Önmagunkat és életünk célját kutatva egy életen át keressük azokat a szellemi tanokat, melyek segítenek eligazodni sorsunk útvesztőiben és támaszt nyújtani számunkra nehéz élethelyzetekben. Vannak azonban olyanok is köztük, amik tévútra visznek.
Van, akinek egy adott vallás, másoknak különböző ezoterikus és spirituális filozófiák adnak erőt és hitet. Ezek a tanok akkor hasznosak, ha élni segítenek, nem pedig a valóságtól elszakítva, téveszméket kialakítva irányítanak bennünket. Felsorolunk néhány olyan gyakori árnyoldalt, melyek komoly károkat okozhatnak, és ahelyett, hogy életünket pozitív irányba terelnék, gátolják személyes fejlődésünket és sorsunk megfelelő irányú alakítását.
1. Előző életekben való kutakodás
Már önmagában az is hit kérdése, hogy elfogadjuk- e , lelkünk számtalan testben inkarnálódott az idők folyamán. Akik ezt tényként fogadják el, szívesen vetik alá magukat regressziós utaztatásnak, amely feltár bizonyos emlékképeket előző életeikből.
Ezeket a felvillanó „ emlékeket” azonban nagyon óvatosan kell kezelnünk, pláne, ha ebből következtetjük ki a jelenlegi életünkben fennálló problémáinkat.
Néhány példa:
„ Előző életeimben súlyos bűnöket követtem el, ezért kaptam egy adott betegséget.”
„ Előző leszületésemben apáca voltam, ezért sikertelenek a párkapcsolataim”
„ Nem lehetek anyagilag sikeres jelen életemben, mert ezt megelőzően elherdáltam a család vagyonát”
Végeláthatatlanul folytathatnánk az ilyen negatív, lelkiismerefurdalást keltő és az eleve elrendeltség gondolatát tápláló téveszméket.
A legfontosabb abból kiindulnunk, hogyha valóban reinkarnálódunk is , okkal vannak elzárva előlünk előző életeink történései, emlékei. Úgy, ahogy halálunk pillanatát sem tudhatjuk – hiszen ha tudnánk, ez minden döntésünket befolyásolná- , nem alapozhatjuk életvitelünket megkérdőjelezhető információkra. Tiszta lappal indulunk a születésünk pillanatában, és ha nehezebb sorsot kaptunk is, mindig van módunk annak korrigálására önfejlesztéssel, kitartással.
2. Ikerláng és duáltárs jelenség
Amikor szerelmesek vagyunk, földöntúli csodaként éljük meg az érzést, és mindannyian vágyunk egy fantasztikus, mindent felülmúló szenvedélyre.
Sokan ragadnak azonban olyan szövevényes, viszonzatlan és egyoldalú érzelmi ügyben, vagy a körülmények miatt soha be nem teljesülő viszonyban, amit tévesen ikerláng-jelenségnek definiálnak.
Nagyon nehéz feldolgozni, ha a másik fél nem viszonozza erős érzéseinket, vagy ha teljesen eltérő sorsfeladat és élethelyzet képez blokkot a megvalósulás útjában.
Ilyenkor saját magunknak állítunk csapdát, ha misztikus köntösbe bújtatva hónapokat-éveket áldozunk egy olyan kapcsolatra, amelynél sosem érhetjük el a teljes harmóniát a másik hiányzó érzelmei, külső akadályok vagy a saját élethelyzetünk miatt. Ha túl hosszú ideig a szenvedés és a fájdalom dominál, bármennyire ragaszkodunk is az illúzióhoz, érdemes tovább lépnünk egy egészséges „földi„ kapcsolat felé.
3. A „megvilágosodás” gyors elérése
Ha úgy érezzük, megrekedt az életünk, és radikális változásra van szükségünk, hajlamosak vagyok belemenekülni egy tanításba vagy spirituális eszmébe, esetleg egy vallás hatása alá kerülni , abba kapaszkodni. Azonban ha ez extrém gyorsasággal történik meg, és környezetünk szóvá is teszi, hogy néhány hét leforgása alatt mintha kifordultunk volna önmagunkból, akkor valószínűleg nem jó úton járunk.
A valóban építő spirituális fejlődés nem történik meg egyik napról a másikra. Hosszú utat kell végigjárnunk, rengeteg lelki munkával, megtapasztalással. Az igazi szellemi út sosem változtat meg minket drasztikusan egy szempillantás alatt, nem szakít ki minket barátaink, családtagjaink köréből. Élni segít, nem pedig kimenekülni tarthatatlannak vélt helyzetünkből, körülményeinkből.
4. Spirituális gőg
Nagyon gyakori, hogy egy adott spirituális, szellemi irányzat képviselői, tanítói vagy követői úgy érzik, ők birtokolják az egyetlen igaz, legmagasabb szintű eszmét és a tökéletes megvilágosodást.
Nem létezik csupán egyetlen objektív igazság, és nincs olyan, hogy legmagasabb szellemi szint. Mindenkinek más a hitrendszere, és lelkünk fejlődési lehetőségei is eltérőek. Csak abban higgyünk, amihez már kellő visszaigazoló megtapasztalás is társul, és ne tekintsünk megkérdőjelezhetetlennek egyetlen tanítást sem.