Meditáció – rejtélyes szó. Sokan töprengést, elmélkedést, álmodozást, vizionálást értenek alatta. S talán nem is tévednek, mert mindezt valóban jelenti, de azért sokkal több ennél.
A meditáció az elmúlt évtizedekben Nyugaton is olyan közismertté vált, mint amilyen Keleten mindig is volt. A nyugati ember sikereinek titka a bal agyfélteke (a „férfioldal” dominanciáján alapul, de a jobb agyfélteke (a női oldal) adja az intuíciót, az ötleteket, azt a bizonyos „heuréka”-érzést. A jobb agyfélteke karban tartását segíti a meditáció. „A meditáció, a Nyugaton elterjedt előítéletekkel ellentétben, nem feltétlenül kellemes és szép. Aki ezen az ösvényen halad, és csak egyetlen meditációt is elvégez, annak alapvetően két dologgal kell számolna: vagy eggyé válik a középponttal és megvilágosodik, vagy rájön, hogy mi áll a megvilágosodás útjában, ami elválasztja az egységtől” – figyelmezteti a kezdő meditálókat Rüdrige Dahlke, aki egész könyvet szentelt a meditáció fajtáinak, módszerének bemutatására.
A képzelet maga a csoda
A tisztán racionális világban élő, a régi mechanikus világnézetű ember számára a belső képek hatásmechanizmusa egyenesen a csodával határos, ha egyáltalán nem maga a csoda, ami tulajdonképpen nem is létezhetne. A képzelet valóban csodákra képes. Testi tüneteket is tud produkálni. Ha valakinek azt szuggerálják, hogy egy izzó szenet kap a kezébe, miközben egy hideg krumplit nyomnak a tenyerébe, az illetőnek égési hólyagok keletkeznek a kezén. A hipnotikus parancsok és ezek finomabb változata, a hipnotikus szuggesztiók hatalmas ereje azzal magyarázható, hogy a tudat beszűkül, egy nagyon keskeny területre. Az ember csak egyetlen dologra összpontosítja a tudatát, minden más kikapcsol. Egy analóg példa a nagyító, amely az önmagában ártalmatlan fényt annyira összpontosítja, hogy annak jelentősen megnő az ereje. Egy másik példa a lézersugár, amelynek ereje szintén a fókuszálásból és a hullámok egyirányúsításából származik. Arra kell törekedni, hogy a meditáló tudatával minden szempontból egyetlen célra összpontosítson, és eljusson néhány döntő fontosságú képhez. A szuggesztív hang, a fények, a párolgó illóolaj és a zene mind ugyanazt a célt szolgálja. Az intellektusra irányuló, zavaró technikák csak meg akarják nyugtatni, majd pedig egy időre kikapcsolni az elmét, hogy a felmerülő képekre tudjunk figyelni. Társadalmunk keveset tud az ilyen meditációs és transzállapotok hasznáról – mondja Rüdrige Dahlke -, szinte kizárólag csak a jelenségek felszíni világával foglalkozunk, és nem vesszük figyelembe a lélek mélységeit. Azokban a kultúrákban, amiket tévesen és nagyon szívesen nevezünk „primitívnek”, ez egészen másknt van. Ott a transzban végzett gyógyítások és az eksztatikus táncélmények a rituális élethez kapcsolódnak. Ilyen állapotban annyira érzéketlenek lesznek az emberek, hogy akár dárdát is átszúrhatnak a bőrükön, nem éreznek fájdalmat, és akkor sem, ha izzó parázsszőnyegen táncolnak – aminek kevés köze van a New age-technikákhoz. Az a tény azonban, hogy időközben nálunk is sokaknak volt részük ilyen élményben, azt mutatja, hogy mekkora szükség van a transzélményekre.”
A csoda elérhető
A mindennapi élet bizonyítja, hogy a transzélmények nem csodaszámba mennek, hanem gyakran és könnyen megtörténnek. A spirituális gyakorlatok szinte mindig két technikát alkalmaznak: az egyik a külső ingerek lecsökkentése, a másik a tudat fókuszálása. Ez vonatkozik mind a rózsafüzér imára, mind a mandala-festésre, a légzés megfigyelésére vagy a koncentrációs gyakorlatokra. Nagyon sokféleképpen teremthetünk kapcsolatot belső képeinkkel, ezért itt csak néhányat említünk meg. A karácsony – amennyiben hagyományos, keresztény módon ünneplik meg – lehetőséget ad arra, hogy a karácsonyi történetet behunyt szemmel, belülről átélve hallgassuk meg. Ha ehhez még meggyújtjuk a gyertyát és illóolajokat párologtatunk, akkor ideális környezetet teremtünk a transzhoz. „Ehhez hasonlóan minden különleges alkalmat és ünnepet kihasználhatunk az elmélyült megtapasztalásra. Dahlke szerint minden évforduló lehetőséget ad a visszapillantásra, hogy belső képeinket újra átéljük, és a kiemelkedő eseményekkel ismét szembesüljünk. Ebben az áttekintésben a lényeges dolgokat jobban és egyszerűbben látjuk. Így könnyebben tanulhatunk a múltból és könnyebb lesz megbékélni is vele. Elvileg mindegy, hogy házassági évfordulóról vagy egy cégnél eltöltött tíz évről van-e szó. A születésnapra is ezt a módszert javasolja. A szilveszter is alkalma a meditációra, ilyenkor az elmúlt év lényeges képeit nézzük meg. Újév napján pedig elképzeljük és belülről átélhetjük azokat a lehetőségeket, amelyeket az előttünk álló év hozhat, így nem a hibáinkból kell tanulnunk, hanem a gondolati minta alapján sokkal kellemesebb módon kipróbálhatjuk az eseményeket.
Ezt már láttad?
Ajánlott tartalmak
