November 30-án Szent András apostolra, Jézus első tanítványára emlékezünk. Szent András napja több okból kifolyólag is különös fontossággal bír.
András és Péter testvérek voltak, Jézus első apostolaiként talán a legismertebbek a 12 tanítvány közül. Olyan nagy tiszteletnek örvendhettek, hogy a teljes novembert András havaként említették a régi naptárak.
A várakozás ideje
A másik ok, ami miatt kiemelt figyelmet kapott Szent András , az advent kezdetéhez közeli dátum: a bronzvasárnap András naphoz esik a legközelebb.
Idén december 3-án gyújtjuk meg az első gyertyát az adventi koszorún, kezdetét veszi a karácsonyig tartó lelki elmélyülés és a békés várakozás időszaka. Ahogy a régi mondás tartja: „András ma bezárja a hegedűtokot, vége a mulatozásnak, kezdődik az adventi idő.”
Ami miatt azonban a legnagyobb népszerűségnek örvendett, az a számtalan fennmaradt népszokásnak és hiedelemnek köszönhető: a szerelemhez és társtaláláshoz kötődött ezen a napon a legtöbb rituálé, jóslás és babona.
Megmutatkozik a jövő
A szeretet ünnepének és a téli időszaknak közeledtével egyre erősödött a pártalálási igény, az egyedülálló legények és eladósorban lévő lányok alig várták, hogy megtalálják életük szerelmét. Különböző jóslási formákat és rituálékat alkalmaztak a jövő kifürkészése és a vágyott társ bevonzása érdekében.
A legismertebb fennmaradt népszokásokból elevenítünk fel néhányat – ha éppen egyedülállóként párunkat keressük, bátran próbáljuk is ki ezeket!
• A jövendőbeli nevének kifürkészéséhez 13 férfi, illetve lánynevet írtak fel apró papírcetlikre.
A leányok derelyét vagy burgonyás gombócot készítettek, és minden egyes darabba 1 cédulát rejtettek. Amelyik darab főzés közben először jött fel a víz tetejére, az rejtette a jövendőbeli nevét.
A legények egy zsákba tették a 13 összegöngyölt cédulát, és találomra minden nap kidobtak egyet belőlük. Amelyik Luca napjára a zsákban maradt, az jelezte az ara nevét.
• Lányok esetében az András napot 1-2 hetes böjt előzte meg, mely a legenda szerint elősegítette, hogy Szent András éjszakáján megálmodják jövőjüket és sugallatot kapjanak jövendőbelijük kilétéről.
„Aki böjtöl András napján, vőlegényt lát éjszakáján” – szólt a mondás.
A böjtölő lányok hosszú időn át szinte csak almát ettek, azok magjait pedig egy kis szütyőben gyűjtötték.
András napon a párnájuk alá helyezték a zsákot, így remélve azt, hogy álmukban meglátják a jövőt és majdani párjukat.
Ugyanezt a célt szolgálta a párna alá rejtett férfi ruhanemű: segített bevonzani a vágyott férjet.
Ami fontos volt, hogy a leányoknak, legényeknek egyaránt titokban kellett elvégezniük a rituálékat, mert ha bárki is tudomást szerzett azokról, hatástalanná váltak.