Szeptember 23-án, amikor a Nap a Mérleg jegybe lép, kezdődik az asztrológiai ősz. Ilyenkor – különösen az északi népek – épp úgy tűzáldozatot mutatnak be, mint Szent Iván éjszakáján, vagy a tavaszi napforduló idején. A leggyakoribb „megtisztulási rítus” a
Próbáltál már izzó parázson lépdelni? Nem olyan veszélyes dolog, mint amilyennek látszik. Igaz, kell hozzá jó adag akaraterő és bátorság, s amíg megteszed azt a néhány lépést, úgy érzed, mintha lepkék mocorognak a gyomrodban, de más baj nem lehet. Persze, ha ismered a fizika alaptörvényeit is. Vagy legalább az ismeri, aki a szeánszot vezeti. Napjainkban divattá vált az izzó parázson lépkedés. Amolyan erőpróba. Augusztus elején még a bulvárlapok és jó néhány internetes oldal is hírt adott arról, hogy csapatépítő tréningeken ez a legújabb „bátorságpróba”. S bizony sok helyen rosszul sült el a dolog. A bátrak közül ugyanis sokan hólyagosra, sebesre égett talppal tértek haza, és talán napokig járni sem tudtak.
Komoly előkészületeket igényel
A baj nem az volt, hogy nem „szent napon” végezték a rítust, s nem is azért történt a baleset, mert nem tudtak igazán ellazulni, nem jól meditáltak a résztvevők. A hiba a szervezőkben volt, akikből hiányzott az alapfokú fizikai ismeret. Tűzön járni ugyanis tényleg nem lehet akármikor. És akárhol sem. A meditálás mellett ugyanis legalább olyan fontos, hogy aki a forró parázsra lép, annak a talpa teljesen tiszta legyen. A legkisebb zsiradék, illetve az izzadság miatt ugyanis a bőrhöz ragad a hamu. És akkor bizony megég a bőr. És még valamire figyelni kell: hogy a talp hideg, sőt harmattól nedves legyen. Nem véletlen, hogy nyáron, szent Iván éjszakáján futnak át a tűzön, amikor már lement a nap, a fű harmatos és hideg. Ugyancsak hideg és nedves a föld március 21-én és szeptember 23-án este is. Viszont azokon a tréningen, ahol a balesetek történtek, forró nyári délután, átforrósodott talajról, meleg, izzadó talppal indultak a „bátrak” – és megégtek. A középkorban az inkvizítorok is jól ismerték ezt a fizikai törvényt, ezért is voltak a „tűzpróbák” kora délután, A legtöbb elítélt meg is égett, bizonyságul annak, hogy bűnös. Az inkvizítorok persze naplemente után lépkedtek, hogy bizonyítsák, a tiszta lelkűeknek nem esik bántódása. A másik inkvizítori tűzpróba az volt, amikor a vádlottnak „puszta kézzel” forró ólomba kellett nyúlnia. Az inkvizítorok ilyenkor szívesen demonstrálták, hogyan kell, hogy a népnek demonstrálják: aki ártatlan, annak nem esik bántódása. S valóban, a legkisebb sérülés nélkül megúszták a „bűvészmutatványt”. Ám szegény elítéltnek ez már közel sem sikerült ilyen jól.
Kezelt bőrfelület
A magyarázat egyszerű: a papok megfelelően elkészítették a kezüket, azaz alaposan megtisztították, hogy a legkisebb zsiradékmaradvány is eltűnjön, aztán desztillált vízzel kevert szalmiák párlattal is leöblítették, és a még nedves kézzel, szétnyitott ujjakkal nyúltak az izzó ólomba. A forró ólom azért nem égeti meg a bőrt, mert közvetlenül nem érinti. Olyasmi történik, mint amikor egy izzó vaslapra vízcsepp hull. Ilyenkor a csepp nem kerül közvetlen érintkezésbe a vaslappal, mert alatta azonnal gőzréteg képződik, és ez megvédi a magas hőmérséklet hatásától. A fizikusok már régen ismerik ezt az effektust, és Leidenfrost-féle jelenségnek nevezik. A forró ólom vagy az izzó parázs ugyancsak gőzréteget hoz létre a nedves talppal vagy kézzel találkozva, ez a gőzréteg védi meg a bőrt.
Ezt már láttad?
Ajánlott tartalmak
