Ami a köztudatban Halloween éjszakaként él, az a keltáknál és a wicca boszorkányoknál, illetve több pogány kultúrában is az óesztendő búcsúztatását és az újév köszöntését jelenti.
A kelták legjelentősebb ünnepét október 31-e éjszakától másnap estig tartották. Hitük szerint összesen 2 évszak létezett, a tél és a nyár. A Samhain szó jelentése: „nyár vége”. Az év sötétebb felének vidám köszöntése segített lelkileg felkészülni a május 1- ig terjedő téli időszakra.
A tűz melege
A kelták úgy tartották, ezen az éjszakán a legvékonyabb a határmezsgye a holtak és az élők világa között- nem véletlenül kötődik annyi mágikus rituálé és legenda ehhez a naphoz. Amellett, hogy igyekeztek védekezni a túlvilágról érkező szellemek, lidércek ellen, a szívükhöz közelálló elhunytakkal is könnyebben létesítettek kapcsolatot.
Samhain estéjére már betakarították az összes termést, feltöltve az éléskamrájukat. Ezt követően druida papok közreműködésével elkezdődött az óévbúcsúztatás: a fő közösségi téren egy hatalmas fakereket borítottak lángba, ami a napot szimbolizálta. Mindenki hazavitt egy „ darabkát” a tűzből: a közösség tagjai meggyújtották fáklyáikat, gyertyáikat a hatalmas kerékről, és otthonaikba vitték azokat. Jelképesen ez a láng segített felmelegíteni a szívet és lelket, míg a nap nyáron újra ki nem sütött.
A tűzgyújtás minden formája az ünnep nélkülözhetetlen részét képezte, mely védelmező és tisztító funkciót töltött be, a nap szimbólumaként tekintettek rá.
Megnyílnak a kapuk
A nap az életet, a napsütés hiánya a halált jelképezte számukra – ezért is fordították figyelmüket az elmúlásra, túlvilágra és mindenfajta okkult, misztikus dologra.
Hitük szerint Samhain éjszakáján a túlvilág kapui nyitva vannak, amit azzal is elősegítettek, hogy tömegesen elhunyt szeretteikre és őseikre gondoltak.
A nyitott csatornákon azonban nem csupán az eltávozott rokonok juthattak át az élők világába: ártó szellemek, lidércek is akadálytalanul betörhettek a földi síkra, melyek ellen intenzíven védekezni akartak.
Ezt a célt szolgálták az ijesztőre faragott maszkok, rémisztő öltözékek és maskarák – úgy gondolták, ha ezeket magukra öltik és zajt, lármát csapnak, a kísértetek megijednek és visszatérnek a holtak birodalmába. A felnőttek beöltözve járták körbe a környék házait, és némi kis alamizsnáért vagy ételért cserébe segítettek az ott élőknek elűzni a betolakodó szellemeket.
Különböző jóslásokra és bevonzó mágiákra is ideális Samhain éjjele.
Ilyenkor különleges, transzcendentális erőre tehetünk szert, extraszensz képességeink felerősödhetnek- ahogyan ebben a kelták is hittek.
Arra kell csupán vigyáznunk, hogy felismerjük az ártó szellemek, negatív energiák jelenlétét, és tiszta szívvel, szándékkal végezzük a beavatkozásokat.