Az élet egyik legfontosabb, nélkülözhetetlen alappillére a bizalom. Személyes kapcsolataink tekintetében elnyerni nehéz, elveszíteni sajnos annál könnyebb. Bár nem tudatosul bennünk, de az egész világ, amelyben élünk, alapvetően bizalmi elvre épül.
Amikor reggel munkába indulunk és autóba ülünk, bízunk a többi sofőr megfelelő viselkedésében, ugyanígy orvosunk hozzáértő tanácsában, vagy a pékségben, ahol pénzünkért a várt minőségű élelmiszert vásároljuk meg. Bizalom nélkül életünk működése lehetetlen. Ez ugyanúgy vonatkozik emberi kapcsolatainkra, legyen szó akár baráti, üzleti, vagy magánéleti nexusról.
Sajnos az évek múlásával óhatatlanul találkozunk a bizalomvesztés problémakörével. Elég néhány komolyabb emberi csalódás, amelynek következtében úgy érezzük, megrendült a hitünk másokban. Ennek köszönhetően önvédelmi mechanizmusunk kiélesedik, és befészkelődik a gyanakvás , bizalomhiány a személyiségünkbe.
Egészséges hozzáállásunk helyreállítása elsősorban saját érdekünk, hiszen önmagunkat tüskékkel körülvéve rendkívüli módon megnehezítjük a saját boldogulásunkat. Mindig vegyük figyelembe a következő szempontokat:
1. A kezdeti bizalom megszavazása a másik félben is pozitív érzést kelt
Ha valakihez alapból pozitívan és nyitottan állunk hozzá, ezt nagy eséllyel vissza fogja reflektálni felénk. Azáltal, hogy valakit befogadóan, előítélettől mentesen értékelünk, szimpátiát keltünk a másik félben, ez pedig meghatározza a felénk tanúsított viselkedését. Ugyanakkor ennek az ellenkezője is igaz, ha gyanakvással és negatív előítéletekkel vagyunk tele, partnerünk érzékeli, hogy rossz pozícióból indul, ennek következtében hozzánk hasonlóan hárító, vagy kétértelmű és bizonytalan cselekedeteket produkál.
2. A kezdeti bizalom megléte nem egyenlő a naivitással
Azzal, hogy egy kezdődő baráti, üzleti vagy szerelmi kapcsolatban hitelt adunk a másik szavának, nem jelenti azt, hogy becsaphatóvá vagy megvezethetővé válunk.
Ahhoz, hogy el tudjuk dönteni, milyen mértékben szavazunk bizalmat a másiknak, megfigyelés és megtapasztalás szükséges, amihez idő kell.
Mindig legyünk éberek, és az alapján alkossunk véleményt, hogy a másik betartja-e az ígéreteit, megbízhatóan és a megbeszéltek szerint cselekszik-e. Ha igen, mi magunk is megnyílhatunk egyre jobban, ha viszont ennek ellenkezőjét tapasztaljuk, joggal húzhatunk magunk köré falakat, és vonulhatunk vissza a kapcsolattól.
3. A viselkedésünkkel saját magunkat minősítjük, éppúgy, ahogy a másik fél is önmagát
Azért viselkedjünk mindenkivel a jóhiszeműség elve szerint, mert ezzel a saját lényünket közvetítjük. Az, hogy a másik fél mit kezd a nyíltsággal, őszinteséggel és befogadókészséggel, már az Ő alaptermészetén múlik. Kedves magatartásunkkal megadjuk az esélyt egy lehetséges pozitív kapcsolódásnak. Hogy ezzel élnek, vagy visszaélnek, innentől kezdve nem rajtunk múlik. Kedvező hozzáállásból is születhet diszharmónia, ugyanakkor mi magunk így önvád nélkül megtettük, amit megtehettünk az ügy érdekében.
4. Bizalom önmagunkban és az értékítéletünkben
Ha múltbéli tapasztalatainkat nem kudarcnak, hanem tanulságnak tekintjük, ami gyarapította emberismeretünket, bíznunk kell annyira önmagunkban, hogy megoldjunk nehéz, bonyolult szituációkat is. Ne a veszteségtől és a csalódástól való félelem munkálkodjon bennünk, hanem egy pozitív, kölcsönösen gyarapító kapcsolódás lehetősége. A jóért küzdjünk, ne pedig kellemetlen megtapasztalások ellen.
Ezt már láttad?
Ajánlott tartalmak
