A fizikai érintések- legyen szó egy baráti ölelésről, szeretetteljes simogatásról, vagy egy üdvözlő kézfogásról- ideális esetben a mindennapjaink részét képezik. A haptefóbiás személyek azonban irtóznak a fizikai kontaktus minden formájától!
A többség vágyik is az érintésekre, hiszen ezek teszik intimebbé, meghittebbé az emberi kapcsolatainkat, ezen kívül oxitocintermelő hatással bírnak. Az ölelés például olyan erős stresszoldó , amely a védettség és biztonság érzetét adja- a kutatók szerint legalább napi 4 ölelésre lenne szükségünk lelki egyensúlyunk fenntartásához, és nagyjából nyolcra a boldogsághoz. Van azonban, aki képtelen a legapróbb érintés fogadására is: a haptefóbiában szenvedő személyek hihetetlen mértékben ódzkodnak a legcsekélyebb fizikai kontaktustól, érintéstől.
Haptefóbia – élet érintések nélkül
Szerencsére egy rendkívül ritka zavarról beszélünk, amely gyakran más kórképek ( pl. autizmus) kísérő jelensége, ugyanakkor önálló fóbiaként is fennállhat. Az egyén extrém mértékben tartózkodik mindenfajta testi kontaktustól, egy véletlenszerű érintéstől kezdve a tudatos interakcióig.
Úgy érzi, a másik fél az érintésével „átad” számára egy általa veszélyesnek ítélt energiát, betegséget, ami személyes biztonságát és jó közérzetét fenyegeti. Valójában az érintésekben megnyilvánuló érzelmekkel nem tud mit kezdeni, képtelen ezek megfelelő kezelésére és lereagálására. Az intim szférába ily módon való behatolás akár azonnali pánikrohamot, megrettenést vagy intenzív frusztrációt válthat ki.
Traumatizált gyerekkor
Megfigyelések alapján azoknál alakul ki leggyakrabban haptefóbia, akik gyermekkorban erőszakos cselekmények, bántalmazás vagy egyéb lelki-fizikai abúzus áldozataivá váltak, és nem tudtak megfelelően védekezni a negatív behatások ellen.
A háttérben olykor túlságosan érzelemmentes, rideg, érintésmentes családmodell áll, melyben a gyermek nem tapasztalja meg a fizikai kontaktus fontosságát és a szeretetnyelv érintéshez kötődő oldalát. Törődésmentes gyermekkor esetében a haptefóbia inkább szelektíven van jelen, az egyén bizonyos, hozzá közelálló személyeknek esetleg megengedi az érintést, csak az idegeneket vagy indifferens személyeket utasítja el.
Gyakorlatilag minden esetben egy irreálisan zárt intim szféráról van szó, amelyben egy egyszerű érintés is erőszakos behatolásnak minősül.
Szenvedést okoz
Egy haptefóbiás személy intellektuálisan állhat magas szinten, dolgozhat, lehet abszolút kommunikatív, és alapvető szociális életet is élhet, ugyanakkor párkapcsolatok és mély, intim testi- lelki kapcsolatok kialakítása szinte lehetetlennek tűnhet.
Ha intellektuálisan érettek, felismerhetik viselkedésük rendellenességét és szenvedhetnek is a helyzettől – hiszen titkon vágynak a fizikai kontaktusra, csak képtelenek elviselni azt. Pszichoterapeuta, vagy egy közeli barát, családtag, esetleg romantikus partner segítségével fokozatosan elkezdhetik megtanulni az érintés szeretetnyelvét, de még ez esetben is megmaradhatnak az érintéshez kötődő, betegséggel és testi-lelki szennyeződéssel összefüggő kényszeres gondolatok.
A haptefóbia súlyosabb esetben teljes szeparációhoz, társadalmi izolálódáshoz vezet, melyben a vágy csírája sem jelenik meg a legcsekélyebb fizikai kontaktus iránt. Ezen a ponton már inkább teljes szociális fóbiáról beszélünk, amelynek kezelése komoly feladat a pszichológus, pszichiáter szakembereknek is – ha egyáltalán megtörténik a segítségkérés, általában az érintett közvetlen családtagjainak kérésére.
Ez is érdekelhet
A 7 legpozitívabb rezgésű tulajdonság
7 olyan, rendkívül pozitív rezgésű tulajdonságot szedtünk egy csokorba, melyek részünkké válva jótékonyan formálják lényünket, ezáltal környezetünket.
Ajánlott tartalmak
