A modern orvostudomány sci-fibe illő gépei belelátnak az ember agyába, követik a méhen belül a magzat életét, s ma már a géntérkép alapján rengeteg betegség előre „megjósolható” a születés pillanatában. Mi keresni valója van akkor ebben a hiper-modern vil
Az orvosi munkát segítő modern gépek csak a test hibáit képesek észrevenni, a lélek problémába nem látnak bele. És ma már a legtöbb orvos (még az akadémiai gyógyítás megszállottjai közül is sok) belátja, hogy a vegyszerek, gyógyszerek, kemoterápia és egyéb csak akkor hat, ha a beteg hisz a gyógyulásában.
A természetgyógyász nem használ kést, nem operál, legfeljebb az „aurát foltozza”, kemikáliák helyett gyógyteát, inhalátort, olajat, virágesszenciát és masszázst ajánl, vagy ha mégis kémiai szerekhez nyúl, akkor olyan hígításban, ahogyan a homeopátiás golyócskákban található – s amit a „tudósok” placebónak könyvelnek el. Azt viszont egyetlen tudós sem magyarázta még meg, miért is használ a placebó? Hogyan tud hatni a „hatástalan” gyógymód – a lélek közbenjárására. Mert a tudomány évtizedekig a pszichológiát, a hipnózist, de magát a lélek fogalmát sem ismerte el. A hit csodákra képes. Gyógyítani és ölni egyaránt tud. Mindkettőre példák ezreit sorolhatnánk. Klasszikus példa az a túsz, akit fogvatartói azzal ijesztgettek, hogy kivégzik, hogy megsebesítik és hagyják elvérezni, és mindezt egyenes adásban közvetítik a családjának, hogy így kényszerítsék a váltságdíj-megadására. A szerencsétlennek bekötötték a szemét, egy ártatlan, nem is túl fájdalmas karcolást végeztek a csuklóján, amiből a túsz azt hitte, átvágták az ütőerét, és hogy „élethű” legyen a dolog, langyos vizet csorgattak a csuklójára, mintha már folyna a vére? A túsz percek múlva belehalt a gyilkos játékba, annak ellenére, hogy a karcolástól néhány csepp vért vesztett csupán. Az ellenpéldáknak viszont egész könyvtárra való irodalma van, hogy hányan gyógyultak meg halálos betegségből, csak mert hitték-akarták a gyógyulást. Az alternatív gyógymódok látványos sikere általában abban rejlik, hogy az egész emberre, és nem annak beteg ízületére, szívére, veséjére akar hatni. Az embert teljes egészében vizsgálja – a lelki problémáival, a környezet hatásaival, de még születési adottságaival, hajlamaival együtt.