Laura ápolónőként dolgozik egy hospice házban, hosszú évek óta alázattal és lelkiismeretesen végzi munkáját. Egy különösen nehezen feldolgozható eset után azonban megdöbbentő eseményeket tapasztal…
Nehéz volt hozzászoknia a végstádiumú betegek ápolásához, hiszen a hosszú idejű, hónapokig tartó együttlétek során óhatatlanul is kötődni kezdett a páciensekhez, amit aztán a fájdalmas elengedés követett.
Családjának rendszeresen csodálattal mesélt arról, a betegek nagy többsége milyen békéssé és elfogadóvá válik az utolsó időszakban, beletörődnek sorsukba és lelki nyugalomban várják az eltávozást.
Felkavaró tragédia
Pár hónapja Laura komoly kihívással szembesült: rendkívüli módon felkavarta egy fiatal lány, Olívia fájdalmas küzdelme, aki mindössze 28 évesen előrehaladott áttétes daganattal került az ápolási osztályra.
A betegség hihetetlen gyorsasággal csapott le Olíviára, szinte ideje sem volt felfogni és feldolgozni, mi történik vele. Laura és a szakavatott személyzet többi tagja hiába próbáltak legjobb tudásuk szerint segíteni, Olívia képtelen volt megbékélni a közelgő elmúlással. Bár egyre gyengébb volt fizikailag, nap mint nap sírt, és a félelmeivel küzdött.
Az utolsó óráiban Laura volt mellette, és fogta a kezét. Olívia utolsó mondata a következő volt:
„Kérlek segíts, annyira szeretnék még élni! Ugye nem hagyod, hogy elmenjek?!”
Olívia ezt követően végleg elaludt.
Laura bármennyire is erős volt lelkileg, mérhetetlenül megrázta ez a tragikus eset, másra sem tudott gondolni, csak szegény lány kálváriájára.
2 nappal Olívia eltávozása után Laura éppen az elhunyt lány egykori ágya mellett ment el, mikor hirtelen megszédült és kis híján elájult. Haza is küldte a főnöke, mondván, biztosan testileg- lelkileg túlterhelte az elmúlt időszak.
Az otthoni pihenés ellenére Laura változatlanul gyengének érezte magát az azt követő napokban- hetekben. Alvászavarai lettek, folyamatosan rémálmok kínozták, és a kiváló laboreredmény ellenére jártányi ereje sem volt.
Mivel panaszai nem akartak szűnni, átesett egy komplett orvosi kivizsgáláson, ahol semmilyen szervi eltérést nem találtak, és csupán pszichés kifáradásra gyanakodtak.
Laura 16 éves lánya megszeppenve fordult édesanyjához, és elmondta neki, mit lát-érez: többször is egy sötét, olykor holografikusan vibráló fura árnyékot látott édesanyja körül, ami egy női alakhoz hasonlított olykor. Laura halálra rémült, de biztos volt benne, hogy lánya nem hallucinált.
Felkeresett egy spirituális szakembert, aki megállapította, hogy egy nő szelleme van rátapadva az aurájára, az okozza a testi- lelki betegség tüneteit.
Vajon valóban létezhet, hogy Olívia szelleme akaszkodott rá Laurára?
Tapadó lélek és energiaelszívás
Nagyon ritkán előfordul, hogy a halál pillanatában az eltávozó személy lelke olyan mértékben békétlen, és olyan erősen kötődik még a földi síkhoz, hogy képtelen a túlsó dimenziókba való átkelésre. Ezért nem lép át időben a fénybe, és tulajdonképpen öntudatlanul itt reked.
Ahhoz, hogy a lélek a földi síkon maradhasson, életenergiára van szüksége. Mivel saját testtel már nem rendelkezik, amely ezt a szükséges mennyiségű bioenergiát előállítaná számára, egy másik élőlény – általában ember – aurájára tapadva szerzi meg energiavámpír módjára a maradáshoz szükséges „táplálékot”.
Ez természetesen a gazdatest elerőtlenedéséhez és fokozatos leépüléséhez vezethet, akár komoly testi- lelki betegséget is előidézhet. Vélhetően Olívia „szelleme” akaszkodott rá Laura aurájára, megfelelő spiritiszta segítséggel leválasztható és útjára bocsájtható az itt rekedt lélek.
Ez is érdekelhet
Az igazi társkapcsolat ismérvei
Mindannyian társas lények vagyunk, és életünk egyik legtermészetesebb vágya az igazi társ megtalálása. Nagyon sokféle kapcsolat létezik, hiszen az igényeink is különbözőek egy párkapcsolatra vonatkozóan.
Ezt már láttad?
Ajánlott tartalmak
