A paleo-őrület 2002-ben indult Amerikából. Egy ottani kutató, Loran Cordein könyvéből értesültek az egészséges életre vágyók arról, hogy legjobb, ha visszatérnek az ősember étrendjéhez. Magyarországon Szendi Gábor pszichológus könyve – bár ugyanazt a témá
Aki csak azokat az ételeket fogyasztja, amit a paleolit kor emberei, az hosszabb életű lesz azoknál, akik finomított liszttel, cukorral, kukoricával és egyéb „újkeletű” táplálékkal tömik magukat. És igen – itt a „tömés”, azaz a rendszeres étkezés is elvetendő szokás, hiszen az ősember akkor lakott jól, amikor elejtett egy állatot. Aztán napokig, hetekig nem ejtett semmit, hát éhezett. Ezért is élnek tovább azok, akik kevés kalóriát fogyasztanak. Az ősember talán még addig sem élt – érvelnek a kételkedők. És valóban, érvrendszerük első sarkalatos pontja: az ősember alig 30-40 évet élt. De – tromfolnak erre a tézis hívei – az élete nem a helytelen táplálkozás miatt rövidült meg, hanem mert különféle baleset érte. Vagy fertőző betegség döntötte le a lábáról. Aki életben maradt, az viszont nagyon is egészséges volt. Legalább is ezt bizonyítják az ősi csontok vizsgálatai. Nyoma sincs a csontritkulásnak, a szív- és érrendszeri betegségeket se nagyon ismerték, és a rák sem számított természetesnek.
Táplálkozási evolúció
Az embernek táplálkozási szempontból is van evolúciója. Egyfajta étrendhez alkalmazkodtunk két és fél millió éven át, és nem tudunk káros következmények nélkül áttérni egy másikra töredéknyi idő alatt. A bizonyíték: a ma élő természeti népek, akik táplálkozásukban az ősi mintát követik, tehát húst, zöldséget és gyümölcsöt fogyasztanak, sokkal egészségesebbek, mint mi. A paleolit-diéta hívei és kutatói azt javasolják: felejtsük el a kenyeret, a finomított ételeket, a cukrot. Mert ahhoz ennyi évezred után sem szokott még hozzá a szervezetünk. Szendi Gábor könyvében Veszélyes kenyér címmel egész fejezetet szentel annak bemutatására, hogy a kenyér és a lisztből készült ételek sokasága mennyit árt a mai embernek. Robert Crayhon a szénhidrátokat paleo-szénihdrátokra és neo-szénhidrátokra osztotta fel. Előbbibe a gyümölcsök, a zöldségek, a gumók tartoznak, a neo-szénidrátok családja viszont a gabonafélék, a burgonya, a hüvelyesek és a cukor. A különbség az alacsony és a magas glikémiás indexben van. A glikémiás index azt jelenti, milyen mértékben növeli meg az adott táplálék a felszívódás során a vércukor- és inzulin-szintet. A táplálék szénhidrát-tartalma önmagában nem sokat árul el az inzulinszint-emelő hatásról. Kutatók összevetették az ételek szinhidrát-tartalmát és inzulinszint-emelő hatását, és mindössze alig egynegyedénél volt egyezés, vagyis téves a diabetológusok tanácsa, hogy a szénhidrátot csökkentsük minimálisra, és akkor megelőzzük a cukorbajt.
A tudósok azt is megállapították, hogy a modern étrend jelentősen több inzulint igényel, mint a hagyományos paleolit táplálkozás, melynek a lényege: minél több húst és zöldséget együnk, és a lehető legkevesebb pékárut, tésztát, müzlit és édességet. Az emberi szervezet az evolúció során nem készült fel az állandó, nagy szénhidrátterhelésre, ezért a hullámzó, de mégis folyamatosan magas inzulinszint a sejteket védekezésre készteti a túlzott cukorbevitellel szemben, és egyre több van a véráramban. A folyamatosan magas vércukorszintet egy ideig kordában tudja tartani, aztán a hasnyálmirigy feladja a harcot, és kialakul a cukorbetegség. Ha egészségesen szeretnél élni, csökkentsd a minimálisra azokat az ételeket, amelyek a „modern kor” termékei. És lehetőleg hetente egyszer iktass be böjtöt is. Az éhezés kifejezetten jót tesz a sejteknek, és évekkel meghosszabbítja az életed. Ajánlott irodalom: Szendi Gábor: Paleolit táplálkozás (Jaffa Kiadó 2009.)