A dogonok Mali bandiagarai száraz fennsíkon élnek a XIV. század óta. Ez a viszonylag primitív körülmények között élő nép elképesztő csillagászati ismeretekkel rendelkezett már akkor is, és tudását szájhagyomány útján őrizte napjainkig.
A dogonok Sirius gyermekeinek nevezik magukat, és azzal ejtették ámulatba az 1930-as évek elején a francia antropológusokat, hogy mindenféle műszer nélkül olyan bolygók létezéséről beszéltek, amelyek a Földről nem láthatóak, s melyeket csak a 19. század derekán erősítettek meg a csillagászok, különféle számítások alapján. A dogonok kultúráját először két francia antropológus, Marcel Griaule és Germaine Dieterlen néprajzkutató kezdte feltárni 1931-ben. Meglepődtek, hogy milyen gazdag kozmogóniai ismeretekkel rendelkeznek. Minden ötvenedik évben megülik a Szigninek nevezett nagy ünnepet, a világ megújításának ünnepét. Ilyenkor maszkokat készítenek, ezeket meg is őrzik, úgyhogy ezek a maszkok szinte a nép krónikás irattárának tekinthetők.
Láthatatlan csillag
Amikor másfél évtizedes ott tartózkodás után a két francia kutatót bizalmukba fogadták a dogonok, azt is elárulták, hogy a Szigni ünnepet valójában egy olyan csillag feltételezett keringése határozza meg, ami az ember számára láthatatlan, s amely a legfényesebb csillag, a Sirius körül kering – ötven éves körpályán. A dogonok Po Tolonak hívják ezt a Földről nem látható csillagot, melyet 1862-ben, felfedezésekor Sirius B-nek neveztek el, és elsősorban számítások alapján bizonyították a létét.
Információ a földönkívüliektől
A két francia etnológus a dogon hiedelmeket csupán feljegyezte, de azzal már nem foglalkozott, hogy honnan is van e viszonylag primitív népnek ilyen széles körű csillagászati ismerete. Az angol királyi Csillagászati Társaság amerikai tagja, Robert Temple 1976-ban a Sirius-rejtély című tanulmányában kifejti, hogy földönívüli lények jöttek a Siriusról, vagy a feltételezett bolygójáról, mely az Emma Ya körül kering, és minden bizonnyal ők adták tovább a világűrről az ismereteiket a bandiagarai sziklafennsík lakóinak. A dogon mítoszok máig őrzik az emlékét egy „bárkának”, mely az égből jött? Néhány tudós úgy véli, hogy a dogonok az égbolt szerkezetére vonatkozó elképzelésüket – mely elég pontos ismereteket tartalmaz a Tejútról, a Jupiterről, Szaturnuszról és a Holdról) az európai kultúrával megismerkedve alakították ki, a francia gyarmatosítás során. Ez a feltevés azért sántít, mert a mítosz sokkal régebbi keletű, és olyasmit is tartalmaz, amit csak jóval később fedeztek fel az európai és amerikai tudós csillagászok.