiegyensúlyozott és boldog életet élhet. Mert második férje nemcsak őt szerette, hanem a kislányát is. Annát tehát a Szaturnusz nem „büntette”, hanem kitartással, kemény akaraterővel ajándékozta meg. A sok harc megedzette és érzékennyé tette. Ez a titka, hogy a legapróbb örömöt is nagyra értékeli.
Hans W. Jürgens német családterapeuta szerint a legtöbb kapcsolat az apró, hétköznapi dolgokon bukik meg. Csaknem tizenötezer házaspár életét vizsgálva arra a megállapításra jutott, hogy a boldognak induló kapcsolatok többsége azért megy tönkre, mert a feleknek nem sikerül az átmenet a lángoló szerelemből a mélyebb, tartalmas szeretetbe.
Jürgens profeszszor szerint a szerelmesek először rózsaszín szemüvegen keresztül nézik egymást, és nem veszik észre a másik gyengéit. Hiába van harmónia a Vénusz és a Mars között, hiába mutatja a férfi és a nő képlete a tökéletes összhangot, ahhoz, hogy ez megvalósuljon, szükség van kommunikációs készségre is, amit viszont a Merkúr és az Uránusz teremt meg.
Elbeszélnek egymás mellett
Bármilyen furcsán hangzik, sok pár mintha nem ugyanazt a nyelvet beszélné. Igen széles a skála az érzelmi zsarolástól a közérzetromboló hallgatásig. Így aztán az „adáshibából” hamarosan teljes adásszünet lesz. Az elváltak fele bevallotta, hogy egy idő után nem tudott miről beszélgetni a párjával. Ahelyett, hogy egyenesen kimondanák a kívánságaikat és igényeiket, inkább kódolt üzenetek és remények mögé sáncolják el a partnerüket, és elvárják, hogy az fejtse meg, mire is gondolnak.
Néhány év után (bár egy fedél alatt éltek) naponta már csak néhány percet beszélgettek egymással. Gyakran csak a házastárs, az autójavítás, a hét végi bevásárlás vagy a gyerek a téma. Az őszinte és intim beszélgetés egymással – még az ágyban is – csak kényszer. Végül aztán alábbhagy a kezdeti szexuális vonzódás, és már nem keresik a csúcshoz vezető új utakat. Ez olyan kihívás, amivel a párok egyötöde nem tud megbirkózni.
A vita a jó kapcsolatban olyan, mint a só a levesben. Az együttélés alfája és omegája, hogy a konfliktushelyzetet akkor kell tisztázni, amikor felmerül. Különben az elfojtott elégedetlenség hamarosan égési sérüléssé nő. Viszont a pszichológusok állítják: az emberek harmada élete végéig sem képes elsajátítani a jó vitakészséget.
Bár a hűség-hűtlenség – akárcsak a találkozás és az egymásra találás – lehetősége kiolvasható a horoszkópból, azért a külső körülmények is jelentős szerepet kapnak. A félrelépésre nehezen hajló Szűz- vagy Bak-szülöttet is elcsábíthat egy varázslatos pillanat. Mi a teendő, ha kiderül, hogy a szeretett férfi félrelép? Erre nehéz mindenki számára használható receptet adni. De annyi bizonyos: ha a nő szereti a párját, akkor mindent meg kell tennie, hogy visszahódítsa.
Először is változtatnia kell egy sor rossz beidegződésen:
* Nem szabad olyan hangulatot teremteni, hogy bárhol jobban érezze magát, mint otthon.
* Történjen bármi, ne árulja el, hogy depresszióba esett. A világon semmi nem taszítja jobban a férfiakat, mint a depressziós nő.
* Csináljon valami váratlant, ezzel ugyanis azt adja tudtára a párjának, hogy még nem ismeri igazán, még van mit felfedeznie.
* Hívja segítségül a múltat, idézzen fel emlékeket, ajándékokat, kedvenc ételeket. De lehetőleg ne direktben, hanem úgy, hogy a férfi tudatalattijára hasson.
Csakhogy ma már nem csak a férfi léphet félre. A nők is keresik a kalandot, szívesen járnak a tilosban, hódításaikban is nyerésre játszanak. S vajon mi van akkor, ha nem a férfi lép félre, hanem a nő? Alighanem összedől a világ. A férfiak ugyanis nincsenek felkészülve arra, hogy őket is meg lehet csalni. Első reakciójuk a tehetetlen düh. Érzelmeiknek szabad folyást engednek, és ilyenkor a családi porcelánkészlet sincs biztonságban.
A megcsalt férfi első gondolatai:
* Vajon ez most fordult elő először, vagy már többször is megtette velem?
* Mit tudhat a másik az ágyban, amit én nem?
* Vele másként csinálja?
* Hogy nézzek most a barátaim szemébe?
* Mi lesz, ha ettől az alaktól teherbe esett?
* Meg kellene bosszulni, de hogyan?
A férfi ugyanis elsősorban a férfiasságában érzi magát megalázva, ha a párja félrelép. Hiszen a férfi önértékelése mindenkor a szexuális teljesítményhez kötött. Már a gondolata is súlyos csapás, hogy a partnerét más is boldoggá teheti. Ilyenkor legszívesebben minden részletet tudni szeretne, mi történt, hogy történt, hogy összemérhesse magát a vetélytárssal.
A férfi sokkal nehezebben bocsátja meg a félrelépést. És ha látszólag túl is teszi magát rajta, alighanem minden későbbi vitánál a fejére olvassa asszonyának. Az ilyen kapcsolatról pedig sok minden elmondható, csak az nem, hogy boldog. szerző: H.K.