Gondolatok a magyar népmese és az ősi magyar csillagfejtés összefüggéseinek alapján.
Kissé meglepve hallgattam az óvónő szavait a legutóbbi szülői értekezleten. Először átsiklottam az elhangzottak értelmezése felett, ám később egyre többször gondoltam bele abba, mit is jelent az, hogy: „a délutáni meséket tekintve is próbálunk haladni a korral.”
A népmesékről és mondákról ma kevesen tudják, miben is különlegesek, és honnan erednek. Kutatók tanulmányozzák őket ma is, és bár a lényegi okokra a legtöbben még nem tudtak rájönni, abban egyetértenek, hogy a gyermekek fejlődésére rendkívül pozitív hatással van a népmesék hallgatása. A mesén keresztül a kisgyermek felkészül életének későbbi, önálló irányítására, a jó és a rossz küzdelmének megélésére, a problémákkal való szembenézésre, és főként arra, hogy ha megküzd céljaiért, a nehézségek árán győzni fog. Ezeket a szimbolikus üzeneteket a legtöbb mese magában rejti. Ám a magyar népmese még sokkal több ennél! Az évszázadok során, a folytonos változás és „fejlesztés” következtében ma már alig akad olyan dolog az ember körül, ami megőrizte volna ősi, eredeti formáját. Szennyezik a természetet, hamisítják történelmünket, elferdítik látásmódunkat, programozzák a gondolkodásunkat. Létezik azonban valami, amihez még nem nyúltak a kisajátításon, elnyomáson munkálkodó kezek – és ez a népmese!