Láthatatlan családi örökségeink

Amint megszülettél, egy hosszú láncba csatlakoztál be, ami a szüleidből, az ő szüleikből, a testvéreidből és majd később a te gyerekeidből áll. Ez a lánc rengeteg információt hordoz magában, az üzenetek, az adatok és az elvárások generációról generációra, egyik láncszemről a másikra „öröklődnek”. Ez a lánc nagyban meghatározza a sorsod. Bár a láncszemeket nem választhatod meg, abba teljes beleszólásod van, hogy mit teszel most, és mennyire hagyod, hogy a lánc befolyásolja az életed.

Mit öröklünk, és mit nem?

Egészen téves elképzelés az, hogy bizonyos tulajdonságokat, mentális attitűdöket genetikailag öröklünk. Gondolj csak bele: létezik zene-gén? Vagy humor-gén? Vagy magabiztosság-gén? Ilyesmiről nem tud a genetika, és ez érthető is: csak a test tulajdonságai öröklődnek a génekkel. Az ember nem a testéből áll. Ott a tudat, a lélek, és az elme, ahol a tudatos és nem tudatos információk gyűlnek. Az, hogy milyen a testalkatunk, milyen betegségekre vagyunk hajlamosak, vagy milyen hamar kezdünk őszülni, fizikai tulajdonság. Az viszont, hogy mennyire vagyunk aggodalmaskodók, milyen a ritmusérzékünk, vagy a helyesírásunk, egyáltalán nem a génekkel öröklődik. Miért van az, hogy mégis annyira hasonlítunk a szüleinkre – és általában az egyikre sokkal inkább, mint a másikra? A válasz a mintákban, és a láncon át „örökölt” gondolatvilágban keresendő. A teljes cikket itt tudod elolvasni! >>>