A naptári új év január elsején kezdődik, az asztrológiai majd csak március 21-én. Tehát még három hónapig a Mars uralja a tetteinket. A Mars pedig olyan, akár az ostor, mindig csapkod, és a vége csíp a legjobban. Ez a „vége” jelen esetben az elkövetkezend
Ráadásul nem is egyedül okoz majd galibát, másik két „kellemetlenkedő” is társul hozzá: a Szaturnusz és a Plútó. A Szaturnusz-átvonulásról már az előző számunkban írtam, de akkor még csak önmagában állított korlátokat, most viszont a Plútóval és a Marssal szövetkezve már elkerülhetetlen lesz a változás, mert e három bolygó már kierőszakolja az irányváltást. A Szaturnusz-átvonulás lezárja, „befejezi” az előzőekben elindult eseményeket, a Mars utolsó erejével még csap egyet, hogy felkorbácsolja az indulatokat, a Plútó mindent felforgató energiája pedig lehetőséget teremt az újrakezdésre. A Plútó és a Szaturnusz hatására azt érezzük majd, hogy az élet valaminek a lezárását követeli tőlünk. Változtatni kell! Akkor is, ha már minden elromlott körülöttünk, de akkor is, ha mi még azt érezzük, minden úgy jó, ahogy van. Mert a körülmények már rég megváltoztak, legfeljebb nem vagyunk hajlandóak tudomásul venni. A változást irányíthatják a külső körülmények, de elébe is mehetünk a dolgoknak, hiszen akinek a múlt értékei fontosak, változtathat úgy is, hogy azokat megőrzi, s mégis új irányba indul. Aki úgy fogja fel a dolgokat, mint Ashton Kutscher hollywoodi színész és azt mondja: „Minden kellemetlenség jó valamire. Ha minden simán megy, nincs mire büszkének lenni!” – az nyerni fog ebből a rossznak tűnő helyzetből is. Aki viszont csak szenved, kesereg, az összeroppan a nagy nyomás alatt. A Plútó azt akarja, hogy higgyük: az élet semmi egyéb, mint a fizikai valóság és a megszerezhető világi hatalom. A Szaturnusz pedig a legmélyebb motivációkat hozza felszínre, hogy meghatározhassuk, miféle sikerek vezetnek a szakmai sikerekhez, az érzelmi stabilitáshoz, melyek azok a mély, titkos félelmek, amelyek kudarcainkat okozzák. Ebben az időszakban megeshet, hogy egója addig elnyomott részeit kell rehabilitálna úgy, hogy azok a továbbiakban főszerephez jussanak. Ha elfogadja az átszervezés után a cégen belül felkínált új munkát, talán kevesebb fizetésért, akkor a stabilitás mégiscsak megmarad, és közben az ismeretek bővítése, új szakma tanulása révén akár ki is teljesedhet. Ha fontos a család, a partner, akkor nem egy új szerelemtől kell várnia a megújulást, változzon meg annyira, hogy a párja ismét felfedezze. Ghandi üzenete legyen a következő hónapok mottója: „Legyél te magad a változás, amit a világban látni szeretnél.”