A 7 főbűnt a Bibliából ismerjük. Ennek „ ellenszereként” alakult ki a 7 mennyei erény, melyek utat mutatnak egy lelkileg tisztább élethez.
1. Alázat – a kevélység ellenszere
A kevélység nem más, mint mikor önzésből, hiúságból vagy gőgből fakadóan magasabb rendűnek tartjuk magunkat embertársainknál, és mások felett ki nem érdemelt hatalmat gyakorlunk.
Az alázatosság éppen ennek az ellentéte:
Az alázatos ember helyes értékítélettel rendelkezik, és tisztában van azzal, hogy valamennyien csupán részei vagyunk az egésznek. Mindent, amit osztályrészéül kap, Isteni adománynak tekint. Elért eredményeit, szellemi vagy anyagi többletét nem hatalomszerzésre és felsőbbrendűsége fitogtatására használja, hanem azokat megosztja másokkal, az egyenrangúságra törekedve.
2. Jó szándék – az irigység ellenszere
Az irigység az egyik leggyakoribb ősvétkünk.
Az irigy ember örömét leli mások kudarcában vagy nyomorúságában, és szomorú, ha embertársait sikeresnek és boldognak látja- mindez saját hiányosságaira világít rá.
A jó szándékú ember örül annak, amije van, megbecsüli a saját helyzetét. Tudja azt, hogy a boldog, elégedett emberek képesek jobbá tenni a világot, és elismeri mások eredményeit, képességeit.
Embertársai sikereire motivációként és követendő példaként tekint, és tudja, a lehetőség a boldogulásra számára is adott.
3. Szelídség – a harag ellenszere
A harag és kicsattanó düh szinte természetes velejárója az emberi létnek, kapcsolatainkban gyakran érezhetjük úgy, hogy érzelmeinket valaki megsérti.
Ugyanakkor a harag őrzése és bosszúvágy rendkívül káros önmagunkra és a környezetünkre nézve egyaránt, mely szelídséggel győzhető csak le.
A szelídség annyit jelent, hogy elfogadjuk , olykor az érzelmek elhomályosítják az értelmet, és ennek következtében hol mi bánthatunk meg másokat akaratunkon kívül, néha pedig mások bennünket.
A szelídség az, mikor toleráljuk az emberek érzelmi megnyilvánulásait, de saját érdekünkben nem engedjük a haragot gyűlöletté, bosszúvá forrni.
4. Buzgóság – a restség ellenszere
A restség, avagy a lustaság testi- lelki értelemben fennállhat, és azt jelenti: cselekednünk, fejlődnünk kéne saját magunk vagy mások érdekében, de ezt nem tesszük meg a megfelelő időben.
A buzgóság az értelem és érzelem által megalapozott cselekvőkészséget jelenti. Javítunk önmagunkon és helyzeten ott és akkor, amikor erre lehetőségünk van.
5. Adakozás – a fösvénység ellenszere
Az adakozás elsősorban anyagi természetben értendő, de bizonyos szinten lelki síkon is végbe mehet.
Akinek lehetősége van materiális eszközökkel segíteni embertársain, igyekezzen ennek eleget tenni.
A „ tehetős” szó azt jelenti: lehetőségünk van arra, hogy másokért is tegyünk.
Ugyanez lelki síkon is értendő: amennyiben rendelkezünk a mások megsegítésére alkalmas eszközökkel, osszuk meg szellemi javainkat a rászorulókkal.
6. Mértékletesség – a torkosság ellenszere
A mai világban talán ezt tarjuk a legkevésbé bűnös dolognak: a testi jólétünkhöz kötődő élvezetek könnyen elérhetőek számunkra.
A mértékletesség az az erkölcsi erény, amely egészséges határok között tartja az élvezetek vonzását, és kiegyensúlyozottságra buzdít a megszerezhető dolgok használatában. Önuralmat és akaraterőt ad az ösztönlényünk felett, és a tisztesség mezsgyéjén tartja a vágyakat. Ez azt jelenti, hogy nem akarunk magunkévá tenni mindent, amire lehetőségünk van, hanem józanul felülvizsgáljuk, mire van valójában szükségünk.
7. Erkölcsi tisztaság – a bujaság ellenszere
A testi érintkezés és szexualitás iránti vágy az emberiség legalapvetőbb mozgatórugója- enélkül nem jöhet létre élet a földön.
Ugyanakkor az erkölcsi tisztaság azt jelenti, az egyesülés iránti vágyat olyan keretrendszerben éljük meg, amellyel nem ártunk érzelmileg a másik félnek, és nem csupán egy eszközt látunk a testben.
Fontos, hogy a kéjvágyon túl magasabb szintű érzelmek is jelen legyenek, és ne tárgyiasítsuk az emberi testet- a lelkünk is vegyen részt az egyesülésben.