Egyesek könnyebb, egyszerűbb sorsfeladatok megoldására születtek, míg mások bonyolultabb, nehezebb sorsterheket kapnak életfeladatként. De vajon mi adhat tartást, segítséget a nehezebb, kacskaringósabb úton?
A nagyobb próbatételeknek számtalan oka lehet, például egy felhalmozott családi karma, vagy egy mások feladatainak alárendelt sorsvonal.
Nehéz dolog terheinket elfogadni és alázatot tanúsítani elhúzódó rossz időszakokban, és nem áldozatként tekinteni saját magunkra. Főképp akkor, ha úgy érezzük , mindent megteszünk a személyes fejlődésünk érdekében, tanulunk a múlt hibáiból és folyamatos erőfeszítéseket teszünk, mégsem tudjuk teljes mértékben letenni gondjainkat.
Könnyebb elfogadni az olykor nehéz, küzdelmes életszakaszokat és helyzeteket, ha azt érezzük, sorsszerű feladatokat teljesítünk. Az univerzum és lelkünk különböző jeleket küld számunkra, ha a nekünk kijelölt, életfeladatunkkal megegyező úton járunk.
1. Megmagyarázhatatlan belső béke és erő nehéz időszakokban
Nagy igazság, hogy aki a sorsát éli, annak a nehéz helyzet is tűnhet elfogadhatónak és tolerálhatónak. A környezet sok esetben csodálkozik, honnan van annyi erőnk és türelmünk, hiszen a külső szemlélők számára ezek a terhek vállalhatatlannak tűnhetnek.
Aki sorsszerű nehézségekkel, drámákkal küzd, szinte minden esetben megkapja a feladat elvégzéséhez szükséges erőt. Ez az, ami segít a helyzet elviselésében, az áldozathozatalban, és az egyén ennek az erőnek köszönhetően nem veszíti el önmagát. Mindannyian csak olyan mértékű terheket kapunk, amelyek leküzdéséhez lelkünk rendelkezik elegendő energiával és az ehhez szükséges tulajdonságokkal.
2. Égi segítség
Sokszor az utolsó pillanatban, mikor úgy érezzük, elfogy az erőnk a küzdelemhez, mindig érkezik valami váratlan, külső segítség. Általában ez a támogató történés mindig pont annyit segít, hogy képesek legyünk folytatni az utunkat, erőre kapjunk, de a probléma teljes megoldása továbbra is a mi feladatunk marad.
Ugyanakkor érezhetjük, hogy fentről vigyázzák a lépéseinket, és a legszükségesebb támogatást megkapjuk az univerzumtól. Ez erősíti a kapcsolatunkat a felsőbb dimenziókkal, és a hitünket, miszerint minden okkal történik.
3. Emberi segítők
Nincs olyan nehéz sorshelyzet, amelyben ne kapnánk magunk mellé emberi segítőket. Saját sorsfeladatunk megoldása más emberek életével és karmájával is összefügg. Legyen szó akár egy betegségről, testi-lelki összeomlásról, mindig nyitottnak kell lennünk a segítség elfogadására, ne akarjunk minden áron egyedül megbirkózni a gondokkal. Akiket az élet mellénk rendel ezekben a periódusokban, azok számára szintén egy kihívás és fejlődési lehetőség a problémáinkban való osztozás.
4. A fájdalom általi lelki megtisztulás
Küzdelmes életszakaszaink során olyan tapasztalatokra teszünk szert, melyek nemesítik és finomítják lelkünket. Ahhoz, hogy a jó dolgokat értékelni tudjuk, szükségünk van a szomorúság és fájdalom megtapasztalására. A legtöbben a lelkük mélyén úgy érzik, ezeknek az életszakaszoknak köszönhetik tisztánlátásukat, erényeiket, ami a jövőben a boldog pillanatok és a valós értékek felismeréséhez vezet.
Amikor öröm helyett a végeláthatatlan sötétség és szomorúság uralkodik a mindennapjainkban, felülvizsgáljuk a múlt eseményeit.
Rádöbbenünk, hogy mennyi mindent nem értékeltünk kellőképpen az életünkben, mert magától értetődőnek és természetesnek vettük azokat.
Valamennyien, akik elhúzódó nehéz perióduson mennek keresztül, egyfajta lelki tisztítótűzként élik meg az eseményeket. Akár rövid idő alatt is olyan transzformáción esik át az ember, ami másoknak traumatikus helyzet nélkül évekig tartó kemény önfejlesztési folyamat eredménye.
Ilyenkor érezzük azt, hogy szenvedésünk nem hiábavaló, hanem lelki fejlődésünk érdekében magasabb célt szolgáló eseménysorozat.
5. Környezetünk és értékrendünk átalakulása
Mivel szemléletmódunk és prioritási sorrendünk megváltozik, ez automatikusan magával vonja környezetünk átalakulását. Lemorzsolódnak azok a személyek, szokások és viselkedésminták, melyek már nem szolgálják javunkat. Aki, ami megmarad, az valós értéket képez. A veszteségek valójában nyereségnek számítanak, hiszen csak az válik le rólunk, ami új értékrendünk szerint már nem önazonos velünk. Képessé válunk egy objektív látásmódra, és sorsunk elemzésére külső szemlélőként.