Miközben a legtöbb ember tudja, saját bőrén tapasztalja, hogy a halogatás a sikertelenség bölcsője, mégis egyre többen esnek ebbe a hibába. Egyes statisztikák szerint az emberek 80 százaléka folyamatosan kifogásokat keres (és talál), hogy a számára fontos
A magyar közmondás arra tanít, hogy „Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra”, a krónikus halogatók inkább Mark Twain szavait idézik: „Ne tedd meg holnap azt, amit megtehetsz holnapután”.
Mindenkivel előfordult már, hogy tologatta az elintézendő feladatát. Vagy azért, mert kereste a könnyebb megoldást, vagy azért, mert kellemesebb elfoglaltságot talált magának. A halogatás legnagyobb csapdája, hogy a dolgok általában nem oldódnak meg maguktól, és minél többet halaszt, annál több torlódik össze, olyannyira, hogy a végén összecsapnak a hullámok, elborítják a megoldatlan problémák. A halogatás nem mindig magyarázható lustasággal. Többnyire egészen más, jól meghatározható oka van. Még akkor is, ha valaki nem tud róla. Ilyen ok, ha… – fél a kockázatvállalástól, – fél attól, hogy csődöt mond, – fél mások megítélésétől, bírálatától, – túl magasak az elvárásai önmagával szemben, – nem tud azonosulni a feladattal, – nincs elég tapasztalata vagy ismerete. A leggyakoribb a fogorvostól való félelem, és még akkor is halogatja a bejelentkezést, ha csak ellenőriztetni kellene a fogát. Persze, minél tovább vár, annál biztosabb lehet benne, hogy a pici probléma naggyá nő, és tényleg fájdalmas kezelések sorával kénytelen szembesülni. Vagyis épp azt idézi elő a halogatással, amit el akart kerülni. Ha valaki az esküvő dátumának kitűzését halogatja, alighanem bizonytalan az érzéseiben, vagy fél a kötelezettségtől.