Mindig pszichológushoz kell fordulnunk, ha úgy érezzük, kicsúszott a kezünkből életünk irányítása? Néha az is elég, ha leülünk a tévé elé, és megnézünk egy jó filmet.
Dórának elege van az egész világból. Az ebédszünetben meglátta volt barátját az új párjával egy gyorsétteremben, és a lelkén esett sebek újra felszakadtak. Tépelődni kezd:Lehet, hogy nem kellett volna szakítanom vele? Ez a lány egyáltalán nem illik hozzá. Ha a magánéletén uralkodó káoszra gondol, és elkapja a pánik, végül mindig önsajnálatba menekül.
Sürgősen szüksége van valamire, ami megvigasztalja: amikor hazaér, beteszi a videóba a Sally és Harry című filmet, amit ugyan már kívülről fúj, mégis mire véget ér, valahogy ő is jobban érzi magát. Dráma a filmvásznon – krízis az életben: hogyan működik ez a kapcsolat? John és Jan Hesley amerikai pszichológusok szerint nagyon is jól: különböző panaszok esetén más-más filmek megtekintését ajánlják.
A film ugyanis sok esetben hatásos gyógyír a lélek bántalmaira. Megkönnyítheti az élmények feldolgozását, sőt, a problémák szavakba öntését, világos kifejezését is. Azonosulhatunk a főszereplőkkel, felmerülhet bennünk a gondolat:Én is úgy érzem magam, mint Meryl Streep a Kramer kontra Kramerben. A nagyvárosi ember mindennapos problémáit és stresszhelyzeteit könnyen átélhetjük Woody Allen bármely filmjében, lelkünk melengetésére pedig különösen a Hannah és nővérei nagyon alkalmas.
Tudunk-e példát venni a hollywoodi sztárok szerepeiből? Olyan szempontból igen, hogy a film főhőse, annak viselkedése felbátoríthat minket arra, hogy szembenézzünk a problémáinkkal, kimondjuk őket – akár különleges kifejezésmódokat is kölcsönözhetünk tőlük. Persze nem ajánljuk, hogy az Alul semmi feledhetetlen vetkőzőshow-jával próbálkozzanak munkahelyi gondok esetén, de Bridget Jones, a teltkarcsú szingli vagy Ally McBeal, a neurotikus ügyvédnő hibái, kudarcai és stresszhelyzetei megvigasztalhatnak bennünket.
Láthatjuk, hogy problémáinkkal nem vagyunk egyedül, ráébredhetünk, hogy rajtunk kívül millió és millió nő néz szembe a modern élet kihívásaival. A moziban biztos távolságból szemlélt katasztrófák úgy hatnak a megtört egóra, mint egy szelet csokoládé.
A vidám filmek pedig esetleg megoldási lehetőséget, ötletet adhatnak saját gondjaink megoldásához. Ha Julia Roberts (mint Erin Brockovich) egy szál miniszoknyában leszámol egy globális környezetszennyező maffiával, akkor mi is elbánunk majd valahogy rosszindulatú osztályvezetőnkkel. Nem ront a helyzeten, ha a filmvásznon újra szembesülünk a hibáinkkal? Attól függ, hogy a megfelelő mozi-orvosságot vettük-e be.
Aki nyakig ül a szerelmi bánatban, az az Elfújta a széltől csak még sírósabbá válik, és lehetséges, hogy mélyebbre kerül az érzelmi hullámvölgyben. Ilyenkor inkább válasszunk valami rekeszizom-próbáló, vidám filmet, például a Kenyér és tulipánok című olasz komédiát, az angol humorral fűszerezett Sztárom a páromat vagy a Négy esküvő, egy temetést.
A lélekgyógyító filmek kettesben is élvezhetők? Mindenképpen, hiszen már az is fél siker, ha van valaki, akivel megbeszélhetjük a látottakat. A film által kiváltott érzelmeket legnagyobb sikerrel egy közeli barát vagy barátnő segíthet feldolgozni. A beszélgetés eredményeként akár azonnal visszanyerhetjük az önbizalmunkat, lelki egyensúlyunkat. De akkor sem kell elbátortalanodnunk, ha nincs, aki elkísérjen minket a moziba. Egyedül filmet nézni még mindig jobb, mint otthon maradni és tépelődni. A lényeg az, hogy mozi után szánjunk egy kis időt a látottak feldolgozására.
Ezt már láttad?
Ajánlott tartalmak
