A legtöbben úgy gondolják, jól ismerik önmagukat, hiszen tisztában vannak azzal, mi a kedvenc ételük, színük, illatuk, tudják milyen párra, barátra vágynak, és hogy mire van szükségük ahhoz, hogy feltöltődjenek. Valóban csak ennyit jelentene az önismeret?
Ha alaposan ismered önmagad, határozottan és sokat tudsz válaszolni arra a kérdésedre: Ki és milyen vagyok én? Ha elbizonytalanodsz, mielőtt válaszolnál, vagy nem találod a szavakat, jelzőket, biztos lehetsz abban, hogy nem ismered eléggé önmagad.
Milyen válaszok lehetnek?
Természetesen több szinten mérheted fel önmagad. A felszíni szinten a külsődet, az adottságaidat térképezheted fel – azaz, milyen vagy, mit szeretsz, mit tudsz. Eggyel mélyebbre menve már arra a kérdésre is választ kell tudj adni, hogy miért teszed ezt vagy azt, miért lettél olyan, amilyen. A társas szinten pedig már arra keress választ, milyen vagy a különböző szerepeidben (szerető, feleség, anya, munkaerő), miként tudsz megfelelni másoknak. Ha ezeket végiggondolod, tiszta képet kapsz személyiséged alkotórészeiről, a lehetőségeidről és határaidról, a kapcsolataidban játszott szerepeidről.
A stabil önismeret előnye
Ha kellő önismerettel rendelkezel, nem omlasz össze attól, ha valaki negatív véleményt mond rólad – hiszen tudod, nem tudsz mindenkinek megfelelni.
Önismeretünk alapvetően két fontos elemből áll össze: a saját önképünkből (azaz a magunkról szerezett tapasztalatokból és tudásból), valamint egy olyan objektív képből, melyet a környezetünk pozitív, negatív visszajelzéseiből alakítunk ki. Szerencsés, ha ez a két elem egybecseng, de legalábbis nem nagyon tér el egymástól. Ha negatív vagy pozitív irányban túlzottan eltérnek, az irreális énképet jelent. Tapasztalatok szerint az önleértékelő, szorongó emberek vannak többségben, ráadásul minden ember, még a legegészségesebb is képes szorongani egy számára ismeretlen helyzetben.
Mi utal az önértékelés felborulására?
Számos jelből leszűrhető a hamis önértékelés, ilyen a kéz izzadása, remegése, a dadogás, hebegés-habogás, az elpirulás.
Kell a konfliktus
Az egónak szüksége van arra, hogy valamivel vagy valakivel konfliktusban álljon. Ez magyarázza meg, hogy noha békét, örömet és szeretetet keresel, azokat mégsem viseled el túl hosszú ideig. Azt mondod, hogy boldogságra vágysz, ám valójában függőségi állapotban élsz a boldogtalanságoddal. Boldogtalanságod végső soron nem életkörülményeidből fakad, hanem elméd kondicionáltságából. Hurcolsz-e magaddal bűntudatot valamivel kapcsolatban, amit a múltban tettél, vagy éppenséggel nem tettél? Tény: akkori tudatosságszintednek – vagy pontosabban szólva: tudattalanság-szintednek megfelelően cselekedtél. Ha éberebb, tudatosabb lettél volna, másképp cselekedtél volna.
Hasznosítsd a konfliktusokat!
Bármilyen furcsa is, az önmegismerés folyamatában sokszor éppen sorsunk fájdalmas eseményei válhatnak a legértékesebb kincsévé. Ha konfliktusba keveredtél, gondolatban menj vissza a nehéz helyzet kezdetéig, és próbáld meg magadat egy kívülálló szemével figyelni. Gyorsan rá fogsz jönni, hogy mit kellett volna máshogy csinálnod. Ezután képzeld el, hogyan viselkedtél volna a kijavított minta szerint. Ezek a képzeletedben megjelenő képek nagy energiatöltettel rendelkeznek és nagy változásokat képesek létrehozni az életedben. Tehát az életminőségedet javítani nem mások megváltoztatásával tudsz, hanem saját magad csiszolásával. Az Astronet ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!
Ezt már láttad?
Ajánlott tartalmak
