A gyerekeket választottam a boldogság helyett

Amikor a kisfiamat felvették a bölcsődébe, visszamentem a munkahelyemre, egy nagy, szállítmányozással foglalkozó céghez. Azon a nyáron több kisebb céget olvasztottunk be. Sok gond volt a szerződésekkel, ezeket később nekem kellett átnéznem és kijavítanom. Gábor, az egyik beolvasztott cég vezetője maga hozta be a papírokat és számlákat. Néhány heti közös munka után jó barátok lettünk. Egyik nap munkaidő után meghívott a közeli fagylaltozóba, utána elvitt Krisztiánért a bölcsődébe. Elsétáltunk a játszótérre, majd miután Krisztián alaposan kiugrálta magát, hazavitt bennünket. Egészen az ajtóig kísért (Krisztián gyorsan berohant a lakásba), majd búcsúzáskor az ilyenkor szokásosnál jóval hosszabban fogta meg a kezemet, mélyen a szemembe nézett, hozzám hajolt és lágyan megcsókolt.

Mindketten máshoz tartoztunk

Jólesett a csókja, mégis tiltakoztam, hiszen tudtam, hogy nem léphetünk tovább a kapcsolatunkban, mert Zsoltnak felesége és gyermeke van. Amikor az aggályomnak hangot is adtam, elmondta, hogy imádja a kislányát, aki miatt még néhány évig a felesége mellett marad.

– Csak, amíg lelki sérülés nélkül megérti a családból való távozásomat – mondta Gábor. – Tisztelem a feleségemet, mert a gyermekünk édesanyja, de már nem nyújtunk egymásnak boldogságot, a házasságunk csak papíron él. Eddig könnyű románcokban kerestem a „megoldást”, nem akartam komolyabb kapcsolatba kezdeni, de most, hogy téged megismertelek, nem tudok a szívemnek parancsolni. Bármennyire is próbáltam uralkodni az érzéseimen, egyre jobban vonzódtunk egymáshoz, egyre több időt töltöttünk együtt. Szerelme és jókedve felüdülést hozott a lelkembe, a letargiám a múlté lett. Mikuláskor lettem az övé. Szürke, hideg, esős nap volt. Lázasan feküdtem otthon, mert egy vírus alaposan ledöntött a lábamról. Nem is tudom, hogyan jutott be a lakásba (talán a kisfiam nyitott ajtót), de arra ébredtem, hogy ott áll az ágyam mellett és fogja a kezem. Jólesett a simogatása, a közelsége. Ösztönösen átöleltem a nyakát. – De jó, hogy jöttél! – Nagyon aggódtam érted, és nagyon hiányoztál – suttogta. – Hogy érzed magad? – Most, hogy itt vagy, sokkal jobban. De azért még biztosan fertőző vagyok. Nem akarom, hogy elkapd? – Attól nem félek. Ha ez az ára, akkor szívesen leszek beteg – mondta mosolyogva, mielőtt megcsókolt… Olvasd tovább a történetet a Kiskegyeden >>> Az Astronet ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!